Már lassan kettő hete annak, hogy Bakugo megnyerte a sportfesztivált és, hogy összevesztem Shotoval. Rettentően zavart, hogy a fiúval ilyen rosszban vagyunk, de túl makacs vagyok ahhoz, hogy én menjek oda hozzá. Igazából már annyira nem haragszom rá, mert tisztában vagyok vele, hogy soha sem bántana engem, csak akkor ez még nem nagyon tudatosult bennem.
-Jó reggelt Brokkoli-Ültem rá az asztalára a fiúnak-Mizu? Olyan szomorúnak látszol-Hajoltam hozzá közelebb-Ehmm, nem vagyok szomorú, csak tetszik egy lány, és nem tudom, hogy mondhatnám el neki-Motyogta zavartan-Hát igazából Ochako szereti a rózsát, szóval vigyél neki egy szálat és mondd el neki mit érzel, és kérd meg, hogy legyen a barátnőd-Vontam vállát egyszerűen-Honnan tudtad, hogy ő az, aki tetszik?-Csodálkozott-Már az első pillanattól fogva látszott rajtad, hogy oda meg vissza vagy érte-Forgattam meg a szemeimet-Ne aggódj, hívd el őt holnap a parkba és ott mondd el neki. Hidd el, nem fog visszautasítani-Paskoltam meg a vállát-Jó, de te is beszélj Shotoval. Még a szokottnál is jobban maga alatt van. Bocsánatot akar kérni, de nem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá, szerencsétlen-Nevette el magát kicsit a végére-Ahh, jól van, beszélek vele-Forgattam meg újból a szemeimet. Odasétáltam Shoto asztala elé és a mellette lévő széket elé húztam, majd fordítva ráültem-Nem unod még?-Vontam fel az egyik szemöldökömet-Nem tudom, mire gondolsz-Játszotta a hülyét-Még mindig szívesen megpofozlak ám Todoroki-Gúnyolódtam-Jól van, akkor menjünk ki a folyósora, és ott beszélgessünk-Állt fel és ment ki az osztályból, én pedig követtem a példáját- Szóval...Bocsánatot kérek, nem kellett volna lekiabálnalak, te csak segíteni akartál-Hajtotta le a fejét-Én is bocsánatot kérek, én provokáltam ki-Néztem el oldalra zavaromban-Mielőtt beszélgettünk, apám megkeresett és belekezdtett a nagy szónoklatába-Forgatta meg a szemét-Eléggé felcseszett, ezért kiabáltam veled. Lényegében rajtad vezettem le a dühömet, amire rohadtul nem vagyok büszke-Motyogta-Ajj, Shoto, én nem haragszom, ha tényleg apáddal beszéltél, akkor meg is értem-Mosolyogtál rá halványan-Akkor szent a béke? Én szeretnék veled továbbra is jóban lenni, te vagy az egyetlen aki megért és a picsába is, nem akarlak elveszíteni-Mondta zavartan-Oo, a nagy Todoroki Shoto azt mondta nekem, hogy nem akar elveszíteni? Szerintem nem hallottam jól, megismételnéd?-Kuncogtam-Kurva anyádat Ayumi-Morogta-Jól van, jól van!-Nevettem és átöleltem-Amúgy, nagyon szép teljesítményt értél el a sportfesztiválon, büszke vagyok rád!-Mosolyogtam rá, miután elváltunk-De hisz nem is lettem első-Szomorodott el egy kicsit-Ne kezd el megint, mert pofon lesz a vége-Nevettem-Második lettél, én a helyedben kiugrottam volna a bőrömből örömömben-Forgattam meg a szemeim-Na gyere, máma fogják elmondani, hogy kik akarnak gyakornoknak téged-Mosolyogtam-Szerintem nem fognak sokan engem választani, de ha esetleg meg is történne, apám nem engedne el sehova, szóval nála leszek gyakorlaton-Morogta az orra alatt-Apád nagy nyomorék, már ne haragudj, hogy ezt mondom. És miből gondolod, hogy nem fognak sokan téged kérni? Tudod mit? Fogadjunk! Ha téged fognak a legtöbben kérni, akkor én kérhetek tőled valamit, ha nem, akkor te tőlem-Mosolyogtam sejtelmesen-Jó, benne vagyok, de úgy is én fogok nyerni-Eresztett el egy félmosolyt-Azta! Az első félmosolyod! Ez már haladás!-Nevettem-Inkább menjünk be a terembe-Forgatta meg a szemeit és besétáltunk.
