Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Régi-új kezdet

Az utolsó itthon töltött napom estéjén sikerült összevesznem apával. Már nagyon régen nem veszekedtünk, ami őszintén szólva egyáltalán nem is hiányzott, viszont törvényszerű volt, hogy ez lesz a helyzet hamarosan. Mindketten egymásra fújtatva, dühösen vonultunk el a szobáinkba, és késő estig fennmaradtunk. Ma reggel viszont korán kellett kelnem, hogy elérjem a járatot, plusz, hogy intézzem az autóm átszállításához szükséges papírokat. Úgy beszéltük meg, hogy apa is velem jön, a tegnapi mutatványunk miatt azonban még mindig haragszik rám. Segített bepakolni a bőröndjeimet a kocsiba, elköszönt, majd visszament a házba. Útközben Grace felhívott, hogy amint lesz időm beszélnem kell Alex-szel a szállítással kapcsolatban. Miután kinyomta a telefont, már tárcsáztam is Alexet, aki nyomban fel is vette.

- Merre jársz? -kérdezte rögtön.

- Még van 15 km körülbelül. A reptérhez közeli benzinkúton vagyok. -feleltem a számhoz tartva a kihangosított telefont, miközben tankoltam.

- Rendben. Ha beértél a reptéri parkolóba csörgess meg, és kiküldöm hozzád Sergiot.

- Honnan fogom felismerni? -kérdeztem.

- Nagyon magas, szakállas, sötétkék öltöny, tetoválás a jobb kézfején. -felelte Alex.

Kis idő múlva újra tárcsáztam, most viszont csak kinyomta a hívást. 2 perc múlva Sergio már a papírokkal a kezében tartott felém a parkolóban. Választhattam általános, vagy óvatos szállítás közül, és a pluszköltség ellenére az óvatos szállításra tettem a voksom, hiszen mégiscsak egy vadonat új autóról beszélünk. Miután elintéztünk mindent, maradt még fél órám, amit valahogyan el kellett ütnöm. Vettem magamnak egy frissen készült szendvicset, amit 10 perc alatt elnyammogtam.
CHILLY
Jelent meg a képernyőmön a bejövő videochat. Gondolkodás nélkül felkaptam az ölemből a telefont.

- Szia! -köszönt Ben.

- Ennyire hiányzom? -vigyorogtam a készülékre.

- El sem tudod hinni mennyire. -kezdett neki a műsírásnak. - Csak tudni akartam merre jársz, és mikor landolsz. Elmehetek érted ha szeretnéd.

- Cukorfalat vagy, de saját kocsival megyek haza a reptérről, viszont beugorhatok a stadionba, úgyis edzésen lesztek mikor landolok. -vetettem fel az ötletet.

- Szóval lett autód? Wow! El sem hiszem, hogy nem fogsz többet kérlelni a fuvarozás miatt. -incselkedett velem.

- Ha ha ha. Nagyon vicces vagy Benjamin James Chilwell. -forgattam a szemeimet.

- Egyébként jó lenne ha bejönnél edzésre, a többiek is hiányolnak már. Főleg Azpi! Hiányzik neki, hogy újra tudja pörgetni a spanyolt valakivel.

- Akkor mondd meg neki, hogy estare ahi pronto. -mondtam anyanyelvemet villogtatva.

- Ömm, ezt leírhatnám? Betűzd már le légyszi! -nézett kérően Ben.

