[BEFEJEZETT] Két tűz között [Mitsuya x fem reader]

[2. rész] 12. fejezet

Másnap Chifuyu nem volt otthon, amikor Sanzuék értem jöttek, hogy a Kisakival való találkozóra menjünk. Miután elhagyta a lakást, nem is volt alkalmunk beszélni a vitáról. Nagyon rosszul éreztem magam, de nem hagyhattam, hogy ez befolyásoljon.

Kisakival egy kihalt telepen találkoztunk, őszintén megijedtem. Ha itt és most megölnének minket, senki se tudna róla...
Először Sanzu szállt ki az autóból, a másik oldalról Draken. Nem értettem mit beszéltek, majd Sanzu az autó felé fordult, és bólintott.
– Szálljunk ki – fordította Koko. Mély levegőt vettem. Inui nyitotta nekem az ajtót, én pedig a tőlem telhető leghatározottabb léptekkel meneteltem a felém szintén közeledő Kisakihoz.
– Hol vannak az emberek? – kérdeztem. Egyetlen autóval jöttek, valahogy ez nem tűnt bíztatónak.
– Először az üzlet – kaptam a választ. – Valamiféle vaskos pénz csomagot ígért nekem, kisasszony – Kokora pillantottam, aki a pénzzel teli táskát Draken kezébe nyomta.
– Remélem ez elegendő, hogy meggyőzzem – mosolyodtam el. Draken Kisaki felé tartotta a nyitott táskát, aki bólintott. A táskát összecsukták, Kisaki pedig a kocsiban ülő Hanmának intett.
– Pillanatok kérdése, és itt lesznek – fordult ismét felém. Tényleg nem telt sok időbe, egy másik autó hajtott be a területre. A napszemüvegemet feljebb toltam, nem tudtam, hogy kikre számítsak. Az autó megállt mellettünk és 4 férfi szállt ki belőle. Többségük ismeretlen volt, de egy valakit senkivel se tudtam volna összetéveszteni. Néhány pillanatig figyeltem a társaságot, mint aki éppen gondolkozik, holott  pontosan tudtam, hogy kit is fogok választani.
– Őt. Őt viszem magammal – mutattam rá az illetőre. Kisaki szájára gúnyos vigyor húzodott.
– Látom ízlése is van. Baji az egyik legmegbízhatóbb az embereim közül – én is elmosolyodtam.
– Úgy tűnik értek a férfiakhoz – fordultam Kisaki felé. Alig hallhatóan megköszörülte a torkát, majd az embereihez fordult.
– Baji, te ma Ichika kisasszonnyal tartasz – Kisaki szavaira integettem a fiúnak, aki csak bólintott.

