Mentsd meg Junipert! ✓

⭐200 csillagos plusznovella

Sziasztok!

Az elmúlt napokban elértük és meg is haladtuk a 200 csillagot a történeten, amit nagyon köszönök nektek! Iszonyúan sokat jelent nekem az a sok-sok pozitív visszajelzés, amit az elmúlt két hónapban kaphattam tőletek, nagyon hálás vagyok nektek mindenért! 💖

Ennek alkalmából hoztam nektek egy rövidebb AU novellát a karakterekkel, de csak ha megígéritek, hogy nem veszitek túl komolyan. Vicces lesz és fura, és igazából jól átfogja az eddigi fejezetek történéseit is, szóval, ha már szemeztetek a történettel, és a tényleges belekezdés előtt szeretnétek egy gyors összefoglalót belőle, akkor pont ideális ezzel kezdeni. Ha pedig követtétek eddig a sztorit, akkor ki lehet akadni azon, miért muszáj nekem gonosz alteregót írnom az egyik főhősömből.

A történet kánonjához egyáltalán nem tartozik hozzá, az első fejezettől fogva egy alternatív univerzumot feltételez. Szóval olvassátok úgy, mintha csak egy játék lenne a karakterekkel - mint ahogy a fanfictionök sem befolyásolják egy történet igazi kánonjának alakulását.

Némi tudnivaló azoknak, akik újonnan csatlakoztak be a történetbe:
Maga a történet kánonja szerint Réka egy disztópia-történetet ír, aminek főhőse Sebastien, az ő love interestje pedig Juniper. Réka egy váratlan plot twistet tesz a története tetőpontjára, amely során Juniper elárulja Sebastient és elfogatja a fiút az őket üldöző rendőri erőkkel. Sebastien az emiatti kétségbeesésében töri át a fikció határait és kerül át a valóságba, Rékához.
A történet egésze során pedig a belső regény világában megállt az idő, így jelenleg úgy tudjuk, Juniper jellemére nem is tudott kihatni a váratlan gonosszá válása, hiszen a fordulat az utolsó dolog, ami történhetett abban az univerzumban.

Ebben az AU-ban egy kicsit másképp történnek a dolgok. Kezdetként például a váratlan gonosszá válás csavarját Sebastien kapja meg. És lesz is ideje beleszokni a főgonosz-szerepbe.

***

Fülsiketítő dördülés.

Az elnöki iroda közepén álló Juniper csak a lövése után volt képes kinyitni a szemét. Az elé táruló látvány rosszabb volt bármilyen véres holttestnél. Felix Morten elnök sértetlenül állt a folyosó végén.

Ismét elsütötte a pisztolyt. Megint csak üres dördülés következett, amitől elhatalmasodott rajta a pánik. Az elmúlt években soha, soha nem hagyta még cserben a fegyvere. A mai akció előtt tucatszor leellenőrzött rajta mindent, és nem is engedte ki a kezéből, leszámítva azt a fél percet, amikor...

Csaknem összecsuklott a lába a felismeréstől. Zúgó fejjel bámult a mellette álló társára, akivel annyiszor megmentették már egymás életét, akinek annyi mindent ő tanított meg – a fiúra, akinek a világon semmi oka nem lett volna hátba szúrnia a közösségüket...

Képtelen volt hangot kiadni, vagy bárhogyan reagálni arra, ahogy a szobában megjelenő őrök lefogták. Végig csak Sebastient nézte, aki a terem szélén állt, fegyvertelenül és sértetlenül. Ő viszont elemelte a tekintetét a lányról és elmosolyodott. Úgy, ahogy a tévéműsorok rejtett kamerájába szokás belemosolyogni:

- Már azt hittem, sosem fogod ezt meglépni, Réka.

***

Réka arra ébredt, hogy egy idegen áll az ágya felett.

Első sokkjában még sikítani sem tudott. Tágra nyílt szemmel meredt az üres, sötét szobában felé magasodó alakra, és egy megérthető mértékű pánikrohamot átélve próbálta összerakni, milyen reakció nem járna az azonnali halálesetével. Legalább fél perc eltelt így, és az idegen mindez alatt meg se mozdult.