-Először is. Megnyertem a fogadást, szóval kérhetek tőled valamit. Másodszor pedig komolyan az lesz a hősneved, hogy Shoto? Nem vagy túl kreatív-Nevettem-Nem nagyon érdekel, hogy hogy fognak hívni az emberek. Na és mit kíván tőlem önfelsége, ha már megnyerte azt a rohadt fogadást?-Morgott az orra alatt-Szeretném ha eljönnél velem a vidámparkba-Vigyorogtam-Hogy én? Na biztos, hogy nem-Vágta rá szinte azonnal-Naaa, légyszi Shoto! Szülinapomra kaptam két jegyet és szeretném ha te jönnél el velem. Ha szeretnél, cserébe kérhetsz is valamit!-Néztem bociszemekkel rá-Ahh, jól van, elmegyek veled-Forgatta meg a szemeit-Ezaz! Köszönöm szépen Shoto! Nagyon örülök neki!-Ugrándoztam boldogan-Mikor akarsz menni?-Kérdezte-Hétfőtől gyakornokoskodni fogsz, szóval vasárnap ki kell magad pihenned. Akkor legyen szombat, neked jó?-Gondolkodtam-Rendben, nekem jó-Válaszolt-Oké, akkor tízkor előttetek-Mosolyogtam. Ő erre nem válaszolt, csak csendben bólított egyet és folytattuk utunkat hazafelé.
-Úristen, hova menjünk először? Mindent ki akarok próbálni!-Zsongtam be teljesen-Nyugi Ayumi, mindenre felülök veled amire csak szeretnél-Karolta át a vállamat-Köszönöm Shoto-Mosolyogtam-Akkor menjünk először arra-Muttattam az egyik hullámvasút felé, és kezdtem el arra futni.
Shoto csak megcsóválta a fejét, majd utánam sétált.
Nagyon jól telt az egész nap. Felültünk mindenre, amire szerettem volna. És mintha az ő arcán is láttam volna, hogy egy kicsit élvezi. Ettünk vattacukrot, vettünk mindenféle baromságot.
Egész zárásig ott voltunk, és utána még haza is kísért.
