Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Hello 2022

December 31-e van, ami azt jelenti, hogy ez az utolsó nap a 2021-es naptári évben. El sem hiszem, hogy elrepült újabb 1 év, de ami még hihetetlenebb, hogy ennyi csodálatos embert ismertem meg. Eszméletlenül hálás vagyok a sorsnak, vagy bármi is ez ami mozgatja a szálakat, hogy ennyi mindent sikerült elérnem 20 évesen. A leghálásabb viszont mégis azért az emberért vagyok, aki mindig mellettem áll és támogat, aki nem más, mint Mason. A legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy az ő oldalán leszek majd a világ legboldogabb embere. Pontosan tudom, hogy jelenleg minden második nő nemű egyén oda meg vissza van érte, és bármit megtennének, hogy magukénak tudhassák, de eszem ágában sincsen elengedni. Hugo egy lecke volt számomra amiből tanulhattam, így sikerült felismernem azokat a hibákat mind magamban, mind másokban, amiket akkor nem tudtam, így a Masonnel való kapcsolatom is teljesen más. Ha röviden összegeznem kellene ezt az évet, csak ennyit mondanék: Sokat tanultam, volt mikor fel akartam adni, de mindezek ellenére mindent köszönök!

A szilvesztert a barátaink társaságában töltjük, ami az egyik legjobb módja az új év ünneplésének. A srácok azt javasolták, hogy a lakásomban gyűljünk össze, aminek először nem láttam értelmét, hiszen a többiek házához képest ez mégiscsak egy lakás. Így amikor rákérdeztem, egyöntetűen válaszolták, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Úgy gondolták, sokat jelentene a számukra, ha egy helyiségben lenne az este folyamán mindenki, nem pedig össze-vissza a házak nagyságának kísértése miatt. Belegondolva, valóban jó ötlet, viszont el kell mennem bevásárolni, ami nem kevés cipekedést fog eredményezni, így megkértem Laurent, hogy segítsen.

- Szerintem ott jók leszünk. -mutat a bolthoz legközelebb lévő szabad parkolóhelyre.

- Tökéletes! -parkolom le az autót. - Nem írtam bevásárló listát, remélem nem gond.

- Dehogy gond, így legalább tüzetesen végig fogunk nézni mindent. -legyint.

2 órányi bolyongás után egy tele pakolt bevásárlókocsit irányítunk közös erővel az autóm csomagtartójához. Rengeteg mindent vásároltunk, ami a csapatot elnézve bőven el is fog fogyni.

- Elvileg lennie kell pár bevásárlótáskának a csomagtartó mélyén, de mindjárt megnézem. -sasszézok hátra.

- Ezeket imádom! -kapja ki a kezemből a textil anyagú nagy méretű táskákat Lauren.

- Ne is mondd, otthon is van még vagy 5 darab.

Elkezdtük belepakolni a megvásárolt árucikkeket a nagyméretű szütyőkbe, majd azok szépen egymás mellé elhelyezve a csomagtartóban kaptak helyet. Gyors tempóban hazavágtattunk, és azonnal nekiestünk a sütés-főzésnek. Megígértük a fiúknak, hogy a sütik semmiképpen sem maradnak el, ahogy a laktató vacsora sem, így a feladat adott volt számunkra. Édesség formájában muffin, a mindenki által imádott angol szelet, és természetesen répatorta díszíti majd az asztalt. Laurennel úgy döntöttünk, két fogásos lesz a vacsora, egy leves mint előétel, és egy főétel. Mindenki ízlését összevetve a hagyományos borsóleves és fish and chips mellett döntöttünk, ami mindig nagy sikert arat.

- Lányok, ez elképesztő volt! -dől hátra a széken Ben, aki éppen a hasát simogatja. - Ha valamikor fish and chipsre vágyom, ti lesztek az elsők akiket felhívok.

- Az viszont már nem lesz ingyen. -emeli meg szemöldökét a szakácstársam.

- Kerül amibe kerül, ezt ilyen íz világgal ahogy ti összedobtátok, nem lehet elutasítani. -könyököl az asztalra és kék szemével az enyémet kémleli. Fél percen keresztül nézünk farkasszemet, amit Declen zavar meg egy nagy fújással Ben irányába, aki rögtön becsukja a szemét.

