[BEFEJEZETT] Két tűz között [Mitsuya x fem reader]

[2. rész] 8. fejezet

Teltek a napok, mi pedig gondolkodtunk, hogy mivel is állhatnánk elő, ami segít a fiúkon. Nem nagyon találkoztunk, nehogy elrontsuk a még nem létező tervünket, de minden pillanattal csak idegesebbek voltunk. Nem találtunk fogást Kisakin, és kezdtük elveszíteni a reményt. Az üléseket felfüggesztettük a nagy csapattal, és úgy tudják, hogy elterelés volt Baji részéről, hogy itt vannak. Csak minket akartak megtéveszteni. Helyette Inui, Koko és Sanzu járt át hozzánk rendszeresen, velük vitattunk meg minden lehetséges lépést. 
– Szóval, Mitsuya azt mondta prostitúció és drog kereskedelem – ültünk az asztal körül. – Akkor csak rejtett kamerával kell felvennünk, hogy Kisakival üzletelünk, és kész – vetette fel Inui.
– Nem lehet, be kell bizonyítanunk, hogy a srácok nem önszántukból csinálják – magyaráztam. 
– Nem feltétlenül – gondolkodott el Sanzu. – Ha nem vonjuk be a rendőrséget, csak okosan, mi magunk intézzük el a csávót.
– Te meg vagy bolondulva? Egy egész maffiával szembe kéne mennünk profik nélkül? – háborodott fel Chifuyu.
– Megértem, ha nem tetszik, de vagy ez, vagy lecsukják a barátaidat.
– És nem tudnak megszökni? – szólt közbe Koko.
– Néhányan nem bíznak bennük... És ha meg is tudnának lógni, megtalálnák őket. Ezek az emberek nem szórakoznak – Sanzu ismét válaszolt.
– Áruld már el nekem, honnan tudsz te ennyi mindent arról a bandáról? – szegezte neki kérdését Chifuyu.
– Nem akarod tudni, hogy milyen életem volt – egy magabiztos mosollyal felelte neki a fiú. – A lényeg, hogy nagyon jól ismerem Kisaki eszközeit. Borzasztóan jól kezeli az embereket. És mindenhol vannak a bandájából. Nem csak itt, Japánban. Szinte mindenhol a világon. Nem tudnak olyan helyre menekülni a fiúk, hogy ne találjon rájuk – és ismét falba ütköztünk. 
– Kimegyek levegőzni – álltam fel az asztaltól. Kisétáltam az erkélyre, majd rágyújtottam. A csillagos eget bámultam. Fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek. Pulóverem alól kilógott csuklóm, amin pedig a karkötőmet viseltem. Halványan elmosolyodtam. Legszívesebben feladtam volna mindent, annyira nem találtuk a megoldást. De elhatároztam magam, és nem akartam visszafordulni. 
– Adsz tüzet? – Sanzu hangja szólalt fel mögöttem. Kissé riadtan fordultam meg, majd kezébe nyomtam az öngyújtómat. 
– A szívbajt hozod rám...
– Nagyon elmerengtél – fújta ki a füstöt. – Bízol bennem? Mert akkor megoldom a helyzetet.
– Én igen, teljesen... De Chifuyu – sóhajtottam.
– Te vagy a főnök.
– Nincsen olyan, hogy "főnök"! – szóltam rá.
– Lehet, hogy nem tetszik, de igenis az vagy. És éppen ezen alapszik a tervem – mosolygott féloldalasan. 
– Van egy terved? – hátammal dőltem az erkély korlátjának. 
– De ebbe ne vond bele a haverodat. A döntést egyedül te hozd meg. Akármi is legyen. Nem baj, ha nem tetszik, akkor kitalálunk mást, de szeretném, ha magad gondolkodnál el ezen.
– Hallgatlak.
– Kisaki illegális üzletei a pénzen mozognak. Mi történne, ha megjelenne egy karizmatikus, női vezér, aki először vásárló, majd szövetkezik vele. A bizalmába férkőzik, mint társ. És akkor csap le, amikor Kisaki a legkevésbé számít rá – ez egy remek terv volt, csak egy hibát találtam benne:
– És honnan szerzel egy karizmatikus női vezért? – unottan pillantott felém, mire vettem a lapot. – Na nem, azt biztos, hogy nem! 
– Nézd, a pénz nem akadály. Kokonak remek kapcsolatai vannak. Te pedig okosan hozol döntéseket!
– Okosan? Azt sem vettem észre, hogy a szemem előtt omlik össze a szeretteim élete!
– De az a múlt, ne azzal foglalkozz! Vagy 20 főt vezettél éveken át a kis nyomozásoddal. Oké, egy maffiához képest, ez nem hangzik nagy dolognak, de sok ilyet láttam már, és nekem elhiheted, remekül csináltad. Ami pedig azt illeti, hogy nem gondolod magad vezetőnek... Az vagy, akármit is hiszel. Mindenki benned bízik, te pedig a terhet cipelve mentél előre, egyszer sem álltál meg. Folytattad a kutatást, hiába tűntek el a nyomok, vagy voltak félrevezetőek. Ha feladtad volna, most nem tartanánk itt. Csak annyi lenne a dolgod, hogy eljátszd a kemény üzletasszonyt abban pedig segítek – elgondolkodtattak a szavai. Nem hittem benne hogy sikerülhet, de bízni akartam Sanzuban. – Nagyon régen én is a Toman tagja voltam. Chifuyu lehet, hogy ezért nem kedvel, de az is lehet, hogy nem emlékszik rám. Nem voltam se vezető, se helyettes, csak elvoltam. Amikor kiváltam, és elkezdtem élni a saját életemet, az nem éppen úgy sikerült, ahogy annak kellett volna. Testőr voltam sok alvilági figurának, szóval tudom, hogy ezek miként mennek. Kisaki pontosan jól tudja, hogy ki vagyok. De emiatt fog benned bízni. Én leszek a testőröd! Akármi is legyen, téged megvédelek, ettől ne félj. Elmondok mindent, amit tudnod kell, te csak gondold át, rendben? – bólintottam. – Nyugodtan, használd ki erre az időt, tudom, hogy komoly a dolog. De tényleg te magad hozz döntést, ne beszéld meg senkivel.

