Kora délután van, zuhog az eső, én pedig otthon hagytam az esernyőmet, így kénytelen vagyok beállni egy üzlet homlokzata alá. A hajam csurom víz, a ruhám szintén, a cipőmről már nem is beszélve.
- Ugye nem zavarok? -kérdeztem a telefont a fülemhez szorítva, hogy halljak is valamit az eső zuhogásától.
- Te sose zavarsz. -válaszolta a vonal másik végén lévő hang. - Merre vagy?
- Ahj nagyon hirtelen akartam mondani... kb 8 bolt van egymás után egy sorban, tu...
- Okés, 5 perc és ott vagyok. -vágott közbe Mason.
Tényleg 5 perc alatt itt volt, és pontosan tudta, hogy a boltok melyik felén vagyok. Előre felkészült, hogy egymerő csurom víz leszek, így leterítette az ülést gyors nedvszívó képességű pléddel. Elindultunk, én pedig teljesen abban a hitben voltam, hogy hazavisz, azonban az utcán ahol le kellett volna fordulni egy teljesen másik irányba ment.
- Talán amnéziás vagy? -néztem rá kérdően.
- Hazaviszlek. -vágta rá totál komolyan az útra meredve.
- A másik irányban lakom, Mason... -sóhajtottam fel.
- Arról nem volt szó, hogy hozzád haza. -fordította felém tekintetét.
- Nagy mágus vagy! -mosolyodtam el.
Még szerencse, hogy ruhát vásárolni mentem, ugyanis miután odaértünk Mason házához, bemásztam a forró zuhany alá, és letettem a ruháimat száradni, csere ruhám pedig nincsen. Így elővettem egy tartalék fehérneműt a táskámból, majd belebújtam egy pár számmal nagyobb pulcsiba, és egy melegítő nadrágba amiket pár órája vettem. A hajamat a nálam már megszokott kontyba fogtam fel most is. Kaptam papucsot, és már teljes is volt a hajléktalan szettem.
- Nagyon ismerős ez a pulcsi. -mért végig Mason.
- Férfi részlegről van, lehet azért. -fordultam körbe a kezeimet az ég felé nyújtva. Mason kapott az alkalmon és magához húzott, amit egy puszival jutalmaztam.
- Tetszik az illatod! -utalt a saját tusfürdőjének illatára.
- Nem rossz, de a sajátom ezerszer jobb. -incselkedtem vele, miközben próbáltam kiszakadni a karjai közül. Esze ágában sem volt elengedni, így mikor észrevette, hogy miben mesterkedem, hátra lépett párat, lehuppant a kanapéra és magára húzott. A hátán feküdt, én pedig rajta. A feje alá húzott egy párnát, én felültem az ölében, és levettem a pulcsim, amit az arcára dobtam. Gyorsan leszedte a kilátást takaró ruhadarabot, majd így szólt:
- Totál kikészítesz!
- Nem is értem miért mondod. -hajoltam az arcához, majd megálltam pár centivel a szája felett. Már nyitotta az ajkait, hogy fogadja a kedvességem, azonban miután nem találta a számat a fenekembe markolt.
- Azt hitted túl járhatsz az eszemen? -csúsztatta a kezét felfelé a melltartómig.
- Lassan haza kellene mennem. -suttogtam, majd a homlokára nyomtam egy puszit, és megpróbáltam lemászni róla.
- Tehát még van pár óránk, úgyhogy te nem mész innen sehová. Majd mikor indulok edzésre hazadoblak, rendben? -kérdezte.
- Rendben. -mosolyodtam el, és egy gyors mozdulattal bebújtam a pulcsi alá amit éppen viselt. Nem volt rajta póló, így a bőrünk egymáshoz dörgölőzött.
- Ezt miért nem csináltad már korábban? -simogatta a hátam a textilen keresztül.
- Eddig nem volt rá megfelelő alkalom.
Délután 4, Mason az ígéretét betartva hazavisz. Gyorsan meg is érkeztünk.
- Miért menekülsz? -tette rá a kezét a combomra.
- Azt hittem sietned kell, de ha nem, szívesen fárasztalak tovább. -csuktam vissza a kocsiajtót.
Mason kikapcsolta az övet, és a hátsó ülésre mászott, majd megfogta a kezem és az ölébe húzott. Habozás nélkül csapott le az ajkaimra, miközben a pulcsim alá benyúlva simogatta a hátam. Mindig tudja, hogy mit kell csinálnia!
- Itt bárki megláthat minket. -fogtam meg az arcát.
- Szerinted bárki is benézne a kocsiba? Ha meg mégis, max lesz egy jó napja. -vigyorgott.
- Persze, aztán másnap a címlapokon virítana a képünk... -forgattam a szemeim.
Hirtelen a pozíciót váltottunk. A hátamra fektetett, Ő felettem volt és sóvárgó tekintettel mért végig. Tudom, hogy akar, én is akarom őt, de nem biztos, hogy ez a legjobb hely erre. Feltűrte a pulcsimat, gyengéd puszikat nyomott a hasamra, majd egyre felfelé haladt. A ruhámat kikerülve folytatta a nyakamon keresztül egészen a homlokomig. Ekkor megfogtam a tarkóját és a számhoz irányítottam az ő száját. Kisebb nyögések szakadtak fel a torkából, ami irtó szexi volt, ráadásul éreztem a keményedő szerszámát is.
Fél óra múlva már a lépcsőket szedem, hogy felérjek a lakásomba, és megehessem a tegnapi kínai maradékát. Miközben lapátolom magamba az ételt, akarva akaratlanul is a kocsiban történteken jár az eszem. Eszméletlen volt.
VOUS LISEZ
Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |
Roman d'amourEgy átlagos lány hétköznapinak tűnő életébe nyerhettek betekintést, és kísérhetitek végig álmai megvalósításának kanyargós útját. Barátságok, szerelmek, új helyzetek. Ezekkel mind meg kell birkóznia Marinanak, hogy azt csinálhassa amit igazán szeret...