Nagyjából negyed órányi bájcsevely után beültünk az autóba. Őszintén, nem számítottam rá, hogy azonnal velünk is jön, akkor valószínűleg Inuit is otthon hagytuk volna, mert így kifejezetten szűkös volt a kocsi, ahogy hárman ott ültünk hátul.
– Nem hittem, hogy még látlak, Sanzu – szólalt meg mellettem Keisuke.
– Kicsi a világ – sofőrünk válaszolt.
– Miket mondott neked Kisaki? – szóltam közbe.
– Tessék? – értetlenkedett a mellettem ülő fiú.
– Poloska, vagy ilyesmi van rajtad?
– Kisaki óvatos ember, de nem teljesen paranoiás. Ha hangfelvételek maradnának utána, az őt is bajba keverné.
– Az igazat mondod?
– Nem lenne okom hazudni – arckifejezése nem változott egy pillanatra se.
– Akkor jó! – nyúltam parókámhoz, de Koko rám szólt:
– Ne! Követnek minket – fordult hátra. A visszapillantó tükörből óvatosan hátranéztem. Az autó, amit az előbb ott hagytunk, most éppen szorosan mögöttünk jött.
– Lerázom őket – Sanzu szólalt fel.
– Nem fog menni – Baji szólalt meg ismét. – Inkább álljatok meg, és beszéljetek velük. Ha lehet, egy forgalmas helyen, ahol nem mernek zűrt okozni.
– Miért segítesz? – kérdeztem.
– Azt hitted Draken nem fogja elmesélni, hogy milyen menő Ichika Keiko? – mosolygott rám. Ez nagyon megnyugtatott abban a helyzetben. Úgy tettünk, ahogy javasolta, az út szélén lehúzódtunk, ők viszont tovább hajtottak. – Oké, azt hiszem csak véletlenül egy irányba jöttünk... – helyesbített Baji. Újra útnak indultunk, mígnem megérkeztünk a lakáshoz.
– Oké, asszem valaminek nagyon fogsz örülni! – álltam meg az ajtó előtt, majd benyitottam. Chifuyu éppen ebédelt, de ahogy Keisukével beléptünk a lakásba, kiesett az evőpálcika a kezéből. Mindketten pillanatokig meredtek egymásra, mire Chifuyu felállt az asztaltól, és szinte azonnal a másik fiú nyakába vetette magát. Ha nem tudtam volna, meg nem mondtam volna, hogy nem is olyan rég, néhány hete már találkoztak.
– M-mit keresel itt? – hebegte Chifuyu. – Y/N, e-ezt hogy csináltad? – fordult felém.
– Szerintem üljünk le – Sanzu hozott mindenkinek egy pohár vizet, én pedig elkezdtem felvezetni mindent Bajinak, illetve Chifuyunak, aki a legfrissebb információkat még nem tudta.
– Tehát... Most egy ideig Baji-san velünk marad? – kérdezte Chifuyu, mire bólintottam.
– Viszont, Keisuke – fordultam az említett felé. –, kérlek ne szólj erről Torának és Takashinak... Nem hinném, hogy értékelnék... – vakartam meg tarkómat.
– Ne aggódj, soha se tennék ilyet – válaszára halványan elmosolyodtam. Nagyon hiányoztak a szavai. – De ha jól értem, akkor még arra nincs konkrét megoldásotok, hogy mi miként szabaduljunk ki, igaz? – bólintottam.
– Ez a maffia dolog nagyon zavaros nekem. És attól, hogy Kisaki bizalmába férkőzünk, még nem fogom megölni, hogy elengedjen titeket... Pedig ezt nem húzhatjuk sokáig, ami azt illeti. Abban bíztam, hogy amúgy is te hagytad a nyomokat, amik alapján rátok bukkantunk, talán neked, ha van ötleted...
– Bingó! – ujjaival pisztolyt formált, amivel rám lőtt. – De ehhez Mikey-ra lesz szükségünk – a név hallatán Sanzu szeme felcsillant. Csak is Mikey érdekelte. – Viszont az nem lesz egyszerű. Kisaki megszálottul rajong érte, Mikey pedig a mi védelmünkben mindent megtesz, amit a fickó mond neki. Óvja Mikey-t mindentől és mindenkitől, alig találkozunk vele mi is.
– És én már kezdtem azt hinni, hogy sínen vagyunk – döntöttem fejemet az asztalra.
– Azért, mert nem egyszerű, még nem lehetetlen Mikey-val találkozni. Mivel én vagyok Kisaki embere, el kell mondanom, ha bármi szokatlant csinálnátok, és milyen megoldást javaslok... Illetve, ha a meglátásom szerint megbízható az új partner, akkor bizony segítenünk kell rajta.
– Ezt most még egyszer, de most érthetően.
– Ha bajba kerülsz, és kell segítség, szólok, hogy Mikey ereje kell. Kisaki mit sem sejtve elénk küldi, mi pedig elmagyarázzuk neki a helyzetet.
– Bocs, hogy közbe szólok, de miért szükséges ehhez Mikey? – Inui hangja törte meg a beszélgetést.
– Csak gondolj bele – kezdte a magyarázatot Koko, aki ezek szerint remekül megértette a helyzetet. –, mi is belülről akartuk őket megbomlasztani, ezért van ott Y/N-chan – a becenév hallatán kicsit furcsán néztem a fiúra, hiszen sosem hívott így, de zavaromat észre sem véve folytatta. – Ha Kisaki ennyire megbízik Mikey-ban, akkor ő a legalkalmasabb arra, hogy ezt segítsen elérni!
– Így igaz – helyeselt Baji. – Habár ötletem sincs, hogy mit tudnánk csinálni...
– Majd csak kitalálunk valamit! – lelkesítette őt Chifuyu.
– Most, hogy te is segítesz, egyre inkább úgy érzem, hogy haladunk valamerre – mosolyodtam el.
– Ma szerintem itt fogok aludni, ha nem bánjátok – vetette fel Keisuke, és őszintén, már majdnem meg is sértődtem volna, ha nem így tesz. Rengeteg mindent kellett bepótolnunk, de talán érthető, hogy Chifuyuval akart inkább lenni. A srácok leléptek, mi pedig hárman maradtunk a lakásban. Talán este 11 volt, úgy gondoltuk, hogy ideje elmenni aludni, amikor kopogtak.
– Ki a faszom az? – Chifuyu mérgesen lépegetett az ajtóhoz, amíg én Keisukével beszélgettem még. Nem sokkal később Chifuyu is csatlakozott hozzánk.
– Ki volt az? – fordultam felé.
– Azt hiszem... Vendéged van... – felelte, majd mögötte megjelent Mitsuya. Szemeim elkerekedtek. Hajnalban szokott jönni, ha jön, mégis mi a franc történt? Felpattantam a fiúhoz, nem foglalkozva a többiek furcsálló tekintetével, majd mielőtt szobámba rángathattam volna, hogy beszéljünk, megszólalt:
– Azonnal el kell tűnnötök innen!