Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Part title

Eljött a nagy nap, ma délután fogom megtudni az eredményeket a felvételivel kapcsolatban. Szavakba sem tudom önteni mennyire izgatott és ideges vagyok. A családom, és a barátaim egyaránt mellettem állnak és nyugtatgatnak, de ezek ellenére sem tudok egy percre sem nyugodt maradni. Hosszú órákat kellett várnom, mire eljött a várva várt pillanat. Pittyent a telefonom, én pedig villám sebességgel rávetettem magam a készülékre. Feloldottam az ujjlenyomat leolvasót és lehúztam az értesítési központot.
Felvételt nyert a(z) 1. jelentkezési helyére.
Akkorát sikítottam, hogy a szomszéd házban is tisztán lehetett hallani.

- Jézusom, el sem hiszem, hogy sikerült! -futottam körbe a földszinten, fel az emeletre és vissza. Annyi adrenalin tombolt bennem, hogy egy oroszlánt is le tudtam volna teríteni.

- Nagyon büszke vagyok rád kincsem, tudtam, hogy sikerülni fog. -ölelt magához apa, akit erősen magamhoz szorítottam.

- Na látod tökfej, én megmondtam. -mosolyodott el a kisöcsém. Odafordultam hozzá, nyomtam egy puszit az arcára, magamhoz öleltem és megköszöntem neki, hogy mindvégig hitt bennem.

A következő percben már Teresa számát tárcsázom, hogy elújságolhassam neki a nagy hírt. Nem kell sokáig várnom, a harmadik csöngés után már fel is kapja a telefont.

- FELVETTEK! -kiabáltam a telefonba.

- Gratulálok Marina! Ez elképesztő! -sikított vissza a telefon másik végéről Teresa. - Szóval akkor London?

- Igen! Irány London baby! Már alig várom, hogy világot lássak! -feleltem izgatottan.
Órákon át telefonáltunk, míg végül a kanapén fekve nyomott el az álom. Az éjszakát ott töltöttem, senki nem akart azzal felébreszteni, hogy feküdjek a saját ágyamba. Másnap reggel korán keltem, a jó ég tudja miért. Még csak 8 órát sem aludtam, de egyáltalán nem éreztem magam álmosnak. Elmentem letusolni, majd reggelit készítettem, és elcsomagoltam a maradékot a többieknek. Átmentem Adrianahoz, aki ugyancsak korán fent volt már, pontosan ugyanabból az okból amiből én. Ő újságírónak készült egész életében, ami most valóra válhat ha komolyan odateszi magát. Felvették az egyik legjobb egyetemre, ami Madridban helyezkedik el, így neki nem kell olyan messzire mennie mint nekem. Tegnap úgy beszéltük meg, hogy a mai napot vele töltöm, amit eszünk ágában sem volt veszni hagyni, így hát nekiveselkedtünk a sok tennivalónak.

Este 9-re értem haza az egésznapos csavargásból. Vettem magamnak pár ruhát, amiket rögtön meg is mutattam apának.

- Megint jön a divatbemutató? -kérdezte nevetve.

- Apa, ez mégis milyen kérdés. Helyezd magad kényelembe, mert a ma esti bemutatón le fog esni az állad! -és már irányítottam is az alanyt a kanapéhoz.

A következő fél órában sorban mutattam meg neki az összes ruhadarabot amit vettem. A nagyrészük tetszett neki, de voltak olyan jelöltek, amik nem nyerték el a zsűri tetszését. Végül a kedvence egy világoskék, testhez simuló, combközépig érő, pántos ruha lett.

- Igen, szerintem ez állt neked a legjobban. -mondta elgondolkodva.

- Most gondolj bele, ebből a ruhából milyen pazar outfiteket tudnék összerakni! -és már pörögtek is az agytekervényeim.

Már csak 1 hónap maradt a nyárból. Irtó gyorsan elrohant 2 hónap, és ahogy látom a maradék 1 is pontosan ilyen gyorsan fog telni. Viszont, hogy ne csak a rossz oldalát említsem a dolgoknak, totál kiléptem a komfortzónámból idén, és igen, nagyon élveztem. Mindig volt tennivaló, aminek köszönhetően alkalmam sem volt unatkozni. Már minden szükséges fájlt és iratot megküldtek a leendő sulimból is, ami be kell valljam nem kevés papír. Sokat gondolkodtam rajta, hogy jelentkeznem kéne az egyetemhez tartozó kollégiumba, végül ezt az ötletet ejtettem, és úgy döntöttem albérletbe költözök arra a pár évre. Grace sokat segített a számomra megfelelő lakás megtalálásában aminek ára és fekvése egyaránt tökéletesek voltak. Nem helyezkedett sem túl messze, sem túl közel az egyetemhez. A jövendőbeli lakásom egyébként egy társasház egyik ingatlana. Szerencsére nincsen sok szomszéd, összesen 8 lakás van az enyémmel együtt. Amikor Grace először mesélt erről a lehetőségről, még nem tudtam, hogy van medence és konditerem csakis az ott lakók számára. Virtuális körbevezetésen vettem részt, és akármennyire utálom az ilyeneket, eszméletlenül jól sikerült bemutatni az egész háztömböt. Az első pillanattól fogva le volt esve az állam, hiszen mégiscsak Londonról beszélünk, ahol valljuk be nem olcsó az élet. Grace fantasztikus munkát végzett, amit még ki kell találnom, hogy mivel fogok megköszönni.