Az elkövetkező két hét eseménytelenül telt. A legtöbb szabadidőmet Shotoval töltöttem, ami már anyunak is feltűnt. Igen, még nem mondtam el neki, de még a tábor előtt tervezem. Majd valamikor...
Most jelenleg szakadó esőben futok haza. És, hogy honnan?
Visszaemlékezés
-Kirishima, ha itt merészelsz hagyni esküszöm, hogy megöllek!-Kiabáltam a fiú után, aki mosolyogva ült az autóban lehúzott ablaknál-Már késő! Jó sétálást!-Integetett és a gázra lépve kihajtott a parkolóból-Utállak te nyomorék!-Kiabáltam utána, sajnos esélytelenül.
Visszaemlékezés vége
És hát amikor mentem haza, rájött egy szép kis nyári zápor.
A nyár végett eléggé lengén voltam öltözve, fel se készültem arra, hogy esetleg egy szem eső is leeshet.
Mire hazaértem, szinte bőrig voltam ázva. Rettentően fáztam, ezért egyből felmentem a fürdőbe és egy jó forró zuhanyt vettem, aztán pedig felmentem a szobámba telefonozni. Még csak délelőtt tizenegy volt, de valamiért rettentően álmosnak éreztem magam, így el is nyomott az álom.
Amikor legközelebb felkeltem, az óra már délután négyet mutatott.
Ki akartam kelni az ágyból, de nem nagyon sikerült. Olyan fáradtnak éreztem magam, hogy ott helyben visszaaludtam volna. A fejem rettentően fájt, képes lett volna szétrobbanni. A hideg rázott, eléggé le is voltam izzadva. Talán még lázas is vagyok. Úgy látszik ez a bőrig ázás nem esett jól az immunrendszeremnek.
Anyuék megintcsak nem voltak otthon, így még segítséget se tudtam kérni. Nagy nehezen odanyúltam a telefonhoz és bepötyögtem rajta Shoto számát.
-Szia Shoto-Suttogtam a telefonba-Szia Ayu, miért suttogsz?-Kérdezte egyből-Hát, van egy kis baj-Kezdtem bele-Mi történt?-Kérdezte ijedten-Nem nagy dolog, csak hát eléggé megbetegedtem. Fáj a fejem és eléggé ráz a hideg. Szerintem még lázam is van. És azért suttogok, mert elment a hangom. Anyuék még nincsenek itthon. Esetleg, ha nincs dolgod, akkor át tudnál jönni?-Nyöszörögtem a telefonba-Öt perc és ott vagyok-Vágta rá azonnal és hallottam, hogy megnyikordul az ágya-Köszönöm Shoto. Kint a virágcserép alatt van egy pótkulcs, azzal nyisd ki az ajtót, mert én nem tudok felkelni az ágyból-Magyaráztam el neki-Oké, mindjárt ott vagyok-Mondta és kinyomta a hívást.
Nem akartam visszaaludni míg Shoto ideér, így igyekeztem nyitva tartani a szemeimet.
Nagyjából egy tizenöt perc múlva hallottam, hogy lent kattan a zár majd utána megnyikordul egy-egy lépcsőfok.
-Hogy tudsz te nyár közepén is lebetegedni?-Nyitott be egy táskával a kezében-Neked is szia-Morogtam-Nem tudtam, hogy milyen gyógyszereitek vannak otthon, ezért hoztam párat a gyógyszertárból. Ja és beugrottam a kedvenc csokidért a boltba-Rakta ki a dolgokat az asztalomra-Nem kellett volna gyógyszert venned a saját pénzeden. Ott van a pénztárcám, vedd ki belőle a pénzt!-Mutattam az említett tárgy felé-Hülye vagy? Én döntésem volt, hogy veszek, nem fogom veled megfizettetni-Forgatta meg a szemeit és odasétált hozzám-Szóval, hogy is sikerült megbetegedni?-Szegezte nekem a kérdést-Kirishima megcsinálta a jogsiját és megkért, hogy menjek vele egy kört autóval a városban, amire én igent mondtam. Amikor megálltunk egy benzinkútnál, én befutottam wc-re, de amikor visszamentem az a nyomorék elhajtott az autóval, így haza kellett sétálnom, amiközben eleredt az eső. Merem gondolni, hogy a bőrig ázás nem tett jót nekem-Magyaráztam nehézkésen-Kinyírom azt a nyomorékot-Sóhajott és rátette a kezét a homlokomra-Jesszus, de meleg a homlokod-Akarta elvenni onnan a kezét, de én nem engedtem a sajátommal-Olyan jó hideg a kezed, hagyd itt egy kicsit-Csuktam be a szemem és mosolyodtam el halványan-Nem csodálkozom, hogy jól esik, nagyon forró a bőröd-Érintette meg az arcomat is, majd kihúzta a kezét az enyém alól-Tényleg hoztál csokit?