Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Part title

     A mai napon megkezdődött a téli szünet, ami azt jelenti, hogy december 21-e van. Az egész hetemet Sumerrel töltöttem, és iszonyatosan élveztem. Amikor ezzel a kis csodával vagyok, mindig feltámad bennem a vágy, hogy saját kisbabám legyen, és végre édesanya válhasson belőlem. Egészen 14 éves korom óta a leghőnáhítottabb vágyam a családalapítás, ami lehet, hogy nagyon átlagosnak hangzik, de számomra ez egy új és ismeretlen kaland, amivel életem hátralévő részében foglalkozni szeretnék. Rengeteg mindent tanultam mind a gyakorlatoktól, mind pedig a körülöttem lévő szülőktől. Nem mindig könnyű a gyerekekkel, viszont ha kitartasz mellettük bármilyen nehézség is mutatkozik, érezni fogják, hogy szereted őket és ezt ők is viszonozni fogják. Példaként említeném Summert, vagy akár Ivant, akik mindig hatalmas vigyorral az arcukon várnak, amikor megtudják, hogy velem töltik a napot.

     Mivel vasárnap van, Jasmine és Sam is otthon vannak, így én és Mason csak vendégeknek számítunk náluk. A bajnokság is szünetel az ünnepekre való tekintettel, ami jelenleg a legjobb dolgok egyike, hiszen több időt tölthetek a szerelmemmel. Alapból is nagyon várom minden évben a karácsonyt a hangulata miatt, az idei viszont elképesztő lesz. Emellett kicsit elszomorít, hogy apáék nem lesznek itt velem, de Mason mindezt kárpótolni fogja, legalábbis ezt mondta tegnap. Iszonyatosan édes volt amikor meglátta, hogy kicsit magamba zuhantam a családom és a köztem lévő távolság miatt. Azonnal kereste a lehetőséget, hogy mégis hogyan lehetne jobb kedvre deríteni, amit mellesleg már a puszta jelenlétével elindít. Fogalmam sincsen mi lehet ebben a fiúban, de bármikor képes zavarba hozni, még most is.
Mellesleg a mai napon vagyunk pontosan 1 hónapja együtt, amit Mason kedvenc ételének elkészítésével fogunk ünnepelni. Megbeszéltük, hogy hónapfordulókra az apró kedvességeken kívül nem csinálunk semmit, amihez nagyon remélem, hogy Mason is tartani tudja majd magát.

- Micsoda finom illatok! -toppan be a konyhába Jaz.

- Ezt örömmel hallom. -fordulok a hang irányába. - Negyed óra és készen is vagyok.

- Szuper vagy Marina. Tudok valamiben segíteni?

- Majd a tálalásnál lenne rá szükségem. -felelem.

Jasmine bólitott, majd visszament a kislányához. Sam vásárolni van, Mason pedig pont most lépett be a konyhába. Gyorsan mögém osont, amit azt hitte nem fogok észrevenni, de mielőtt letámadhatott volna, szembefordultam vele.

- Így még jobb. -húzott magához a csípőmnél fogva.

- Igen? -incselkedtem.

- Bár, lenne egy mégjobb ötletem. -csúsztatta le a kezét a fenekemre.

- Azt majd otthon elintézzük. -hintettem egy csókot csillogó ajkára, majd visszafordultam a tűzhelyen készülő mártáshoz. Válaszként egy szenvedélyes puszit kapok a nyakamra, amitől mindig elkábulok.

     Mohón csókolva egymást esünk be a ház bejárati ajtaján. Semmivel sem törődve dobunk le magunkról minden ruhadarabot. Lenyomom Masont a kanapéra, fölé mászok és folytatjuk a szerelmes csókcsatát. A keze felfedező útra indul a testemen, minden centimétert bejárva. Hangosan zilálva adjuk át magunkat az élvezet minden apró részletének és pillanatának, miközben a párnákat ledobáljuk a kanapéról, a nagyobb férőhely reményében. Jelenleg egyikünk sem az érzékiesség és szenvedélyesség útját keresi, amitől méginkább izgalmas lesz a kis akciónk.

