[BEFEJEZETT] Két tűz között [Mitsuya x fem reader]

2. fejezet

Este 8 óra. A Musahi emlékműhöz vezető lépcső aljánál egyre többen várakoztak motorjuk mellett. Mindenkin ugyanaz az egyenruha, amin a "Tokyo Manji Gang" felirat virított. Úgy nézelődtem körbe, mintha még életemben nem láttam volna embereket. Hirtelen valaki megpöckölte a homlokomat.
– Elég lesz a bámészkodásból -– szólalt meg bátyám. A pöckölés helyét kezdtem el simogatni.
– De ez annyira izgalmas, nem tudtam, hogy ilyen sokan vagytok! – magyaráztam neki. – Eddig csak téged láttalak az egyenruhádban, még Bajit és Chifuyut sem – gondolkodtam el.
– Erre most itt van kétszáz ember, akik ugyanazt a cuccot viselik, tényleg kurva izgalmas – motorjának dőlve a földet bámulta Kazutora.
– Mérges vagy? – kérdeztem tőle.
– Miért lennék? – értetlenül nézett rám. A mellette lévő kis szabad helynek dőltem.
– Hogy nem maradtam otthon... Tudod, én nagyon hálás vagyok, hogy ennyire vigyázol rám, de szeretném, ha tudnád, hogy erős vagyok, és nem kell aggódnod értem! – magabiztosan kihúztam magam.
– Nézd, az utca másik felén most késelték meg azt a csajt – mutatott előre.
– MICSODA? MENJÜNK HAZA, GYERÜNK, INDULJUNK! – pattantam fel, és előre néztem, amerre mutatott. – Hívok gyorsan egy mentőt, de utána induljunk, ez nem biztonságos, siessünk! – hadartam, ahogy pötyögni kezdtem a telefonomon. Tora keze lejjebb tolta a telefont tartó kezemet.
– Vicceltem.
– Ez rohadtul nem vicces! – szóltam rá.
– Csak ezért féltelek... Lehet, hogy tudod, hogy hogyan védd meg magad, de ez semmit sem ér, ha bepánikolsz élesben... Érted már? – leszegeztem tekintetem. – Nem ellened szól, de addig jó, ameddig nem kell tudnod, hogy hogyan védd meg magad. Amíg nincs rá szükséged.
– Nem tudhatod, hogy mikor lesz rá szüksége – egy harmadik hang szakította félbe beszélgetésünket.
– Baji! – kaptam fel fejemet. – Ugye van saját hajgumid? – cukkoltam a néhány órával ezelőtti miatt.
– Nagyomn vicces, Y/N... De visszatérve, bármikor szüksége lehet rá, és ennek semmi köze a Tomanhoz. Akár csak az, hogy eltéved, és viccesnek találja néhány seggfej, hogy kötekedjen vele... Szóval tényleg, ne kezeld porcelánként. Még ha nem is kell használnia, jobb, ha tudja, hogyan kell megvédenie magát – Baji mellettem állt. Bátyám nem válaszolt, csak megforgatta a szemeit. – Apropó, gyere, bemutatlak a többieknek! - intett Keisuke fejével abba az irányba, amerről ő is jött.
– Itt van Mikey? – Kazutora gyorsan felpattant.
– Dehogy, mindig utolsónak jön... Yuzuhának, és a többieknek. Na, gyertek! – majd előre indult. A tömegtől arrébb 3 lány beszélgetett, nevetgélt. Baji megállt tőlük távolabb, majd rám nézett. – Na, menj! – jelentette ki egyszerűen.
– Tudod, nem éppen ezt jelenti, a "bemutatlak nekik" kifejezés – próbáltam finoman rávezetni, hogy rosszul végzi a dolgát.
– Figyelj, nem akarom megzavarni ezt az egész beszélgetés dolgot, amit ti lányok szoktatok csinálni, szóval önállósodj, és oldd meg!
– Te félsz lányokkal beszélni – ahogy indult volna vissza, mondatomra megtorpant.
– Ezt vond vissza! – mutatott rám ujjával.
– Fáj az igazság, Baji? – tudtam, hogy idegesíti, de nem bírtam abbahagyni a szivatását.
– Na majd én megmutatom neked! – elkapta a csuklómat, majd sebesen megiramodott a lányok felé. – Hé! Ez itt Kazutora húga, Y/N! Haverkodjatok vele, meg vigyázzatok rá, meg mit tudom én, a lényeg, hogy ne haljon meg, amíg a gyűlésnek nincs vége! – a lányok nagyokat pislogva néztek Bajira, aki hirtelen felém fordult. - Elégedett vagy? – nevetve bólogatni kezdtem.
– Fantasztikus vagy, büszke vagyok rád! – mondtam neki. Hirtelen a nyüzsgés abbamaradt, és egy éles motor hang váltotta fel a beszélgetést.
– Na megyek, itt van Mikey – majd Baji el is tűnt. Én kínosan a lányok felé fordultam.
– Sz-sziasztok - erőltettem magamra egy mosolyt. Ők nagyon kedvesen bemutatkoztak, és mintha ezer éve ismernénk egymást, bevontak a beszélgetésbe. A Toman tömege eltűnt, fel a lépcsőn, mi négyen pedig lent maradtunk, folytatva a beszélgetést.
– Amúgy, tényleg Kazutora húga vagy? - váltott témát Emma, mire bólintottam. – Nem is tudtam, hogy van testvére, sose mondta – vakarta meg állát a lány.
– Igazából féltestvérek vagyunk, és csak másfél éve tudja, hogy létezem – kínosan a tarkómat kezdtem vakargatni.
– Óó, akkor úgy, mint én és Mikey! Habár mi kiskorunk óta együtt élünk, de akkor is hasonló! – lelkendezett a lány. – Jaj, tényleg. Yuzuha Hakkai testvére – mutatott a hosszabb hajú lányra. – Hina pedig Takemichi barátnője. Mi vagyunk a Toman angyalai! – kezeivel egy pisztolyt formált, majd oldalasan állt, a másik két lánnyal hatalmasat nevettünk. – Csajok, azt mondtátok legközelebb együtt csináljuk! – szólt rájuk. A velük töltött időt nagyon élveztem, nagyon kedvesek voltak. 

