Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Part title

Kora délután van, zuhog az eső, én pedig otthon hagytam az esernyőmet, így kénytelen vagyok beállni egy üzlet homlokzata alá. A hajam csurom víz, a ruhám szintén, a cipőmről már nem is beszélve.

- Ugye nem zavarok? -kérdeztem a telefont a fülemhez szorítva, hogy halljak is valamit az eső zuhogásától.

- Te sose zavarsz. -válaszolta a vonal másik végén lévő hang. - Merre vagy?

- Ahj nagyon hirtelen akartam mondani... kb 8 bolt van egymás után egy sorban, tu...

- Okés, 5 perc és ott vagyok. -vágott közbe Mason.

Tényleg 5 perc alatt itt volt, és pontosan tudta, hogy a boltok melyik felén vagyok. Előre felkészült, hogy egymerő csurom víz leszek, így leterítette az ülést gyors nedvszívó képességű pléddel. Elindultunk, én pedig teljesen abban a hitben voltam, hogy hazavisz, azonban az utcán ahol le kellett volna fordulni egy teljesen másik irányba ment.

- Talán amnéziás vagy? -néztem rá kérdően.

- Hazaviszlek. -vágta rá totál komolyan az útra meredve.

- A másik irányban lakom, Mason... -sóhajtottam fel.

- Arról nem volt szó, hogy hozzád haza. -fordította felém tekintetét.

- Nagy mágus vagy! -mosolyodtam el.

Még szerencse, hogy ruhát vásárolni mentem, ugyanis miután odaértünk Mason házához, bemásztam a forró zuhany alá, és letettem a ruháimat száradni, csere ruhám pedig nincsen. Így elővettem egy tartalék fehérneműt a táskámból, majd belebújtam egy pár számmal nagyobb pulcsiba, és egy melegítő nadrágba amiket pár órája vettem. A hajamat a nálam már megszokott kontyba fogtam fel most is. Kaptam papucsot, és már teljes is volt a hajléktalan szettem.

- Nagyon ismerős ez a pulcsi. -mért végig Mason.

- Férfi részlegről van, lehet azért. -fordultam körbe a kezeimet az ég felé nyújtva. Mason kapott az alkalmon és magához húzott, amit egy puszival jutalmaztam.

- Tetszik az illatod! -utalt a saját tusfürdőjének illatára.

- Nem rossz, de a sajátom ezerszer jobb. -incselkedtem vele, miközben próbáltam kiszakadni a karjai közül. Esze ágában sem volt elengedni, így mikor észrevette, hogy miben mesterkedem, hátra lépett párat, lehuppant a kanapéra és magára húzott. A hátán feküdt, én pedig rajta. A feje alá húzott egy párnát, én felültem az ölében, és levettem a pulcsim, amit az arcára dobtam. Gyorsan leszedte a kilátást takaró ruhadarabot, majd így szólt:

- Totál kikészítesz!

- Nem is értem miért mondod. -hajoltam az arcához, majd megálltam pár centivel a szája felett. Már nyitotta az ajkait, hogy fogadja a kedvességem, azonban miután nem találta a számat a fenekembe markolt.

- Azt hitted túl járhatsz az eszemen? -csúsztatta a kezét felfelé a melltartómig.

- Lassan haza kellene mennem. -suttogtam, majd a homlokára nyomtam egy puszit, és megpróbáltam lemászni róla.

- Tehát még van pár óránk, úgyhogy te nem mész innen sehová. Majd mikor indulok edzésre hazadoblak, rendben? -kérdezte.

- Rendben. -mosolyodtam el, és egy gyors mozdulattal bebújtam a pulcsi alá amit éppen viselt. Nem volt rajta póló, így a bőrünk egymáshoz dörgölőzött.

- Ezt miért nem csináltad már korábban? -simogatta a hátam a textilen keresztül.

- Eddig nem volt rá megfelelő alkalom.

Délután 4, Mason az ígéretét betartva hazavisz. Gyorsan meg is érkeztünk.

- Miért menekülsz? -tette rá a kezét a combomra.

- Azt hittem sietned kell, de ha nem, szívesen fárasztalak tovább. -csuktam vissza a kocsiajtót.

Mason kikapcsolta az övet, és a hátsó ülésre mászott, majd megfogta a kezem és az ölébe húzott. Habozás nélkül csapott le az ajkaimra, miközben a pulcsim alá benyúlva simogatta a hátam. Mindig tudja, hogy mit kell csinálnia!

- Itt bárki megláthat minket. -fogtam meg az arcát.

- Szerinted bárki is benézne a kocsiba? Ha meg mégis, max lesz egy jó napja. -vigyorgott.

- Persze, aztán másnap a címlapokon virítana a képünk... -forgattam a szemeim.

Hirtelen a pozíciót váltottunk. A hátamra fektetett, Ő felettem volt és sóvárgó tekintettel mért végig. Tudom, hogy akar, én is akarom őt, de nem biztos, hogy ez a legjobb hely erre. Feltűrte a pulcsimat, gyengéd puszikat nyomott a hasamra, majd egyre felfelé haladt. A ruhámat kikerülve folytatta a nyakamon keresztül egészen a homlokomig. Ekkor megfogtam a tarkóját és a számhoz irányítottam az ő száját. Kisebb nyögések szakadtak fel a torkából, ami irtó szexi volt, ráadásul éreztem a keményedő szerszámát is.

Fél óra múlva már a lépcsőket szedem, hogy felérjek a lakásomba, és megehessem a tegnapi kínai maradékát. Miközben lapátolom magamba az ételt, akarva akaratlanul is a kocsiban történteken jár az eszem. Eszméletlen volt.