Ezennel, több mint 1200 szóval vágok bele újra ebbe a könyvbe! Jó szórakozást!
_____________________________________________________________________________
-Mondtam már, hogy utálom apádat?-Kérdeztem Todorokitól, miközben a kollégium felé sétáltunk a késői órákban-Egyetértek. Ez a mai nap borzasztó volt-Sóhajtott-Basszus, mi hősnek készülünk, nem takarítóknak. Kezdem úgy érezni, hogy direkt akar kiidegelni ilyen feladatokkal-Morogtam-De nézzük a jó oldalát, már csak egy hetet kell ott rohadnunk. Tanulni is szívesebben tanulok, mint egy perccel is tovább lenni vele-Folytattam-Most gondolj bele, ő az apám-Fintorodott el, mire kuncognom kellett-Jól van, ne is beszéljünk róla, ha nem muszáj. Van egy ötletem, amit nem biztos, hogy díjazni fogsz-Váltottam témát-Már megint mi pattant ki a kicsi fejecskédből?-Kérdezte egy sóhaj után-Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk egy dupla randit Izukuval és Ochakoval-Néztem fel rá-Benne vagyok-Vont vállat egyszerűen-Micsoda? Mármint, örülök neki, de nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen rábólintasz-Csodálkoztam-Jó barátom Izuku, nincs ellenemre eltölteni velük pár órát-Vont vállat-Juuj, köszönöm Shoto-Ugrottam a nyakába hirtelen, mire majdnem hátraesett-Szívesen, de többet ne ugorj rám ilyen hirtelen-Nevetett egy kicsit-Ezt nem ígérhetem meg-Kuncogtam én is.
-Izukuuu, hol vagy? Van egy hírem számodra!-Rúgtam le a cipőimet az előszobában, majd futottam tovább a nappaliba, ahol meg is találtam az említett fiút-Képzeld, képzeld, Shotot rávettem egy dupla randira! Huhuu-Ugráltam előtte-Tényleg? Nem gondoltam volna, hogy belemegy!-Derült fel-Akkor a hétvégén mehetünk is-Folytatta-Oké, megbeszéltük-Mosolyogtam, majd visszamentem Shotohoz.
Törekvőnél egész gyorsan teltek a napok, mert sosem volt megállás. Mindig kellett valamit csinálni, így teljesen ki voltunk gumizva. Szombaton járőrözni voltunk, ami nem volt olyan nagy feladat. Végeztével visszamentünk a kollégiumba, ahol el kezdtünk készülődni a randira. Én egy piros koktélruhát vettem fel, mely tökéletesen kiemelte az alakomat. Mellé a hajamat kontyba fogtam, és beraktam a fülembe egy pár arany fülbevalót.
-Én kész vagyok, mehetünk Szerelmem?-Kukkantottam be a szobájába-Igen, indulhatunk-Fordult felém-Mondtam már, hogy milyen jól nézel ki öltönyben?-Léptem elé-Te sem vagy semmi-Mosolygott kacéran, majd átkarolta a derekamat-Olyan gyönyörű vagy ebben a ruhában, nem fogom tudni magam türtőztetni-Csókolta meg a nyakam-Pedig most muszáj leszel-Toltam el magamtól nevetve, mire egy szemforgatást kaptam-Na gyere, mert elkésünk-Fogtam meg a kezét, és együtt lementünk a nappaliba, ahol már Izukuék vártak minket-Jesszus Ochako, nagyon szép vagy!-Öleltem meg-Te is Ayumi, szinte ragyogsz!-Mosolygott-Amondó vagyok, hogy induljunk-Mondta Deku, majd kinyitotta az ajtót.
Gyalog mentünk az étterem felé. Az út nagyon hangulatos volt, jókat nevettünk mindannyian. Még mielőtt odaértünk volna, a fiúk bekötötték a szemünket, hogy meglepetés legyen a hely.
-Mikor érünk már oda?-Nyafogtam megint, mire kaptam egy csókot-Nyugi már, itt is vagyunk-Álltunk meg, majd a fiúk levették rólunk a szemfedőt. Hirtelen szóhoz se jutottam-Hallottam, mikor erről a helyről beszélgettetek Ochakoval-Mondta Shoto-Így úgy gondoltuk, hogy meglepünk titeket ezzel-Fejezte be Izuku-Fiúk, ez nagyon aranyos tőletek-Érzékenyültem el-Igen, köszönjük szépen-Mosolygott Uraraka-Na akkor mire várunk? Menjünk be!-Fogtam kézen Shotot, és együtt besétáltunk.
A hely belülről gyönyörű volt. Nem voltak sokan, így tökéletesen be lehetett látni mindent. Nem telt bele sok időbe, egy pincér el is vezetett a már előre lefoglalt asztalunkhoz. Én és Shoto egymás mellé, míg Dekuék velünk szembe ültek le.
-Tudom, hogy nem illik asztalnál pénzről beszélni, de nagyon drágák itt a dolgok. Egy tea 966 jen, nem túlzás egy kicsit?-Vontam fel a szemöldököm-Az, de ne nézd az árát, jó? Azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat-Tette a kezét a combomra a barátom-Igen, igazad van-Mosolyogtam rá, ás tovább folytattam az étlap olvasását.
