Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Part title

Kereken 2 hét telt el a csodás szombati napunk óta. Mason minden napra kitalál valamit, amivel mosolyt csalhat az arcomra, amiért rendkívül hálás vagyok. Sikerült elintéznem, hogy a jövő hónapban már újra a kamerák előtt szerepelhessek az egyetem mellett a szokásos módon és beosztással. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog valami hiányozni az életemből, ha pár hónapra abbahagyom.

December 4-e van, ami azt jelenti, hogy már csak 20 nap és itt a karácsony, amit annyira imádok. Otthon Spanyolországban természetesen nem ugyanolyan mint itt, hiszen itt esni fog a hó ha szerencsém van. Viszont visszakanyarodva a mai nap eseményire, délelőtt suliba megyek, a délutánomat pedig a London Stadionban töltöm 3 órától. A Chelsea a West Ham csapatával fog megmérkőzni, ami azt jelenti, hogy Mason és Declen egymás ellen játszhatnak majd újra, Laurennel pedig együtt szurkolhatunk, azonban az ellenkező csapatoknak.

- Elmentem, majd jövök. -köszönt el Mason egy homlokpuszi kíséretében.

- Igyekezz nem lesérülni a meccs előtt. -gúnyolódtam viccesen. Még gyorsan vágott egy grimaszt és becsukta maga mögött az ajtót.

Körülbelül fél óra múlva én is útnak indultam, már a saját autómban! Tegnap kaptam engedélyt az orvosomtól, miután tüzetesen megvizsgálta a lábam. Két hét alatt rengeteget javult az említett testrészem, aminek irtózatosan örülök. A hirtelen javulás láttán rögtön megkérdezte, hogy a vitaminok mellett szedek-e valamit, amire nemleges választ adtam természetesen. "A másik ok ami ilyen gyors javulást okoz, a pszichés fejlődés. Történt esetleg változás a környezetében?" tette fel a kérdést a doki, mire beszámoltam Mason húzásáról, és az életem egyenesbe fordulásáról.

Fél 1-re értem haza, még a szerelmem előtt. Gyorsan nekiláttam a mára megbeszélt Chicken Quesadilla elkészítésének. 1 óra alatt el is készültem vele, majd csörögni kezdett a telefonom.
MY BOY🔐💞
Villant fel a képernyőn. Megtöröltem a maszatos kezem az egyik konyharuhában és a kihangosítottam a készüléket.

- Szia, mi a helyzet? -szóltam bele.

- A csapattal ebédelek, és nem igazán van rá esély, hogy hazamenjek a meccs előtt. -hadarta Mason.

- Jól van, semmi gond. Akkor majd 3 körül találkozunk.

- Ugye azért hagysz a quesadillából? -érdeklődött.

- Persze, hogy hagyok! -nevettem fel. - A hűtőben fog várni rád, ne aggódj.

- Szeretlek!

- Én is szeretlek, de most menj és boldogítsd a többieket. -mondtam bíztatóan.

- Ahh oké, vigyázz magadra! -köszönt el.

- Te is! -viszonoztam, majd kinyomtam a hívást.

Kikészítettem az ebédet az asztalra, bekapcsoltam egy filmet a laptopomon, helyet foglaltam és nekiláttam az ételnek. Elég béna filmet sikerült választanom, úgyhogy 10 perc után kikapcsoltam. Ebéd után elmosogattam, és leültem pihenni.

A most jelenlévő ruhadarabok közül nehéz lenne egy patent outfitet összrakni, így a szokásos leggings+pulcsi+airfoce mellett döntöttem. A leggings sima fekete volt, a pulcsim sötétkék, a cipőm pedig fehér, kék virágokkal díszítve. Miután felöltöztem, befontam a hajam, felvittem a szokásos szempillaspirál, korrektor, szájfény kombinációt, majd a telefonom után nyúltam. Kikerestem a névjegyzékből Jasmine nevét és tárcsázni kezdtem.

- Szia Marina. -szólt a készülékbe Jaz a második csengés után.

- Szia, ugye jöttök a mai meccsre? -érdeklődtem.

- Milyen kérdés ez? Ki nem hagynánk! Főleg, hogy te is ott leszel, Summer már nagyon hiányol! -ecsetelte.