- Azt hiszem ez eldőlt. -"porolom" le a kezeimet.

- Ez csalás! -csattan fel.

- Szabályokról nem volt szó, vereséget szenvedtél, viseld. -nyújtom ki rá a nyelvem, mint egy óvodás.

- Mase, nagyon szemtelen a barátnőd. -rázza a fejét Ben, miközben próbál komoly maradni.

- Ha tudnád milyen szemtelen amikor ketten vagyunk. -mér végig Mason, aki a tekintetével képes lenne azonnal levetkőztetni.

- Mason... -sóhajtok egyet lehunyt szemekkel, miközben próbálom elnyomni a mosolygást, persze sikertelenül.

- Na srácok, én azt mondom filmezzünk! -pattan fel az asztaltól Declen.

- Oké, de nem választhatsz filmet. -vágja rá rögtön Lauren, amit nagy nevetés követ.

- Bármit választhattok, csak ne horrort, légyszi! -teszem össze a kezeimet.

- Támogatom. -teszi fel a kezét Ben.

- Mi lenne, ha megnéznénk a Trója című filmet? -veti fel az ötletet Mason.

- Én benne vagyok! -csap le Ben az ötletre azonnal.

- Én is! -engedek utat az egyetértésemnek. A többiek is rábólintanak, így amíg a fiúk beizzítják a filmet, addig Laurennel bepakolunk a mosogatógépbe.

5 perccel később mindenki csendben figyeli a film kezdetét. Mason és Ben közé feküdtem, Lauren Declenhez bújt, aki Ben mellett foglalt helyet. A pattogatott kukorica több tálba került, így senkinek sem kell a másik előtt átnyúlni, hogy elérje.

3 óra múlva mindenki éppen nyújtózik. Hosszúnak tűnik kimondva ez az időintervallum, azonban pillanatok alatt eltelt. Eszméletlen jó film, teljesen magába foglalja a történelem ezen részét, amitől viszont még izgalmasabb, hogy pontosan tudod miről szól, de fogalmad sem lesz hogyan oldják meg az egyes jeleneteket, részleteket.

- Kicsit ódzkodtam tőle, de basszus ez eszméletlen volt! -szólal meg Lauren.

Mindenki heves bólogatással mutatja ki egyetértését.

- Srácok, mennyi az idő? -kérdezem riadtan.

- 10:48. -feleli nyugtatóan Declen, aki éppen egy szelet répatortával tömi a hasát, majd a magasba emeli a tányért. - Ezt melyikőtök csinálta?

- Én lennék. -emelem a kezem az égbe.

- Meg kell tanítanod erre a receptre Laurent! Ez egyszerűen isteni. Az anyukám is tökéletesen csinálja, de ez... Marina, arany kezeid vannak esküszöm. -áradozik aranyosan.

- Meg ne szólalj. -teszem villámgyorsan a kezemet Mason szájára, hiszen pontosan tudom mit akart mondani.

A kérésemre válaszként rögtön az ölébe húzott és egy csókot nyomott a számra. A fülembe súgta, hogy igyekszik visszafogni magát, amit megköszöntem, majd újra visszafordultam a társasághoz.

- Mi lenne ha szobára mennétek? -néz ránk gúnyolódóan Ben.

- Csak nem féltékeny vagy? -hajolok hozzá közel.

- Nem... -helyezi mutató ujját a homlokom közepére, hogy eltoljon, de a túlerő legyőzni. Lenyomom a kanapéra hason fekvésbe, majd a hátára fekszem.

- Öcsém mekkora segged van, kitörik a derekam! -hálaistenkedek.

- Mintha a tiéd olyan kicsi lenne! -vág vissza, amit egy, az oldalára irányzott bökéssel jutalmazok, amire rögtön megrázkódik a teste.

- Jól van, feladom, csak ezt ne csináld. -emeli olyan magasra a kezeit, amennyire csak tudja.

- Ha már így el vagytok, szerintem legyen szendvics. -fekszik rám Mason, amit Declen azonnal egy kép formájában örökít meg. A fotó természetesen pár másodperccel később az instagram történetét díszíti, amire perceken belül érkeznek is a reakciók.