Augusztus 11-e van, a születésem napja. A mai napon töltöm be a 20. életévemet. El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan elrepült egy év. Tavaly ilyenkor még azon rágódtam, hogy hogyan fogom kivitelezni a sikeres érettségit, most viszont nem jár más a fejemben csakis Mason francos Mount. Egész nyáron nem láttam, csak képekről, a hangját is csak a telefonon keresztül hallottam. Bekerült az angol felnőtt válogatottba, és a döntőig menetelt a csapattal, ami nem semmi teljesítmény. Egy hónap pihenőt kaptak körülbelül, majd mindenki visszatért a klubcsapatához. A mai napon rendezik Belfastban a super kupát, amin a Chelsea és a Villarreal vív meg egymással. Sajnos nem tudom élőben megnézni, de a tv előtt fogok gubbasztani este az tuti biztos. A Villarreal a Manchester Unitedet kiütve menetelt el a döntőig, úgyhogy ajánlom, hogy szívüket-lelküket kitegyék a pályára ha vesztenek is.
- Jó reggelt kincsem! -szakít ki a gondolataim közül apa.
- Ó, nem kellett volna! -vettem ki apa kezéből a tálca reggelit, amit éppen felém nyújtott.
- Boldog születésnapot Marina! -rontott be a szobámba Nano egy borítékkal a kezében. Nadia is hamarosan beért a szobámba és egy kis dobozt tett a tálcámra.
- Srácok, ugyan már! Ezt nem kellett volna. -pásztáztam végig a csillogó szemeiket.
- Ne nyivákolj, nyisd ki őket! -javasolta az öcsém.
Először a borítéknak láttam neki, amit már tapintásból lehetett érezni, hogy nem papír a tartalma. Egy csodaszép nyaklánc lapult benne, egy kis szívecske medállal.
- Vigyázz rá nagyon, aranyból van! -préselte ki az ajkai közt Nano, miközben a szuszt is kiszorítva öleltem magamhoz. Mikor végre elengedtem azt mondta: - Erről majd mindig jussak eszedbe.
A dobozban amit Nadia adott, apával közös ajándék van. Gondoltam, hogy nem gyűrű lesz benne, hiszen ahhoz nagy volt a doboz, azonban amikor kinyitottam, elsírtam magam. Egy kocsikulcs volt benne, nem is akármilyen, az álomautómé. Apa és Nadia nyakába ugrottam, a könnyeimtől pedig alig tudtam szóhoz jutni.
- Menj, keresd meg az autódat. -javasolta apa.
Nem kellett sokat keresnem. Mikor kiléptem az ajtón máris a szemem elé tárult a gyönyörűség. 2015-ös Ford Mustang GT. KÉKBEN! Ismétlem, kékben. Pontosan olyan, mint amilyet már évek óta szeretnék. A jogsim már 1 éve megvan, így az már nem okozhat gondot.
- Én tényleg nem tudom, hogy mit mondjak. -fordultam apa és Nadia felé.
- Megérdemled Marina, sokat gürcöltél, aminek meglett a gyümölcse. -mondta mosolyogva Nadia.
- Na elég a sírásból, kipróbáljuk? -csikizett meg apa.
Nano és Nadia a hátsó ülésen, én a kormánynál, apa pedig mellettem. El sem hiszem, hogy ez velem történik! Mondtam magamban. Elfordítottam a kulcsot a vadonatúj autómban és a motor már dorombolt is.
- Remélem nem felejtettél el vezetni! -incselkedett velem apa, majd megfogta a kapaszkodót.
- Nagyon vicces apa... -grimaszoltam neki, majd elindultunk.
A tank totálisan tele van, így nem szerénykedek az autópályán.
Girona bevásárlóközpontjának parkolójában pakolok a csomagtartóba, amikor megszólal mögöttem egy ismerős hang:
- Ez a tiéd?
Mikor megfordultam, láttam, hogy Hugo az. Nem sok kedvem volt vele beszélgetni, viszont kénytelen voltam.
- Igen, az enyém. -mosolyogtam.
- Nem semmi! Kipróbálhatom? -kérdezte, és már nyúlt is a kilincshez.
- Nem. -zártam le az ajtókat.
- Bocsi anyu, nem tudtam, hogy ilyen zabos vagy. -lépett hátra.
- Ezek szerint akkor tovább kéne menned, és leszállnod rólam. -javasoltam barátságosan.
YOU ARE READING
Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |
RomanceEgy átlagos lány hétköznapinak tűnő életébe nyerhettek betekintést, és kísérhetitek végig álmai megvalósításának kanyargós útját. Barátságok, szerelmek, új helyzetek. Ezekkel mind meg kell birkóznia Marinanak, hogy azt csinálhassa amit igazán szeret...