-Köszönöm, hogy eljöttél velem-Mosolyogtam rá azzal a széles mosolyommal-Én köszönöm, hogy meghívtál! Szerintem még soha nem éreztem ilyen jól magam!-Eresztett el egy félmosolyt-Ha mosolyogsz, akkor tényleg nem lehetett számodra olyan szar-Nevettem-Sok szerencsét a gyakornokoskodáshoz! Azért ha néha van időd, akkor írj rám, hogy tudjam, nem haltál meg-Öleltem meg a nyakánál-Nem tervezek meghalni, ne aggódj-Ölelt vissza-Te mit fogsz csinálni ebben az elkövetkező hétben?-Kérdezte-Mivelhogy a legtöbben gyakorlatra mennek az iskolából, nem fogunk tanulni, de tervezek beugrani a suliba segíteni Recovery Girlnek, meg talán még takarítani, de ezen kívül otthon leszek anyummal-Magyaráztam el az elkövetkező egy hetemet-Akkor te se maradsz munka nélkül. És figyelj, lehet még egy kérésem?-Nézett komolyan a szemeimbe-Persze, csak nyugodtan-Mosolyogtam rá-Még nem meséltem anyámról, de ő most jelenleg kórházban van és már elég régóta nem láttam. Szeretném meglátogatni, de nem merem. Nem kísérnél el holnap esetleg?-Nézett el zavartan-Todo, persze, elmegyek veled és segítek amiben csak tudok!-Öleltem meg mégegyszer-Tényleg köszönöm szépen, sokat jelent ez nekem. Akkor holnap kilencre idejövök. Jó éjt Ayumi!-Indult el a járdán-Neked is jó éjt Shoto-Mosolyogtam utána és bementem a házba-Szia kincsem, milyen volt a nap?-Kérdezte, miközben a konyhában pakolt-Nagyon jó volt, és még Shoto is élvezte, ami nála nagy csoda-Nevettem, miközben kikaptam a hűtőből pár szem paradicsomot a vacsorámhoz-Örülök neki! És mi van köztetek azzal a fiúval?-Nézett rám kissé perverz mosollyal-Anya! Ne nézz így rám! Nincs közöttünk semmi. Tudod, hogy azóta nem akarok kapcsolatot-Hajtottam le a fejem-Édesem, tudom, hogy nagyon fájt az a kapcsolat neked, de ideje továbblépned. Tudom, hogy nehéz, de meg kell tenned-Nézett rám fájdalmasan-Tudom Anyu, tudom. Megígérem, minden tőlem telhetőt megteszek. Szeretnék már úgy szeretni, hogy nem rettegek-Sóhajtottam szomorkásan-Ayumi, én hiszek benned, menni fog-Mosolygott rám anyukám-És tudom, hogy szereted Todorokit, hiába tagadod le-Kuncogott
Én erre nem válaszoltam, csak megforgattam a szemem és a vacsorám társaságában felmentem a szobámba.
Todoroki szemszögéből
Miután hazaértem, apámat és a testvéreimet kikerülve felmentem a szobámba. Gondolkoznom kellett. Valami fura érzés van bennem, amikor Ayumival vagyok. Talán szerelmes lennék? Még soha nem voltam az, szóval nem vagyok benne olyan biztos. De egyre többet szeretném, ha megölelne, ha figyelne rám, ha megpróbálna felvidítani. És amikor a sportfesztivál első próbája előtt megpuszilt, a fellegekben jártam. Sokáig csak ott álltam és Ayumi távolodó alakját néztem, miközben próbáltam felfogni, hogy komolyan arcon puszilt.
Azóta ez a bizonyos érzés egyre jobban nőtt bennem. De mindegy, most egy hétig nem fogunk találkozni-Amit ugyan bánok-De legalább lesz időm gondolkozni ezen az egészen...
Ayumi szemszögéből
-Gyerünk Shoto, már itt vagyunk az ajtó előtt, csak be kell hozzá menned-Bíztattam az előttem álló fiút-De, mivan, ha nem akar látni?-Kérdezte aggódóan-Már miért ne akarna látni? Na, gyerünk, én itt leszek és megvárlak, jó?-Kérdeztem-Rendben-Sóhajtott, és benyitott a szobába, ahonnan már csak az anyukája örömteli sírását hallottam.
Az elkövetkező hetem egészen jól telt. Suliban és otthon is besegítettem a munkákban, amit csak tudtam azt megcsináltam.
Péntek délután fáradtan dőltem le az ágyamba, amikor is a telefonom pittyant egyet. Felkaptam az asztalról és felkapcsoltam.
Midoriya Izuku elküldte neked a tartózkodási helyét
Jött az üzenet. Itt már tudtam, hogy baj van. Méghozzá nagyon nagy baj. Izuku nem küldené el csak úgy a tartózkodási helyét...
Azonnal magamra kaptam a hősruhámat és a telefont bámulva rohantam ki a házból...
Itt még nem is sejtettem, hogy az elkövetkező órák életem egy fontos részét fogják képezni.
