Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Többet rólam és a családomról

Augusztusban töltöm a 19. életévemet, ami itthon egy mérföldkőnek számít az ember életében, ugyanis 18 évesen ünnepled meg először azt, hogy felnőtté válsz, de a teljes felnőtté válás 20 éves korodban történik az itthoniak szerint. A bölcsek úgy gondolják, ekkor már rendelkezel némi tapasztalattal, és van hova fordulnod a családodon és barátaidon kívül is.

Girona egy kis település Spanyolországban, pontosabban Katalóniában. Nem számít nagy városnak, hiszen kicsivel több, mint 100 000 lakossal rendelkezik, ami Madridhoz és Barcelonához képest porszem. Ezt a tényt félretéve, szeretek itt élni, viszont az elém táruló lehetőségek száma elég csekély. Az emberek azonban elég segítőkészek és barátságosak. Mindenki számíthat mindenkire, bármi történjék is. A gyönyörű, színes várost az itt élő emberek teszik még szebbé, na meg persze a csodás tengerpart, a Girona beach.

Hogy egy cseppet visszakanyarodjunk hozzám, szeretnék említést tenni a kedvenc elfoglaltságomról, ami a háznép cukkolása. A testvérem Nano, nagyon szeret kellemetlen helyzetekbe kényszeríteni, amiből csak édesapám, Augusto képes kihúzni, akit mellesleg a világon a legjobban szeretek és csodálok. Az anyám, Mencía évekkel ezelőtt lelépett egy ocsmány fazonnal, akit ki nem állhatunk. Anyánkkal erősen megromlott a kapcsolatunk. Mind nekem, mind az öcsémnek. A kötelék már régen megszakadt, amit nem is bánok. Sokkal vidámabb és kiegyensúlyozottabb életet élünk a temérdek szitkozódás, és nyivákolás nélkül.

Nano 13 éves, gyönyörű gyermek. Világos kék szemei, hatalmas szempillákkal körülölelve, minden szembejövőt elkápráztatnak, lenyűgöző arcszerkezetével egyaránt. Testalkata vékony, de ígéretes. A lányok odavannak érte magassága és szépsége miatt egyaránt. Kicsit bolondos természete van, de ez így tökéletes! Had legyen gyermek, amíg még lehet. Nagyon szeretem, és bármi áron megvédeném, ennek ellenére az év mind a 365 napjára jut valami ami miatt legszívesebben elásnám a tengerparton. Elevensége ugyanis olykor-olykor vetekszik a szemtelenség határával, amit velem szemben előszeretettel átlép.

Apa viszont az az ember, aki nem számít milyen rosszak vagyunk, milyen butaságot csinálunk, teljes szívéből szeret minket. Sok megpróbáltatáson ment már keresztül az évek során, de semmi sem tudta térdre kényszeríteni. Mindig visszatért, és csak erősebb, okosabb, következetesebb, figyelmesebb lett. Természetesen senki sem tökéletes, nehogy azt gondoljátok, de ha kívánhatnék egy számomra tökéletes édesapát az nem lenne más, mint Ő! Sajnos már hosszú ideje nem volt senki mellette, mint szerető társ, azonban pár hónappal ezelőtt összeismerkedett egy csodálatos nővel. Nadianak hívják, alacsonyabb apánál, mély, sötétbarna szemei és hosszú hullámos fekete haja van. A bőre mindig fényes, a körmei ápoltak, a fogai tökéletesek.