-Néztem rá most már még szélesebb mosollyal a számon-Igen, hoztam-Mosolyodott el és mellém dobta az édességet, amit én azonnal ki is nyitottam-Mielőtt megennéd, vegyél be egy fájdalomcsillapítót-Nyújtotta felém a vizet és a gyógyszert, amit le is nyeltem-Most már tessék meggyógyulni, jó?-Puszilt homlokon és leült az íróasztal előtti székre-Tényleg köszi, hogy eljöttél. Nem tudom mit csináltam volna nélküled-Mondtam neki két falat között-Igazán nincs mit. Beteg vagy, az a minimum, hogy jövök és itt maradok veled amíg anyukádék haza nem érnek-Mosolygott ő is-Úgy megcsókolnálak, de nem akarom, hogy te is megbetegedj-Néztem rá szomorúan-Akkor még egy ok, hogy meggyógyulj hamarabb-Kacsintott-Te tudsz kacsintani? Most látlak először-Csodálkoztam-Ne szokd meg-Forgatta meg a szemeit-Mosolyoghatnál annyit, mint amennyit a szemeidet forgatod-Kuncogtam és letettem a csokit az éjjeliszekrényre-Szeretnéd mi?-Kérdezett vissza-De még mennyire-Mosolyogtam és nyakik húztam a takarómat-Nem bánod, ha kicsit alszom? Álmos vagyok-Ásítottam és becsuktam a szemeimet-Csak nyugodtan. Én itt leszek-Mondta és pár percre rá megint elnyomott az álom
Shoto szemszögéből
Ahogy mondtam Ayuminak, amíg az anyukája meg nem jött, itt voltam vele és vigyáztam rá. Amikor hallottam az ajtó nyitódását, összekaptam a cuccaimat és lesétáltam hozzá.
-Jónapot Mrs.Chishu-Köszöntem halkan-Oo, szia Shoto, hát te?-Kérdezte, miközben lepakolta a táskáit-Ayumi megbetegedett és engem hívott fel-Válaszolta-Jaj, ez a lány-Csóválta a fejét-Vettem neki pár gyógyszert, azokat fent hagytam a szobájában-Mutattam a lépcső felé-Akkor hadd fizessem ki az árát-Vette ki a pénz a tárcájából, de én megállítottam-Ayumi is ezt mondta, de nem engedtem neki, és magának sem fogom-Mosolyodtam el halványan-Akkor köszönöm szépen, hogy vigyáztál rá-Mosolygott ő is-Amúgy igazán nem akarok tolakodó lenni, de hol van Ayumi apukája? Nem szoktam itt sokszor lenni, de eddig egyszer sem láttam-Pillantottam rá félve-Nagyon sokat dolgozik, velünk nem is foglalkozik-Sóhajtott-Mesélte Ayumi, hogy milyen az apja. Az enyém is pontosan ugyanilyen, szóval át tudom érezni, sajnálom-Motyogtam-Szóval a nagy Törekvő is ilyen..-Csóválta megint a fejét-Figyelj, ha bármi történik otthon nyugodtan gyere ide. A lányom és én is szívesen látunk-Mosolyogott rám lágyan-Köszönöm szépen, tényleg -Hajoltam meg-Sokat tettél a lányomért, ez a minimum-Veregetett vállon-Esetleg segíthetek bevinni ezeket a táskákat a konyhába?-Ajánlottam fel-Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy!-Kapta fel az egyik táskát.
Miután segítettem neki a dolgok átcipelésében, egy gyors köszönés után el is hagytam a házat, bár nem szívesen tettem. Éppen valami fontos család vacsorázott nálunk, szóval ha hazamegyek, akkor egy jó kis harcot kell leművelnem az apámnak nevezett valakivel.
-Hova mentél fiam?-Tette fel egyből a kérdést-Ugye tudod milyen fontos emberek voltak itt nálunk?-Suttogta fenyegetően-Nem érdekel, hogy kik voltak itt-Néztem rá szemrebbenés nélkül-Na idefigylej!-Kezdett bele a szokásos fenyegetésébe-Te miattad majdnem elvesztettük őket! Felfogtad ezt? Ha nem lenne ilyen erős képességed, már rég kidobtalak volna-Sziszegte a fogai között-Még az is jobb ha kidobsz, mint, hogy egy házban legyek veled-Indultam el a szobám felé-KI MONDTA, HOGY ELMEHETSZ?-Kezdett el kiabálni-Nem kell hozzá engedély-Vontam meg a vállam és mentem tovább az eredeti úticélom felé.
Még egy csodás veszekedés. Pipa
