- MARINA NAIA BANDERAS! -kiabált Riley az egyetem folyosóján.
- Ne haragudj, miről volt szó? -néztem a barátnőmre megbánóan.
- 10 perce hozzád beszélek, de te már megint máshol jársz... mindegy, inkább felkészülök az órámra. -azzal sarkon fordult és elment.
Gratulálok Marina, ezt jól eltoltad! Mondtam magamban és a fejemet a falnak döntöttem. Pár perccel később az órámra néztem, és már indultam is a következő előadásra, ami gyermekpszichológia volt.
Végre meghozták a kínait amit rendeltem Jessnek és magamnak. Úgy döntöttem a délutánt vele töltöm, és kitisztítom a fejem. Elmeséltem neki mi történt a mai nap folyamán, hogy mennyire hiányzik a családom, de mégis mennyire szeretek itt élni és szabadnak érezni magam, és nem utolsó sorban meséltem neki Summerről és a családjáról.
- Tudod, hogy én ki nem állhatom a focit, de ez a Mount srác eléggé ott van a szeren, külsőleg legalábbis. -jegyezte meg két falat között.
- Tényleg nem néz ki rosszul, és nagyon kedves, de nálam nem ő a befutó. -turkáltam az ételem.
- Ugye nem az exed után sóvárogsz Marina? Annál a nyálfejűnél még én is tízszer jobb vagyok! -mordult fel Jess.
- Jézusom! Hugo már régen a múlté. Egyébként meg, ezerszer jobb vagy minden téren mint a legtöbb srác. -kacsintottam rá, és néztem végig rajta lassan.
- Jobb lesz ha ezt nem folytatod. -takarta el a szemét a kezével, hogy ne lássa ahogyan végigmérem.
- Mégis micsodát? Én csak eszek. -feleltem értetlenséget tettetve.
Kivette a kezemből az ételt, letette a pultra az övé mellé, és az ölembe mászott.
Reggel 7 óra, csengetésre ébredek. Kimászok az ágyból, magamra húzom az egyik köntösöm, és kicsoszogok az előszobába. Kicsit megigazítottam a hajam, hogy ne álljon úgy, mint akit most rázott meg az áram, majd ajtót nyitottam.
- Szia, ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak, de szükség lenne rád! -folyott Mason szájából a rengeteg szó.
- Hogy mi? Rám? Summerrel van valami? -pattant ki azonnal az álom a szememből.
- Nem, Summerrel minden rendben. Beszélhetnénk bent? -nézett át a vállam felett.
- Persze, gyere be. -tártam ki az ajtót, hogy bejöhessen. Betereltem a nappaliba, ahol a kanapén helyet foglalt, én pedig mellé ültem.
- Szóval, miről lenne szó? -kérdeztem kíváncsiskodva.
- Ma szponzorfotózás lett megbeszélve, a modell viszont lebetegedett, és a helyére nem lehet egy teljesen máshogy kinéző lányt rakni, és te kinézetre hasonlítasz rá. Esetleg lenne kedved beugrani a helyére? Elvenné az egész délelőttödet, és még egy kicsit a délutánodból is, viszont kapnál érte fizetést és ebédet is biztosítanak mellé. -pörgette a sok információt Mason.
- Akkor most egy kicsit lassabban. Mihez van pontosan ez a szponzorfotózás? -kérdeztem.
- A Chelsea új szponzora a Trivago lett, és a Nike is mára időzítette be az általános fotózást. -magyarázta.
- Mase, én semmi pénzért nem fogok Chelsea mezbe öltözni. -tettem rá a kezemet a térdére.
- Ugyan már, csak pár fotó erejéig! -nézett rám kiskutya szemekkel.
- Te felvennél egy Manchester United mezt "pár fotó erejéig" Chelsea játékosként? -néztem rá kérdően.
- Jó rendben, igazan van el kell ismernem. Viszont a Nike fotózás teljesen pártatlan! -érvelt tovább.
- Mennyi időt venne igénybe?
- 11-kor kezdődik és szerintem durván 2-ig tart, de tovább biztos nem. -ecsetelte a plafonra hunyorogva.
- Rendben, azt elvállalom. 9-től 10-ig órám van, délután pedig 4-től 6-ig, úgyhogy pont belefér. -egyeztem bele a második opcióba.
- Szuper vagy! Köszönöm! 11-re vagy én eljövök érted, vagy valakit elküldök, ha nem érek éppen rá. Szóval megkaphatnám a telefonszámod? -és már vette is elő a telefonját.
- Persze, beírom a számom, addig te is beírhatnád a tiéd. -nyomtam a kezébe a mobilom.
- Akkor készen is lennénk. Mégegyszer nagyon köszi! -állt fel a kanapéról. -Sietnem kell, mert még edzés előtt jöttem ide gyorsan.
- Rendben, kikísérlek.
Mielőtt kilépett az ajtón, visszafordult, és azt mondta:
- A nyakadon azt a foltot majd szerintem tüntesd el valahogy. -rám kacsintott és már indult is lefelé a lépcsőn.
Hogy micsoda? Milyen folt? Gyorsan becsuktam az ajtót és rohantam a fürdőbe. Basszus ezt nem hiszem el! Mondtam magamban a nyakamon lévő foltot bámulva. Megpróbáltam egy kis sminkkel elfedni, ami nem igazán járt sikerrel. Időközben Jess is felébredt, és kérdően nézte mit csinálok.
- Ez a te hibád! -fordultam felé a nyakamra mutatva.
- Azta, erre még emlékszem is! -nevetett fel.
- Inkább segíts eltüntetni te boszorkány.
40 perce értem haza a suliból. Gyorsan letusoltam, kontyba fogtam a hajam, felvettem egy fekete leggingst, egy fekete pulcsit és egy fehér nike zoknit, amit a mai divatnak megfelelően állítottam be a lábamon. Csörög a telefonom, Mason az.
- Szia, Ben elmegy érted, 10 perc múlva legyél lent a lépcsőház előtt. -hadarta.
- Mit vigyek? -kérdeztem.
- Magadat kedvesem, minden más lesz itt. -felelte magabiztosan.
- Rendben, ott találkozunk. -raktam le a telefont.
"Magadat kedvesem", ismételgettem. Várjunk csak! Komolyan azt mondta, hogy Ben jön értem? És vigyorogtam mint a tejbe tök, hiszen ő nem lehetett más, mint Ben Chilwell. Jesszusom, mindjárt dobok egy hátast! Gondoltam magamban. A gardróbom elé siettem, és megnéztem mit vehetnék fel ehelyett a szett helyett, de rájöttem, hogy nincs értelme átöltözni, ugyanis 2 perc múlva lent kell lennem.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |
Любовные романыEgy átlagos lány hétköznapinak tűnő életébe nyerhettek betekintést, és kísérhetitek végig álmai megvalósításának kanyargós útját. Barátságok, szerelmek, új helyzetek. Ezekkel mind meg kell birkóznia Marinanak, hogy azt csinálhassa amit igazán szeret...