Ahogy múlt az idő, hirtelen megindult a tömeg lefelé a lépcsőn, amire felkaptam fejem, és a tömegben próbáltam az ismerős arcokat észrevenni.
– Ne erőlködj, a fejesek mindig később jönnek le – szólt hozzám Yuzuha.
– Fejesek? – értetlenkedtem.
– Nem is tudtad? Baji az első osztag vezetője, Chifuyu a helyettese. Mitsuya a kettes számúé, aminek a helyettese Hakkai – magyarázta Emma, miközben Hakkai nevénél Yuzuhára mutatott. – A hármas osztag Pah és Peh, a négyes az ikrek, Smiley és Angry, az ötösben pedig történt néhány dolog, amit én se igazán értek, de miután kienegdték és visszajött Kazutora, ő lett a helyettes, Takemichy-t pedig kinevezték vezetőnek.
– Várj, honnan engedték ki a bátyámat? – magyarázata hallatán csak még jobban összezavarodtam.
– A nevelőintézetből – Emma is felhúzta a szemöldökét, ahogy válaszolt, mintha nem értené, hogy miért kérdezek rá valami egyértelműre. – Aztán elment egy másik bandához, de annak csúnya vége lett, és most itt van a Tomanban. Elfelejtetted...?
– Nevelőintézet? – motyogtam magam elé.
– Kazutora-kun nem mondta neked? – Hina aggódva fordult felém. Kissé remegni kezdtem.
– Figyelj, szerintem erről inkább vele beszélj, rendben? Biztos okkal titkolta el! – másik oldalamra Yuzuha pattant oda, hogy támogasson.
– Nézzétek, ott is jönnek! – mutatott hátam mögé, a lépcsőkhöz Emma,  ezzel kissé kizökkentve állapotomból.
– Lányok, ezerszer mondtam, hogy ne beszéljetek senkivel, amíg a gyűlés tart! – egy magas, szőke fiú sietett oda hozzánk.
– Semmi gond, Draken, ő Kazutora húga! – mosolygott rá Emma.
– Neki nincsen húga. Ezer éve ismerem, tudnám, ha lenne. Szóval, ne dőljetek be mindenfélének! – a fiú odaért hozzánk, majd szemével végigmért. – Mégcsak nem is hasonlítanak egymásra!
– Nyugodj le, tényleg a húga – Baji is ott termett mellettünk, majd a magasabbik vállára helyezte kezét. – Azért hoztuk el, hogy bemutassuk mindenkinek. Szóval, ha összerántod a többieket is egy kupacba, akkor ezt meg is teszem – a szőke Keisuke szavaira elcsendesedett, majd arrébb ment. Baji rám nézett, mondani akart valamit, de nem tette. Elmosolyodott, majd intett fejével, hogy kövessük őket.

– Na szóval, mit is mondjak – Baji a harmadik lépcsőfokon állt, míg mindenki más a lépcső alján.
– Baji-san, ez nem a te feladatod – szólt rá Chifuyu egy nagy sóhajjal.
– Basszus, tényleg... Kazutora, gyere – a lépcsőn bátyám váltotta, aki csuklómnál fogva húzott magával.
– Nos, nem tudom ennek miért kerítünk ekkora feneket, de mindegy. Ez itt a húgom, Y/N. Ennyi. Mehetünk? – barátaink felé nézett, akik csak értetlenül pislogtak rá.
– Neked van egy húgod?! - egy szőke srác elképedve nézett ránk.
– Igen Takemitchy, ráadásul, ő itt! - szarkasztikusan válaszolt kérdésére Tora.
– De miért nem mondtad soha? – a magas srác, aki az előbb odajött hozzánk, keresztbe tett kézzel szegezte a kérdést neki.
– Mert egészen másfél évvel ezelőttig én sem tudtam. Utána meg nem akartam, hogy veszélybe keveredjen, csak azért mert a húgom, én pedig bűnöző vagyok... Egyéb kérdés? – egy alacsonyabb szőke srác lépett ki a tömegből, feljött hozzánk a lépcsőn. Egyenesen előttem állt meg, majd teljesen arcomba hajolt, fejét kissé oldalra biccentve.
– Szóval, te is akkora áruló vagy, mint a bátyád?