-Drága Izukummm-Léptem be az iskola kapuján és az említett fiúhoz sétáltam-Sz-szia Ayumi, h-hogy vagy?-Dadogott össze vissza, miközben a lépteit gyorsabban kezdte el szedni-Ho, ho, hooo! Most nincs itt senki, szóval elmondhatod, hogy kerültél oda-Húztam fel a szemöldökömet és álltam be elé, így nem tudott tovább menni-Jó, elmondom! Gran Torinoval éppen gyakorolni indultunk, amikor egy gonosztevő csapódott a vonat oldalába, és ezzel megállítva azt. Torino azt mondta, hogy maradjak ott, addig ő feltérképezi a helyzetet, de hát ismersz, nem hallgattam rá, úgyhogy miután elment, én is kiugrottam a vonatból és szaladtam. Aztán amikor berohantam a városba, megpillantottam Manualt, Iida főnökét, és nem láttam, hogy ő mellette lenne. Itt már tudtam, hogy baj van. Elkezdtem keresni és megtaláltam őt egy sikátorban a Hősgyilkossal. Én is nekitámadtam és amikor már éreztem, hogy ez így nem fog menni, elküldtem nektek a tartózkodási helyemet, abban reménykedve, hogy ide is jöttök-Magyarázta, miközben zavarában a cipő orrát kezdte tanulmányozni-Ajj Brokkoli, legszívesebben leszidnálak téged, de örülök, hogy megmentetted Iida életét-Mosolyogva borzoltam össze zöld, göndör haját-Akkor nem is haragszol?-Kérdezte reménykedve-Dehogy haragszom! Na gyere, nem szeretnék elkésni az óráról-Nevettem és kezdtem el futni az iskola épülete felé.
-Sziasztok srácok!-Csörtettem be a terembe és pakoltam le az asztalomnál-Szia Ayumi-Ugrott mellém Tsuyu és Ochako egyszerre-Hogy vagy? Már rég beszéltünk, breke-Kérdezett felőlem a békalány-Egész jól vagyok, köszi-Válaszoltam, miközben beültem a padba-Figyelj, úgy gondoltuk, hogy a félévi vizsga után, csinálhatnánk egy bulit-Mosolygott selytelmesen Ochako-Az egész osztályt meghívnánk rá és egy laza kis kikapcsolódásnak tök jó lenne. Na, mit gondolsz?-Kérdezte-Rendben, benne vagyok, biztos jó lesz-Kuncogtam és folytattam a pakolást.
Miután a lányok visszamentek a többiekhez, gondoltam rálesek Todora.
-Szia Shoto-Köszöntem neki kedvesen és az asztala elé álltam-Hello-Köszönt vissza most a megszokottnál is ridegebb hangon-Ehmm, valami baj van? Olyan furcsa vagy-Vontam fel a szemöldökömet és próbáltam valamit leolvasni az arcáról-Nem, nincs semmi-Adta az egyszerű választ-Most elmennél, légy szíves?-Nézett végre a szemeimbe-P-persze-Néztem teljesen kikerekedett, szemekkel és lassan visszaültem a padomba.
Nem értettem a helyzetet. Valamit tehettem ellene, hogy most haragszik rám, vagy mivan? Ilyen bunkó még soha nem volt velem. Hát ezt ki kell derítenem. De most sajnos nem volt időm ezen gondolkodni, ugyanis Azaiwa tanár úr belépett a terembe.
-Mint tudjátok, a jövőhéten kezdetét veszi a félévi vizsgaidőszak-Kezdett bele a tanár az óra végén- Az írásbeli része három napon át fog tartani, utána pedig az erőpróba. Remélem mindenki lelkiismeretesen tanult. Aki megbukik a vizsgán, az nem jöhet az egy hetes táborunkba- Pakolta össze a lapjait és hagyta el az osztályt.
-Úristen, én nem tanultam szinte semmit!-Kiáltottak fel egyszerre Denki és Mina-Volt a sportfesztivál, meg a harcunk, mégis mikor kellett volna tanulnunk?-Kezdett bele a nyafogásba Kaminari barátunk-Annyi dolog ért bennünket, utoljára év elején foglalkoztunk rendesen a tanulással-Csatlakozott be a beszélgetésbe Tokoyami is-Ugyan már srácok, aki kicsit is figyelt az órákon, az tudni fog mindent-Nevettem-Ha szeretnétek, én korrepetállak titeket!-Csillantak fel Momo szemei-Megtennéd? Nagy szükségünk lenne rá-Rakta össze a kezeit Sero-Persze, nagyon szívesen! Úristen. Még soha nem hívtam meg senkit se! Milyen teát szeretnétek majd? És a sütik? Uu, nagyon jó lesz-Ugrált örömében a lány, amin csak mindannyian egy jót kacagtunk.
A további órák eseménytelenül teltek. Egyedül ebédidőben jött oda hozzánk a másik osztályból egy srác, és valamit elkezdett magyarázni a Hősgyilkossal kapcsolatban, de egy másik lány leütötte. Nem nagyon figyeltem rájuk, inkább Todorokin gondolkodtam és azon, hogy mi baja. Egész nap próbáltam vele beszélni, de folyton elmenekült tőlem....
