[BEFEJEZETT] Két tűz között [Mitsuya x fem reader]

[2. rész] 15. fejezet

Tehetetlennek éreztem magam. Chifuyunak végig igaza volt, nem kellett volna bízni Sanzuban. Azzal, hogy megtettem, csak sokkal nagyobb gondot okoztam nekik, mint amekkorában eddig voltak! Hallgatnom kellett volna a fiúkra, amikor azt írták a levélben, hogy ne keressem őket... Lehet, hogy nem találkozunk, de mindenki életben maradt volna! Ez a lány őrült, és ketten vannak a testvérével. Ennél talán még Kisaki is jobb volt! 

– Miért ölnéd meg őket? Rájuk nagyobb szükséged lenne, mint rám! – remegtem idegességemben, de mindennel megpróbáltam érvelni. Ki tudna ilyen helyzetben nyugodt lenni?
– Tudod, elegem van abból, hogy mindig a férfiak vannak mindenhol. Elismerem, Kisaki remekül játszott, de óvatlan volt. Ne vedd magadra, de nagyon béna volt, amit kitaláltatok, és első sorból néztem végig – felhúztam szemöldökömet, meglepettségemet pedig egyből észrevette Senju. – Tényleg azt hitted, hogy Kisakinak csak Hanma és Taiju volt? Egy ekkora bizniszt nem lehet ilyen lazán vezetni... Nem is ez a lényeg. Átlátszó volt minden, de tetszett a bátorságod. Hogy belevágtál, a semmiből. Csendben figyeltem, hogy mit hoztok össze. A tervem az, hogy a környék feketepiacának tortájából egy jelentős szelet jusson nekünk. Egy olyan bandának, akiket nők vezetnek. Hódoljanak be a férfiak, ismerjék el az erőnket. Nem nyomhatnak el a végletekig! Csak képzeld el a riválisok arcát, amikor megtudják, hogy 2 nő felel mindazért, ami történik! – éreztem, ahogy fal fehérré válok. Egy ilyen ostobaság miatt kellene ebbe belemennem? – Persze, azokat az embereket hozod, akiket akarsz! Nem szólok bele, felőlem a szöszi is maradhat, habár nem sok hasznát vennénk – bökött fejével Chifuyura. 
– Na álljunk meg egy szóra... – indult volna meg Baji, de Mitsuya visszatartotta.
– Higgadj le, vagy fejbe lőnek – fordult a fiú társa felé.
– Á-átgondolhatom? – borzasztó kifogás, de időt kellett nyernem. 
– Persze, de emlékeztetnélek, hogy a testvéred akár el is vérezhet, ha túl sokáig gondolkozol – igaza volt Senjunak, a legfontosabb a srácok épsége, főleg Toráé. 
– Nem kell ezen gondolkozni – lépett be nagy mosollyal mögöttünk az ajtón Inui, mögötte Koko követte. 
– Ti meg mit kerestek itt? – nagyon megrémültem. Az a kettő Sanzu nyomában jár, innen már nem lesz visszaút, ha mind itt vannak!
– Igazából, hoztunk még néhány barátot is magunkkal – egy kis csapat teljesen ismeretlen ember lépett be a szobába, majd mögöttük jópár egykori Toman tag. Köztük Hakkai, Takemichi, Peh, Smiley és Angry. – Szóval kislány, elmondom mi lesz – meredt Koko Senjura. – Most mindenkit elengedsz, és nem dobunk fel a rendőrségen, amennyiben békén is hagyod a társaságot, vagy szépen Hakkai küld egy üzenetet a nővérének, és a rendőrök elárasztanak mindent – köpni-nyelni nem tudtam. Ezek a fiúk életmentőek voltak!
– Vagy a kint lévő 300 ember fog titeket, ezt a mindössze 30 főt halálra verni, nem tudom, melyik a jobb? – kérdezte Sanzu.
– Az a 300 fő, akik mind a földön fekszenek? – Smiley a szokásos vigyorral az arcán szólalt meg. – Bocsi, asszem belelendültem a bunyóba! – Senju ijedten nézte a társaságot. 
– Ha ide is jön a rendőrség, semmilyük sincs, hogy bármit is tettem volna – próbálta nyugtatni magát a lány.
– Kivéve egy beismerő vallomás, hogy a körözött Kisaki Tettának dolgoztál, és ti vagytok felelősek a haláláért – emelte fel telefonját Koko, amin ott világított a nevem, miszerint egy egész órája hívásban vagyunk... Igaz is, nem nyomtam ki a telefont, miután Drakennel találkoztunk. Ez megmagyarázza, hogy miként tudták, hogy baj van. 
– Szóval, mi legyen? Börtön, vagy elfelejtetek innen mindenkit egy életre? – folytatta Inui. 
– Ez nem végződhet így... – Senju képtelen volt felfogni a hallottakat. Én közben leguggoltam Torához, aki megnyugtatott, hogy ennél rosszabbat is kibírt már, nem ennyibe fog belehalni... – Te vagy az oka ennek – nézett le rám a lány. – Esélyt adtam, felajánlottam, hogy sikeres és független legyél! Megszabadítottalak Kisakitól! Ezt nem hagyom annyiban! – pisztolyt kivette testvére kezéből, majd felém célzott vele. Még soha nem álltam szemben pisztollyal, hiába láttam már élőben őket. Lábaimból eltűnt az erő ijedtemben, és Kazutora mellé ültem (inkább estem). Lepörgött az életem a szemem előtt, egészen kiskoromtól kezdve. Anyám, aki mit sem törődött velem, az iskolából miként utáltak ki, majd a kis küldetésem, hogy találkozzak a bátyámmal. Ahogy összenőttünk, majd megismertem Bajit és Chifuyut. Az egész Tomant és a lányokat. Miként lettem szerelmes. Miket csináltunk együtt. Amikor kiszöktem éjszakánként, hogy együtt legyünk, vagy a karácsonyt hogyan töltöttük együtt. Amikor a Tomannal a strandon voltunk. Amikor a szemem előtt verték össze Takashit. Vagy amikor összevesztünk, de végül kibékültünk. Amikor szakítottunk, és mindenki itt hagyott. A 3 éves keresés, amiért vért izzadtunk. Miként kutattunk mindenkivel. Chifuyu szomorú arca, amit soha többé nem akartam látni, meg akartam keresni neki Bajit. A pillanat, amikor Mitsuya újra magához ölelt és találkoztunk. Hát ez lenne minden? 20 év egy élet?