Lediktáltam neki az üzenetet, majd elköszöntünk. A gép amivel utazok, 5 perc múlva indul, így a lábaimat gyorsan szedve igyekeztem becsekkolni. A hosszú útra tegnap összeállítottam egy külön playlistet, hogy ne unatkozzak annyira. Pár óra lábzsibbadás és egy átszállás után már az autóm felé tartottam. Sergio személyesen kezeskedett a szállításról, így a parkolóban is ő várt. Kifizettem neki a megbeszélt árat, segített bepakolni a csomagtartóba és már indultam is a Stamford Bridge irányába. Először úgy voltam vele, hogy hazaviszem a cuccaim, és átöltözöm, de nem volt energiám egy ekkora kört megtenni, így egyesen a stadionhoz mentem. A szokásostól nem eltérően hátulról közelítettem meg az épületet, ahol a személyzet parkolója van. A külső biztonsági őr felismert, így autóval együtt beengedett. A belső ajtónál őrködő társa már akkor integetett amikor kiszálltam a kocsiból. Csak a kocsikulcsot és a telefonomat vittem magammal, minden mást kint hagytam. A kulcsot a kulcstartónál fogva feltűztem a nadrágom egyik övtartójára, a mobilomat pedig a zsebembe csúsztattam. A folyosón összefutottam a segédedzővel, akivel megbeszéltem, hogy a háta mögött elbújva fogok bemenni a gyepre ahol a srácok vannak, hogy kellően meglephessem őket. Meg kell mondani, nehéz volt tökéletesen követni a lépteit, miközben összehúzva mentem szorosan mögötte. A fiúk éppen kapura lőttek különféle kombinációkkal megfűszerezve, így pont kapóra jött az alkalom. Odaosontam Ben mögé, rátettem a vállára a kezem, és megkérdeztem:

- Szerinted ez nekem is menne?

Értetlen arckifejezéssel fordult meg, viszont amikor meglátott rögtön magához ölelt és megpörgetett. Amikor a srácok is észrevették, hogy ott vagyok, mindenki ránk ugrott, amiből a végén kicsi a rakás kerekedett. Miután mindenki leszállt rólunk, Mason felsegített és jó szorosan magához ölelt.

- Nekem is hiányoztál ám! Én is kérek ölelést! -szedte le Mason kezeit rólam Kai. Jó szorosan megöleltem a követelőzőt.

- Add át Sophiának az üdvözletem! -mondtam neki. Válaszképpen bólintott.

Az üdvözlés után mindenki visszament edzeni, én pedig az edzővel beszélgettem amikor éppen nem a feladatokat osztotta ki.

Tammy, Hakim és Ben társaságában tartottam kifele a stadionból, amikor a szembe jövő Timo kiszúrta az övtartómra akasztott kocsikulcsot.

- Az egy Mustang kulcs? -tágította ki szemeit és már nyúlt is az említett tárgy felé.

- Hé Timo, okosan nyúlkálj! -csaptam rá a kezére gyengéden. - Majd kint meglátod.

Visszagrimaszolt, majd a csapatunkkal tartott ő is kifelé. A srácok jól szemügyre vették a kocsimat, nem sokkal később pedig mindenki ment a maga dolgára, csak Mason és Ben maradtak.

- Kitraccsolta magát Azpi? -kérdezte nevetve Ben.

- Ki bizony, szerintem még annál is többet beszélt, mint amennyit akart. -nevettem fel. Rengeteg mindenről beszélgettünk, az idő pedig hamar eljárt a fejünk felett.

- Na jólvan srácok, én lépek. -jelentette ki Ben, majd kezet fogott Masonnel, engem megölelt és a Lambójához vette az irányt.

- Nekem is lassan mennem kéne, még nem pakoltam ki, minden cuccom itt van a csomagtartóban. -beszéltem Masonnek aki csak mosolyogva fürkészte az arcomat. - Kajás vagyok, vagy mit nézel annyira?

- A szeplőket néztem az arcodon. Nagyon jól állnak. -mosolygott tovább.

- A nap kihozta őket, de már ideje volt. -panaszkodtam.

Mason közelebb lépett és egy gyengéd puszit nyomott a szám mellé. A karjaimat a nyaka köré fontam, és megcsókoltam. Mielőtt elhúzódtam volna, hogy a szemébe nézhessek rögtön újabb csókot nyomott a számra, és jó pár másodpercig nem engedtük el egymást.

- Hiányzott. -suttogta, a homlokát az enyémhez érintve.

Lábujjhegyre álltam, a vállára tettem az állam, a kezemmel a tarkóját simogattam, Ő pedig szorosan magához ölelt.