-Shoto, állj már meg, az isten verjen meg!-Kiabáltam utána és mellé futottam-Elmondanád, hogy mi a bajod?-Kérdeztem most már kicsit nyugodtabban-Mondtam már, hogy semmi!-Emelte fel a hangját-Nekem te ne emelgesd a hangod! Utoljára megkérdezem, mi a bajod?-Néztem rá dühösen-Ennyire akarod tudni? Hát jó, elegem van belőle, hogy itt legyeskedsz folyton körülöttem!-Fakadt ki és a teljes testével felém fordult-Elegem van, hogy soha nem hagysz békén és nincs egy perc nyugtom se tőled! Akárhova megyek, vagy akármit csinálok, te ott vagy mellettem! Nem vagyok egy ötéves kisgyerek, akire folyton vigyázni kell! Csak azt akarom, hogy hagyjál békén!-Kelt ki magából teljesen-Ohh, szóval így állunk Todoroki. Hát jó. Ha te ezt akarod, akkor békén hagylak, de ne várd tőlem többet, hogy segíteni fogok neked. Ha ennyire nem becsülöd a segítségemet, akkor inkább hozzád se szólok. Rohadj meg Todoroki. Rohadj meg-Emeltem fel a kezeimet és pár lépést hátrálva megfordultam, és elkezdtem teljes erőből futni Izuku háza felé. Nem érdekelt, hogy az arcomat a könnycseppek áztatják, az sem, hogy több embert fellökök, csak futottam amíg el nem értem az úticélomhoz. Szerencsére a tömbház lenti ajtaja nyitva volt, így csak berohantam rajta és a lakásig meg se álltam. Miután odaértem, gyorsan bekopogtam.
-Ohh, szia Ayu...-Nyitott ajtót Brokkoli anyukája kedvesen, de amikor megpillantotta az arcomat, lehervadt a mosolya-Mi történt édesem?-Tessékelt be a lakásba-I-izuku i-itt van?-Kérdeztem, miközben próbáltam levegőért kapkodni-Persze, fent van a szobájában, menj nyugodtan-Bíztatott-K-köszönöm-
Mondtam és már rohantam is fel.
Amint felértem, benyitottam a fiú szobájába, ahol szerencsére meg is találtam őt. Éppen az ágyon ült, valamit a telefonján nézett, de amikor megpillantott, azonnal elrakta a készüléket és aggódóan nézett rám. Én csak ledobtam a táskámat, odasétáltam hozzá, és megöleltem. A kezeimet átkaroltam a nyakán és a fejemet a vállára hajtottam és ott sírtam tovább. Ő az egyik kezét a hátamra rakta és kezdte el azt nyugtatóan simogatni. Nem akartam, és nem is tudtam egy szavat se kipréselni a számon, ezért csak csendben zokogtam tovább. Szerencsére Izuku megértett, így ő sem szólt semmit.
Talán percekig, vagy órákig lehettünk abban a pozícióban, de éreztem, hogy a szemeim egyre jobban csukódnak le, és végül átkerülök az álmok világába.
Másnap reggel egy hatalmas csapódásra és káromkodásra keltem fel Deku ágyában. Miután kicsit észhez tértem, lebotorkáltam a konyhába.
-Mi ez a nagy káromkodás korán reggel?-Tértem be a konyhába-Oo, bocs, hogy felkeltettelek. Éppen reggelit csinálok, csak leejtettem az egyik tálat-Nevetett-Akkor inkább segítek-Nevettem és a pult mellé lépve felmértem a helyzetet-Mi történt tegnap Ayumi, hogy tegnap csak úgy sírva betoppantál hozzánk?-Kérdezte kócoska-Majd reggeli közben elmesélem. Anyud?-Tereltem a témát-Már elment dolgozni. Ja és szólt a te anyudnak is még tegnap, hogy itt alszol, szóval nem kell aggódnod-Mosolygott-Anyukád egy angyal. Amúgy annyira nem is bánom, hogy itt aludtam, már úgy is régen volt az utolsó alkalom-Nevettünk együtt.
-Most, hogy kész a reggeli, meséld el nekem, hogy mi is történt pontosan-Tömte a szájába a a rántottát-Fhuh, hát..Todoroki tegnap elég furán viselkedett, így a suli után utána futottam, hogy megkérdezzem, mi a baja. Ő pedig felháborodva elkezdte nekem mondani, hogy elege van belőle, hogy ott legyeskedem körülötte és, hogy miért nem szakadok már le róla, meg, hogy már nem ötéves kisgyerek, akire vigyázni kell-Néztem magam elé szomorkásan-Ajj, ez a gyerek-Morgott az orra alatt Izuku-Figyelj, hidd el nekem, hogy ezt biztos nem gondolta komolyan. Valami áll a háttérben. Todoroki nagyon kedvel téged, szóval csak úgy nem vágna a fejedhez ilyeneket. Biztos bocsánatot fog kérni-Nézett komolyan a szemeimbe-Remélem igazad van, de nagyon rosszul estek nekem ezek a szavak. Rohadtul nem vagyok haragtartó, de most szeretném ha tudná, hogy a szavainak van súlya. Nem fogok neki olyan könnyen megbocsátani, mint azt szeretném-Mondtam el a gondolatmenetemet-Én teljesen megértelek Ayumi. Te mindig segítettél neki, nem ezt érdemled cserébe. Helyesen cselekszel-Mosolygott bíztatóan-És hidd el nekem, nemsokára úgy is térden állva fog könyörögni neked, hogy bocsáss meg neki-Nevetett fel jóízűen-Hát, azt majd meglássuk-Nevettem én is és boldogan folytattuk tovább a reggelinket.