- Már én is hiányolom őt. Csak arra vigyázz nehogy ellopjam és hazavigyem. -nevettem.

- Mondanám, hogy 2 perc múlva úgyis vissza hoznád, de veled mindig olyan jó kislány.

- Summer mindig jó kislány! -erősítettem meg Jasmine elméletét.

Útközben feltárcsáztam Masont is, hogy már nemsokára ott leszek. Hamar odaértem a stadionhoz, a szokásos hátsó parkolós megoldást választottam, ahova még pont befértem. Felmentem a VIP részlegre ahol a Benham család már izgatottan várt, főleg a legkisebb tag. Summer úgy szaladt hozzám mint a szélvész, amikor meglátott az ajtóban. Azonnal felkaptam, megpörgettem, és hatalmas puszikat nyomtam a pihe-puha pofijára. Üdvözöltem Jasmine-t és Samet is egy-egy öleléssel, majd helyet foglaltunk. Olyan régen találkoztam már velük, hogy a rengeteg kimaradt pletykázást és beszélgetést azonnal elkezdtük bepótolni. Nagyon jól éreztem magam, így csak arra lettem figyelmes, hogy kivonulnak a csapatok a pályára. A Chelsea kezdő tizenegyében kapott helyet Mendy, Azpilicueta, Christensen, Rüdiger, Alonso, Jorginho, James, Kovacic, Lukaku, Havertz és Mount. A West Ham csapatában Fabianski, Cresswell, Coufal, Dawson, Ogbonna, Fornals, Bowen, Noble, Soucek, Rice és Antonio képezték a kezdőcsapatot. A szokásos éremfeldobás után a csapatkapitányok választottak, a kezdés joga pedig Declan csapatát illette. Az első félidő gyorsan lement, voltak hatalmas helyzetek, de egyenlőre gól nélküli döntetlenre állnak. A második félidő 50. percében a West Ham megszerezte a vezetést Antonio észvesztő gólja után. Az 58. percben Tuchel becserélte Chilwellt, James helyére. 2 perccel később az ellenfél is változtatott, Yarmolenko-t és Benrahma-t küldte be Moyes edző. A 75. percben Mount passzából Havertz gólt szerez, amivel egyenlít a Chelsea. 5 perccel később ismét változást eszközölnek a csapatok. A kékeknél Chalobah váltja Jorginho-t, Kovacic-ot pedig Kanté. A másik oldalon Lanzini kerül be a megsérült Bowes helyére. Summerrel a karomon néztem végig izgatottan a meccs utolsó fél óráját, és szurkoltam a szép játéknak. Közel volt a Chelsea a győzelemhez, a West Ham azonban kiválóan védekezett és kontrázott, aminek az eredménye egy békés 1-1 lett.
A VIP részleg előtt vártuk Masont, aki fél órával a mérkőzés vége után meg is jelent. Az első dolga volt egy szenvedélyes csókot nyomni a számra, amitől Jaz és Sam szája szó szerint tátva maradt.

- Erről szerettem volna beszámolni nektek. -húzott Mase maga mellé.

- Várjunk csak, ti nem is tudtatok róla? -néztem felváltra Summer szüleire.

- Mégis honnan tudtuk volna? -mosolygott Sam.

- Gratulálunk fiatalok, sok boldogságot! -tárta szét a karját Jasmine, hogy megöleljen minket.

Mason éppen a maradék quesadillát ette, amikor szólt, hogy menjek oda hozzá. Felkeltem a kanapéról és odacsoszogtam, hogy leüljek mellé.

- Ezt nézd milyen képet lőttek rólad. -fordította felém a kijelzőt.

- Látod, még itt is jól nézek ki. -kacsintottam.

- A csöves szettedben. -horkantott fel Mason, mire oldalba böktem.

- Imádod a csöves szettem, tudom. -grimaszoltam, mire az ölébe húzott.

- Mindenedet imádom.

A kezeimet a nyaka köré fontam, ő pedig ugyanezt tette a derekam körül. Összeérintettük a homlokunkat, majd szépen lassan összeért a szánk is, és lassú csókokat leheltünk egymás ajkaira.