[BEFEJEZETT] Két tűz között [Mitsuya x fem reader]

[2. rész] 11. fejezet

– Szóval erről lenne szó – húzta le maradék italát is Kisaki.
– A környéken a többiek nem mernek belevágni, nem értik, hogy mennyire hasznos lehet a dolog – folytattam az érvelést. Az alapelképzelésünk nem volt túl eredeti, Sanzu említett valami hatalmas embert a feketepiacról, azzal álltunk elő, hogy vele kellene üzletelni. Olyan név volt, ami ismert ezekben a körökben, tehát a velem szemben ülő nem fog gyanút.
– De ez nem egy olcsó dolog – Kisaki előtt újabb, teli pohár landolt.
– Itt jövök a képbe én. Az anyagiakat elvállalom. 2 feltételem van csak. Egy: kellő részesedés a haszonból, természetesen; kettő: tudom, hogy nem bízik bennem, és rám fogja állítani az embereit. De szeretném megválogatni őket.
– Legyen. Próbáljuk meg – emelte meg poharát, majd hasonlóan tettünk mindannyian, hogy koccintsunk. – Egy eredményes együttműködés kezdetére! – majd a poharak egymásnak ütköztek. – Tetszik, hogy ennyire tudja, hogy mit akar – nézett mélyen szemeimbe, miután lehúztuk italainkat.
– Ebben a világban máshogy nem lehet érvényesülni – feleltem.
– Itt a névjegykártyám – nyújtott felém egy apró, kemény papírt. – Holnap keressen meg, és válogathat az elérhető embereim közül – bólintottam. A papírt épp elvenni készültem, mikor visszahúzta. – Viszont nekem is lenne egy feltételem – felhúztam szemöldökömet. Eddig olyan jól haladtunk, erre viszont nem számítottam. – Szükségem van valami biztosítékra, hogy nem ver át. Túl szép ez a történet ahhoz, hogy ilyen egyszerűen belemenjek. – Sanzu felé néztem, aki ijedten meredt ránk.
– Kisaki, ha nem ismerném a pletykákat magáról, nem hinnék a fülemnek – kezdtem bele az improvizálásba. – Kockázat nélkül nincs siker, nemde?
– Ez igaz. Viszont szeretem a biztos dolgokat is – nagyot nyeltem. Valamit ki kellett találnom.
– És mit szólna egy jelentős összegehez? Gondolom jelen akar lenni, amikor megfosztom az embereitől. A kapcsolat a közvetítővel nálam marad, de a pénz egy részét odaadom. Szerintem ez egy igen nagylelkű ajánlat – a telefonszámot tartalmazó lapocska ismét az orrom előtt volt. Gyorsan elvettem, hogy ne kerüljek ismét ilyen szorult helyzetbe.
– Ha ilyen remekül tárgyal, nem értem, hogy is nem társult még senki sem magával – felálltam az asztaltól Sanzu rám segítette kabátomat.
– Nem mindenkinek tetszenek az eszközeim, de erről majd egy üveg bor mellett beszélgessünk inkább – igazítottam meg ruhámat, majd ismét az asztalhoz fordultam. – Örültem, uraim! – majd Sanzuval magam mögött elindultam az ajtóhoz.
– Alig várom a borozást, Ichika kisasszony! – hallottam Kisaki hangját. Nem válaszoltam, meg sem fordultam, csak kezemmel intettem. Az ajtó kinyílt, majd mögöttünk szinte azonnal be is csukódott. A szívem kalapált mellkasomban, szinte a fülemben éreztem a ritmust. Fel akartam lélegezni, de amíg az autóba nem kerültünk, nem tehettem. Éreztem, hogy az idegesség utólagosan úrrá lesz rajtam, és minden lépésemmel egyre gyengébb vagyok. Megváltás volt, amikor végre az autóban ültünk, a motor felzúgott, mi pedig haza indultunk. Hatalmasat sóhajtottam megkönnyebbülésem jeléül.
– Azt a kurva eget! – adtam ki magamból.
– Kibaszott jól csináltad! – felelte Sanzu. – A végén azt hittem mindennek vége, erre te bumm! És ott volt a jó ötlet! Ha ezen gyanút fognak, akkor inkább rendőrök, mintsem bűnözők! – jöttek a bókok.
– Csak menjünk haza, kérlek... – meredtem ki az ablakon. Akármennyire is úgy tűnt, hogy "hűha, ez mennyire menő volt", én rettenetesen rosszul éreztem magam. Otthon akartam lenni, lefeküdni, és nem is gondolni erre. Azt kívántam bár minden csak egy álom lett volna. A fiúk eltűnése, ez az egész alvilági maffia dolog Kisakival, Ichika Keiko megszületése. Csak egy normális életet akartam barátokkal, családdal, erre lényegében a világ gondjait a nyakamba vettem.