- Boldog egy hónapot, szépségem! -nyom egy puszit a homlokomra Mason, miután kipihentük a pár perccel ezelőtti tetteket.

- Boldog egy hónapot nekünk! -helyezem a fejem a vállára.

Bő fél óra múlva a fürdő felé vesszük az irányt, hogy lezuhanyozzunk. Mindketten bemászunk a kabinba, behúzzuk az üvegajtót, majd megnyitom a meleg vizet. Gyorsan letusolok, nem sokkal később Mason is követi a példám. A háta mögé állok, hogy jobban hozzáférjen a ránk folyó vízhez, azonban minden figyelmemet a tökéletesen kidolgozott felsőteste köti le. Ahogy a víz végigfolyik a hátán, minden izom kirajzolódik, ami hihetetlenül szexi látvány, a fenekéről már nem is beszélve. Szorosan hozzásimulok, a kezemet pedig a mellkasára csúsztatom. Éppen a tusfürdőt keni szét a testén, amiben lelkesen segédkezem. Végigfuttattom az ujjaimat a mellkasától egészen a hasa aljáig, ahol megállítottam a kezem, majd elindítottam vissza, körkörös mozdulatokat végezve, hogy felhabosodjon a tusfürdő. Mindig csak a hasa aljáig kalandozom, amivel húzom az agyát. Egyszerűen imádom az őrületbe kergetni. Végül megunta a mókámat, megragadta a kezem és a férfiasságához irányította. Egy kisebb nyögés szakad fel belőle, amikor azt csinálom amit akar. Szembefordul velem, és megcsókol. A kezem pedig visszavándorol az eredetileg kényeztetett testrészéhez.

- Megőrítesz, teljesen. -suttogja párás tekintettel.

A fenekemnél fogva szorosat magához húzott, majd felkapott. Szerszámát belém helyezte, amit egy kéjes nyögéssel jutalmaztam. Nekinyomott a kabin falának, és hosszú perceken keresztül tarottuk ezt a pozíciót, pontosan addig, amíg gyönyörhullám söpört végig a testemen másodjára is.

- Tegyél le. -súgom oda Masonnek két csók között.

Az utasításomat követve leengedett. Hátat fordítottam neki, a kezeimet a kabin szemben lévő falára helyeztem, és behajoltam. Mason azonnal tudta mit akarok. A kezeit a csípőmre helyezte, és okot adott még két forrósághullámnak, hogy az agyamat elborítva sörpörjön végig rajtam.

- Fordulj vissza, szépségem. -mondta lihegve. - Akarom a csókodat.

Nem kellett kétszer mondania, azonnal megtettem amit kért. Újra felkapott és a legelső pozícióban kötöttünk ki, ami a legtöbb élvezetet nyújtotta mindkettőnk számára.

- Csodálatos vagy. -fúrta a fejém a nyakamba.

- Pont annyira, mint te. -fogtam közre az arcát.

- Azok a nyögések, irtó szexik voltak. -engedett le végül.

- Elég lesz... -bököm oldalba. Sikerült megint totálisan zavarba hoznia. - Miért kell mindig zavarba hoznod?

- Mert olyankor kis ártatlannak tűnsz.

- Miért, talán nem vagyok az? -vonom kérdőre.

- Az ártatlan lányok nem szexéhes követelőzők. -nevett fel.

- Hagyd már... -bokszolom vállába.

Pár perc múlva egymás mellett fekve bámuljukba plafont a kellemes csendben ami a házra telepedett.

- Komolyan én voltam az első? -törte meg a csendet Mason.

- Mármint, mire gondolsz? -fordultam oldalra.

- A szeretkezésre.

- Igen. -felelem őszintén.

- Ahhoz képest, olyan vagy mintha már évek óta űznéd az ipart. -fordítottam felém a fejét vigyorogva.

- Nagyon vicces vagy. -horkantok fel.

- Nem mintha panaszkodnék... -húzott magára.