Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Part title

     Reggel 6 óra van, pár óra múlva órám lesz, amin úgy döntöttem, személyesen veszek részt. Nagyon unom már a folytonos itthonlétet, kell egy kis környezetváltozás. Miután kikászálódtam az ágyból, a fürdő felé vettem az irányt, hogy gyorsan letusoljak. Levettem a pizsamámat és bemásztam a zuhany alá. Imádok forró vízzel fürdeni, így ma is ezzel kezdem a napot. Éppen a hajamat vizeztem, amikor egy kis hideg csapja meg a hátam. Mielőtt bármit is reagálhattam volna, Mason behúzta maga mögött a kabin ajtaját és hátulról átölelt.

- Most meg vagyok ám sértődve Marina! -jelentette ki határozottan.

- És ennek mi az oka? -fordultam felé.

- Nélkülem jöttél zuhanyozni, ami felségárulásnak számít. -rázta a fejét, miközben próbált komoly maradni.

- Akkor viszont valahogy ki kell, hogy engeszteljem őfelségét. -simultam teljesen hozzá.

- De jó meleg a tested, el ne engedj! -szorított erősen magához. Mindketten nevetésben törtünk ki, ami beárasztotta az egész fürdőt.

- Tudod Mason, ennyire intim kapcsolatban még soha senkivel nem voltam...

- És Jess? -kérdezte.

- Ezt hogy érted? -néztem rá értetlenül.

- Láttam a képet, és szerintem sokan mások is.

- Milyen képet? -nevettem fel.

- Még a baleseted előtt készült, amikor bulizni voltatok Jessel. A képen tisztán látszik, hogy egymás száját fedezitek fel éppen... -nézett rám.

- Igen, ez tényleg megtörtént. -feleltem.

- Nem is fogod az alkoholra? -értetlenkedett.

- Megmondtam, hogy nem fogok hazudni, amihez tartom magam. Jessel párszor összegabalyodtunk igen, de semmi komoly. -néztem rá bíztatóan.

- Ti.. Ti lefeküdtetek? -lepődött meg. - És nem is mondtad?

- Nem gondoltam, hogy fontos. -mondtam. Belül kicsit féltem, hogy ezzel sikeresen elveszítem, de nem hazudhatok neki.

- Jól van, akkor nem vagyok vak, és jól láttam a dolgokat. -vakarta meg a tarkóját.

- Hallgatom. -néztem mélyen a szemébe.

- Szóval a lányok iránt is érdeklődsz.

- Igen Mason. -feleltem.

- Szuper... Akkor most már nem csak a fiúk miatt kell aggódnom. Mennyi baj van veled te lány! -nevetett.

- Azt hittem ki fogsz akadni. -mondtam kissé megkönnyebbülve.

- Ne légy már butus! Miért akadnék ki? -nyomott egy csókot a számra. - Én azért szeretlek aki vagy, és nem azért aki nem vagy. Így vagy tökéletes Marina.

Megszólalni sem tudtam, komolyan. Akkor is kicsit féltem amikor apa előtt vállaltam fel, hogy biszexuális vagyok, de most, hogy Masonnél került szóba, sokkal idegesebb voltam mint látszott.

- És mégis mi volt ez a nem vagyok vak dolog? -kérdeztem.

- Mindig lecsekkolod a lányokat akik körülötted vannak, és ezt nem csak én vettem észre. Ben azt mondta ez biztos egy szokás nálad, de láttam hogyan nézel rájuk. Nem csak megnézed őket, ugyanazt csinálod amit a srácok. -ecsetelte.

- Ahaaa, értem. Egyébként észre sem veszem. -nevettem el magam.

- Az mindegy, mert akkor is az enyém vagy! -markolt a csupasz fenekembe.

Az utolsó órámon ülök, amikor azt veszem észre, hogy az előző estén gondolkozom, amit Masonnel töltöttem. Egyszerűen tökéletes volt minden. A gondolataimból a széklábak csikorgása zökkent ki, ugyanis vége lett az órának. Mivel nem tudtam figyelni a gondolataimnak köszönhetően, kénytelen leszek lekenyerezni az egyik csoporttársamat az órai infókért cserébe.

Riley oldalán léptem ki az egyetem ajtaján. Már rögtön kerestem is Ben Lamborghini Urusát, amikor a saját kocsimon akadt meg a szemem. Ben kipattant belőle, és odajött hozzánk.

- 20 perce hívtak, hogy kész a kocsi, így gondoltam megleplek, és elhozom. -vigyorgott.

- Köszönööööm! -öleltem magamhoz.

- Na gyere segítek.

- Nem kell, már simán lemegyek a lépcsőn egyedül. -kacsintottam rá, és már indultam is lefelé.

- Mit csinált veled Mason tegnap este? -nézett rám gúnyolódva.

- Majd megkérdezed tőle, úgyis mindent elkotyogtok egymásnak. -kiabáltam hátra nevetve.