Otthon ahogy levettem jelmezemet, a szobám felé vettem az irányt. Sanzu hatalmas lelkesedéssel mesélte el Chifuyunak az este történéseit, amiből csak foszlányokat hallottam a csukott ajtó mögül. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól az elismerés, de mégse volt az igazi.
– És ennek mikor lesz vége? – Chifuyu felemelte a hangját. – Mikor lesz végre nyugta? Belekevered a szaros bizniszeidbe...
– Haver, nyugodj le – felelte neki a fiú. Az üvöltözést lehetetlen lett volna figyelmen kívül hagyni, kimentem hozzájuk a nappaliba.
– Lehetne halkabban? – sóhajtottam, de mintha észre se vettek volna.
– Ne nyugtatgass! Tudom, hogy ki vagy és mit akarsz! – Chifuyu szavaira Sanzu nem felelt. – Tudtam, hogy gyanús ez az egész nagy kedvesség! Gyerünk, mondd el neki! – mutatott rám. – Mondd el, hogy csak kihasználod! Csak üzletelni akarsz Kisakival! És ti ketten is! – fordult Koko és Inui irányába. – Mentek utána, mint a vakegerek! Ki ajánlana fel ennyi pénzt puszta kedvességből? A kis "történetből" minden igaz, azért nem fog gyanút Kisaki! Tényleg valami mocskos bizniszt szerveztek le, csak kellett valaki, akit irányíthattok!
– Chifuyu, nyugodj meg, ez baromság! – próbáltam megnyugtatni.
– Nyisd már ki a szemed! – kiabált rám. – Pont leszarják, hogy mi lesz veled vagy a srácokkal. Ha szarba kerülnétek, szó nélkül hagynának ott... – valahogy nem akartam elhinni Chifuyu szavait. Ezer éve ismertem, de nem tudtam elképzelni, hogy amit állít az igaz, hogy Sanzu ilyet tenne.
– Fuyu... – ismét próbáltam megnyugtatni.
– Hagyd csak, nem fogod tudni meggyőzni – szólt bele Sanzu. – Tudtam, hogy nem kedvel, de ez azért már nekem is sok. Jó éjszakát – Sanzu szinte azonnal a lakáson kívül is volt.
– Várj... – szóltam utána, de hiába. Az ajtót becsukta maga után. Hangosan felsóhajtottam.
– Remélem ennyi is volt a vele való kapcsolatunk – szólalt meg ismét Chifuyu.
– Ez most mire volt jó? – meredtem rá.
– Tessék? – értetlenkedett.
– Neked miben fáj az, hogy segít nekünk?
– Még engem hibáztatsz?
– Szerintem jobb, ha mi megyünk... – kezdett el hátrálni Koko, Inuit magával húzva. Mire megszólalhattam volna, már ők is leléptek.
– Te ezek után is Sanzu pártját fogod? – folyttatta Chifuyu.
– Tekintve, hogy neki legalább vannak ötletei! Te csak itt ülsz, és isten tudja mit csinálsz, addig képzeld, Sanzu gondolkozik!! Hogy segítsen nekünk! Neked is! – kezdtem el üvöltözni. – Ha már nem segítesz, legalább ne vedd el a reményt tőlem! Nincs jobb ötletünk jelen pillanatban, de te még azt az egyet is tönkre tennéd, ami van! – Chifuyu szemei ezen a ponton nem voltak dühösek. Csak meredt rám, üres tekintettel.
