Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Part title

- MARINA NAIA BANDERAS! -kiabált Riley az egyetem folyosóján.

- Ne haragudj, miről volt szó? -néztem a barátnőmre megbánóan.

- 10 perce hozzád beszélek, de te már megint máshol jársz... mindegy, inkább felkészülök az órámra. -azzal sarkon fordult és elment.

Gratulálok Marina, ezt jól eltoltad! Mondtam magamban és a fejemet a falnak döntöttem. Pár perccel később az órámra néztem, és már indultam is a következő előadásra, ami gyermekpszichológia volt.

Végre meghozták a kínait amit rendeltem Jessnek és magamnak. Úgy döntöttem a délutánt vele töltöm, és kitisztítom a fejem. Elmeséltem neki mi történt a mai nap folyamán, hogy mennyire hiányzik a családom, de mégis mennyire szeretek itt élni és szabadnak érezni magam, és nem utolsó sorban meséltem neki Summerről és a családjáról.

- Tudod, hogy én ki nem állhatom a focit, de ez a Mount srác eléggé ott van a szeren, külsőleg legalábbis. -jegyezte meg két falat között.

- Tényleg nem néz ki rosszul, és nagyon kedves, de nálam nem ő a befutó. -turkáltam az ételem.

- Ugye nem az exed után sóvárogsz Marina? Annál a nyálfejűnél még én is tízszer jobb vagyok! -mordult fel Jess.

- Jézusom! Hugo már régen a múlté. Egyébként meg, ezerszer jobb vagy minden téren mint a legtöbb srác. -kacsintottam rá, és néztem végig rajta lassan.

- Jobb lesz ha ezt nem folytatod. -takarta el a szemét a kezével, hogy ne lássa ahogyan végigmérem.

- Mégis micsodát? Én csak eszek. -feleltem értetlenséget tettetve.

Kivette a kezemből az ételt, letette a pultra az övé mellé, és az ölembe mászott.

Reggel 7 óra, csengetésre ébredek. Kimászok az ágyból, magamra húzom az egyik köntösöm, és kicsoszogok az előszobába. Kicsit megigazítottam a hajam, hogy ne álljon úgy, mint akit most rázott meg az áram, majd ajtót nyitottam.

- Szia, ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak, de szükség lenne rád! -folyott Mason szájából a rengeteg szó.

- Hogy mi? Rám? Summerrel van valami? -pattant ki azonnal az álom a szememből.

- Nem, Summerrel minden rendben. Beszélhetnénk bent? -nézett át a vállam felett.

- Persze, gyere be. -tártam ki az ajtót, hogy bejöhessen. Betereltem a nappaliba, ahol a kanapén helyet foglalt, én pedig mellé ültem.

- Szóval, miről lenne szó? -kérdeztem kíváncsiskodva.

- Ma szponzorfotózás lett megbeszélve, a modell viszont lebetegedett, és a helyére nem lehet egy teljesen máshogy kinéző lányt rakni, és te kinézetre hasonlítasz rá. Esetleg lenne kedved beugrani a helyére? Elvenné az egész délelőttödet, és még egy kicsit a délutánodból is, viszont kapnál érte fizetést és ebédet is biztosítanak mellé. -pörgette a sok információt Mason.

- Akkor most egy kicsit lassabban. Mihez van pontosan ez a szponzorfotózás? -kérdeztem.

- A Chelsea új szponzora a Trivago lett, és a Nike is mára időzítette be az általános fotózást. -magyarázta.

- Mase, én semmi pénzért nem fogok Chelsea mezbe öltözni. -tettem rá a kezemet a térdére.

- Ugyan már, csak pár fotó erejéig! -nézett rám kiskutya szemekkel.

- Te felvennél egy Manchester United mezt "pár fotó erejéig" Chelsea játékosként? -néztem rá kérdően.

- Jó rendben, igazan van el kell ismernem. Viszont a Nike fotózás teljesen pártatlan! -érvelt tovább.

- Mennyi időt venne igénybe?

- 11-kor kezdődik és szerintem durván 2-ig tart, de tovább biztos nem. -ecsetelte a plafonra hunyorogva.

- Rendben, azt elvállalom. 9-től 10-ig órám van, délután pedig 4-től 6-ig, úgyhogy pont belefér. -egyeztem bele a második opcióba.

- Szuper vagy! Köszönöm! 11-re vagy én eljövök érted, vagy valakit elküldök, ha nem érek éppen rá. Szóval megkaphatnám a telefonszámod? -és már vette is elő a telefonját.

- Persze, beírom a számom, addig te is beírhatnád a tiéd. -nyomtam a kezébe a mobilom.

- Akkor készen is lennénk. Mégegyszer nagyon köszi! -állt fel a kanapéról. -Sietnem kell, mert még edzés előtt jöttem ide gyorsan.

- Rendben, kikísérlek.

Mielőtt kilépett az ajtón, visszafordult, és azt mondta:

- A nyakadon azt a foltot majd szerintem tüntesd el valahogy. -rám kacsintott és már indult is lefelé a lépcsőn.

Hogy micsoda? Milyen folt? Gyorsan becsuktam az ajtót és rohantam a fürdőbe. Basszus ezt nem hiszem el! Mondtam magamban a nyakamon lévő foltot bámulva. Megpróbáltam egy kis sminkkel elfedni, ami nem igazán járt sikerrel. Időközben Jess is felébredt, és kérdően nézte mit csinálok.

- Ez a te hibád! -fordultam felé a nyakamra mutatva.

- Azta, erre még emlékszem is! -nevetett fel.

- Inkább segíts eltüntetni te boszorkány.

40 perce értem haza a suliból. Gyorsan letusoltam, kontyba fogtam a hajam, felvettem egy fekete leggingst, egy fekete pulcsit és egy fehér nike zoknit, amit a mai divatnak megfelelően állítottam be a lábamon. Csörög a telefonom, Mason az.

- Szia, Ben elmegy érted, 10 perc múlva legyél lent a lépcsőház előtt. -hadarta.

- Mit vigyek? -kérdeztem.

- Magadat kedvesem, minden más lesz itt. -felelte magabiztosan.

- Rendben, ott találkozunk. -raktam le a telefont.

"Magadat kedvesem", ismételgettem. Várjunk csak! Komolyan azt mondta, hogy Ben jön értem? És vigyorogtam mint a tejbe tök, hiszen ő nem lehetett más, mint Ben Chilwell. Jesszusom, mindjárt dobok egy hátast! Gondoltam magamban. A gardróbom elé siettem, és megnéztem mit vehetnék fel ehelyett a szett helyett, de rájöttem, hogy nincs értelme átöltözni, ugyanis 2 perc múlva lent kell lennem.