Két héttel járunk a konferencia után, mikor is elkezdjük a tervünk végrahjátását, vagyis megszerezzük a kis Erit.
Megtaláltuk a mocskok búvóhelyét, így azonnal megtámadtuk a területet. Míg én, Shoto és pár hős kint tartotta a frontot, addig a többiek behatoltak az épületbe. A fejemben hatszor elmondtam egy imát mindenkiért.
Teltek a másodpercek, percek, és lassan már egy órája bent voltak.
Én a hajamat tépve idegeskedtem, arra várva, hogy mikor jönnek föl. Ám ez nem történt meg, így utánuk is mentem. Igyekeztem elveszni a tömegben, hogy senki ne lássa meg, ami sikerült is. Utam egy pincéhez vezettett, ahol el is kezdtem rohanni. Az egyre több vér és törmelék darabok megrémisztettek. Pár perc múlva egy helyiségbe toppantam be, ahol megláttam Tamakit a falnak támaszkodva.
-Jézusom, te vérzel!-Térdeltem le elé-A-ayumi, mit keresel te itt?-Nézett rám ijedten-Az most ne érdekeljen! Mi történt, hol vannak a többiek?-Kérdeztem, miközben a levett köpenyemet a vérző sebre szorítottam-Mondtam nekik, hogy én el tudok bánni ezekkel a gonosztevőkkel, szóval ők tovább is mentek-Fordította fejét az elájult gonoszok felé-Nagyon bátor volt, de legközelebb figyelj oda jobban, oké?-Ráncoltam a szemöldököm, mire bólintott-Figyelj, inkább menj a többiek után-Szólalt meg aztán-Tessék? És hagyjalak itt?-Kérdeztem-Nem lesz semmi bajom, nekik meg nagyon szükségük van rád-Magyarázta-Rendben, de addig tarts ki!-Paskoltam meg a vállát és továbbmentem. Öt perc rohanás után megérkeztem úticélomhoz. Annyit láttam, hogy Mirio, Nighteye és Aizawa véresen ülnek a földön Midoriya elájult, Overhaul ilyen szörnyszerűvé nőtte ki magát és éppen a lánnyal a kezében emelkedik a felszín felé. Ezt nem hagyhattam. Most nem. Olyan szinten eluralkodott rajtam az idegesség. Hipergyorsasággal suhantam a gonosz felé és kikaptam a kezéből a lányt, majd lábbal a földre érkeztem. Látszólag meglepte ez a cselekedet, de nem tétovázott nekemtámadt.
-Kapaszkodj a nyakamba jó erősen, én megvédelek!-Szóltam rá a lányra, mire tette amit kértem.
Erővel támadtunk egymásra a férfivel. Én a tüzet és a vizet használva igyekeztem minél távolabb tartani magamtól és Eritől. Ám ekkor történt valami.
Eri elkezdte használni az erejét. Egyre nagyobb fénycsóva keletkezett körölöttünk, ami egyik pillanatról a másikra megsebesítette Overhault, aki elájult. Viszont engem is sebesített. Marta a bőrömet, mintha tűzbe löktek volna. A földre rogytam, a hátamon lévő kislánnyal, aki látszólag nem tudta irányítani erejét. Hirtelen minden elsötétült előttem és ez volt az utolsó emlékem.
-Hmm-Nyöszörögtem valamit, mikor éreztem, hogy a szememet erős fény éri-Hol vagyok?-Kérdeztem magamtól-Kórházban-Válaszolt valaki mellőlem mire lassan arra fordítottam a fejem-Shoto?-Dörzsöltem meg a szemeimet-Örülök, hogy jól vagy-Puszilt homlokon-A többiek hogy vannak?-Ültem fel kómásan-A legtöbben jól vannak-Simogatta meg a fejemet-De most ne ezzel foglalkozz. Jól érzed magad?-Váltott témát-Egész tűrhetően. Mi történt amúgy?-Döntöttem oldalra a fejem-A kislány erejétől megsebesültél és elájultál. De szerencsére nincs semmi bajod, még máma hazaengednek-Mosolygott lágyan-Egy orvos megvizsgál és hazamehetünk. A többiek már kész vannak, azt mondták lent megvárnak minket-Állt fel és ment ki a szobából.
Miután az orvos megállapította, hogy nincs semmi bajom, felöltöztem és kézenfogva mentünk le, ahol minenkit megölelgettem.
Visszaérve a kollégiumba, mindenki egyszerre zúdult a nyakunkba.
-Jól vagytok?-Kérdezték szinte egyszerre, miközben igyekeztek hozzánkférkőzni-Nyugalom!-Kiáltotta el magát Iida-Biztos fáradtak, most vannak egy harc után, szóval mindenki tartsa ezt tiszteletben!-Hadonászott, ami bevált-Köszi Iida, kedves vagy!-Tettem le a táskámat-Aranyosak vagytok, hogy aggódtok értünk, és ígérem mindent el fogunk mesélni, de ha nem bánjátok én felmennék egy picit pihenni-Mosolyodtam el, mire a többiek együttérzően bólogattak-Arigato srácok-Hajoltam meg és Shotoval kézenfogva mentünk fel a fiú szobájába, ahol aztán kipihenhettük a nap fáradalmait.
Hát igen. Ezt a csatát megnyertük, de a háborúnak még közel sincs vége. Overhault elfogtuk, viszont a LOV-val folytatott harcunk továbbra is megy. Sok embert elvesztettük, megsebesült, de ők örökre élni fognak szívünkben. A gonoszoknak nem tudjuk mi lesz a következő lépésük, és ez megijesztett mindenkit. De legyünk felkészültek, és győzzük le ezeket a mocskokat, nem igaz?