Úgy tettem, ahogy Sanzu kérte. Alaposan átgondoltam, amit mondott, teljesen titokban tartva azt. Próbáltam más megoldások után kutatni, de nem jutottam sokra. Úgy döntöttem megteszem. Ha ez az egy módja van, hogy visszakapjunk a barátainkat, a családunkat, akkor meg kell tennem.
– Biztos, hogy nem! – szólalt fel Chifuyu, amikor elmeséltem a többieknek a döntésemet.
– És helyben is vagyunk, a kiskutya megint okoskodik... – Sanzu unottan dőlt el a székben.
– Leszarom, hogy mit gondolsz, de nem fogom hagyni, hogy a halálába menjen! – tiltakozott továbbra is Chifuyu. – Lennie kell egy másik megoldásnak!
– De nincs! - szóltam rá én is. – Nézd, alaposan átgondoltam... Jelenleg ez a lehető legkézenfekvőbb. 
– És elvárod, hogy segítsek? Hogy végig nézzem, hogy megöleted magad?
– Chifuyu... – felsóhajtottam. Nem kérhettem tőle ilyet, ez igaz. – Ha nem tetszik, akkor szállj ki – nem néztem rá, miközben beszéltem. Talán az lenne a legjobb, ha innentől nem keveredne bele jobban...
– T-tessék?
– Nagyon sokat segítettél az elmúlt években, amiért hálás vagyok. És igazad van, nem kérhetem, hogy olyat tegyél, amit ennyire ellenzel. De a döntésem nem fog megváltozni. Ha kiszállsz, akkor sem fogok haragudni, de innentől ez nem játék, egyáltalán... – Chifuyu hangosan vette a levegőt, tudtam, hogy nagyon erősen gondolkodik vajon mit is tegyen. 
– Miért bízol meg ennyire ezekben az emberekben? – szólalt meg végül. – Én mindig melletted álltam, és most mégis egy maréknyi idegenre bíznál mindent, amit eddig elértünk... Nem értelek.
– Te nem fáradtál bele? - felvettem vele a szemkontaktust. – Csak csináljuk és csináljuk, semmire sem jutva... Végre történt valami, amit ha nem használunk ki, akkor mindennek vége lehet! Nem akarom, hogy egy szép napon azzal keressen meg a rendőrség, hogy a bátyámat megölték. Minél előbb biztonságban akarom tudni...
– És képes vagy ezért akár magadat is feláldozni?
– Ha ez az ára, akkor igen – csendben figyelt, az asztalon lévő poharára szegezte tekintetét. 
– Biztos, hogy ezt akarod? – kérdésére bólintottam. – Ígérd meg, hogy kiszállsz, amint veszélyessé válna a dolog!
– Rendben.
– Helyes. Akkor segítek... – szemeim felcsillantak. Tudtam, hogy bízhatok benne! 

A következő napokban sok minden történt. Sanzu felvilágosított néhány dologról, Inui pedig az álcámat állította össze Chifuyuval. Koko beszerezte a lényeges kellékeket, mint fegyvereket a srácoknak, illetve újabb testőröket, akik persze semmit sem tudtak a tervről. A munkájukat végezték, miszerint Ichika Keiko biztonságára ügyeljenek, ami az új nevem lett. Egyszerűen azt se tudtam, hogy hova kapjam a fejemet. Egyszerre kellett hallgatnom, ahogy Sanzu arról beszél, hogy miként férkőzzek Kisaki bizalmába, miközben Inupi arra próbált rájönni, hogy a szemfesték mely árnyalata sugároz kellő magabiztosságot, de közben nézzen is ki jól. Be kell vallanom, nagyon elfáradtam. A hab a tortán az volt, amikor Sanzu hajnalok hajnalán jelent meg nálunk, hogy egyeztetett Kisaki embereivel. 
– Hogy mi van? – ásítottam.
– Ébredj már fel, hercegnő... – idegeskedett.
– Mondd el, és reggelre feldolgozom az infót – motyogtam fáradtan.
– Legyen. Kisakival nem találkozhatsz, de ez így jó is. Majd az egyik emberét küldi, hogy megállapodjatok. Azt javaslom, hogy te csak a kocsiban várj majd, mint a fejes, és akkor úgy jön le, hogy nem beszélsz kis emberekkel, csak a nagy halakkal. Mindent eltervezek, te csak reggel kelj fel, és sínen leszünk!
– És ez melyik nap lesz? – pislogtam, ahogy ébredeztem.
– Lényegében ma. Szóval, legkésőbb 7-kor ébresztő, rendben? Inui és Koko itt lesznek, úgyhogy ne aludj el! – majd el is hagyta a lakást. Visszacsoszogtam szobámba, és eldőltem az ágyon. Szóval elkezdődik a biznisz, nagyon szuper... Ma reggel... Alig néhány órán belül...

Várjunk csak, hogy mi?!