– Ugye tudod, hogy ti nem engeditek, hogy részt vegyek a projektben? – hangja nyugodt volt, megtörte az eddigi feszült, üvöltéssel teli légkört. – Azt mondtátok, hogy veszélyes, mert felismernek majd. De az nem jutott eszedbe, hogy én is felvehetek egy parókát. Maszk lehetne rajtam. Az volt a legegyszerűbb, hogy kitúrjatok. De nem érdekelt, mert te ezt akartad csinálni. Nem bíztam Sanzuban, ezt sokszor elmondtam, de mindig hagytam, hogy menj a fejed után. Próbáltalak lebeszélni, de végül mindig beadtam a derekam. És most, hogy elegem van abból, hogy lássam miként használ ki 3 nyomorult bűnöző, amiért meg akarlak védeni... Képes vagy azt mondani, hogy csak neked akarok keresztbe tenni? – szavai hallatán nem tudtam mit válaszoljak. – Hol van az a lány, akivel 3 évig mindent átvészelve harcoltunk? Aki velem osztotta meg minden problémáját... Hol van az a Y/N, aki velem örült, amiért szerelmes voltam? Hol van a legjobb barátom? – sorolta a kérdéseket. – Ez a lány itt előttem nem ő. Szerinted, ha látná a bátyád, hogy mit csinálsz, örülne neki? Vagy Mitsuya? – lehunytam szemeimet, nem akartam a fiúra nézni. – Szólj, ha megint a régi vagy, rendben? Addig pedig csináld ezt a szart is egyedül – felkapott egy kabátot, és ő is távozott. Percekbe telt, és az élettel teli kicsi lakásban egyedül ücsörögtem. Annyira gyorsan történt ez az egész, szinte fel se fogtam belőle semmit. Chifuyunak igaza volt. Rettenetes dolgokat vágtam a fejéhez, mindezt ok nélkül. Ő az egyik olyan ember, aki mindenkinél jobban ismer, és képes voltam ennyire szembe köpni lényegében. Tudtam, hogy elrontottam, de azzal is tisztában voltam, hogy nem fogja annyiban hagyni, ha én továbbra is Sanzuval dolgozok együtt.

Sziasztok!
Lassan közeledünk a könyv tényleges befejezéséhez (mostanság elég gyorsan hozom a részeket, annyira izgatott vagyok én is :P), én pedig szeretnék egy újabb projektbe kezdeni! 'A múlt árnyékában' című könyv sajnos szüneten van, és előre érzem, hogy valószínűleg nem fogja elnyerni sokak tetszését, de mentségemre szóljon, kedvtelésből írtam elsősorban, nem pedig megosztásra 😅
Viszont a következő történetet gyakorlásnak szeretném, hiszen nem sokan tudják, de szeretnék saját könyvet publikálni valamikor (igen, ez egy hosszú, évekig tartó projektem lesz 😂)! És mi is lehetne jobb gyakorlás, mint néhány kedvenc karakteremről írni?

Szóval a segítségeteket szeretném kérni: néhány karakterben gondolkozom, de nem igazán tudom eldönteni, hogy kit válasszak, ezért kérlek írjátok meg kommentben, hogy kivel olvasnátok szívesen az alábbiakból!
- Baji (TR)
- Hakkai (TR)
- Itadori (JJK)
- Yuta (JJK)

A válaszokat előre is köszönöm, további szép napot mindannyiótoknak! ^^