[BEFEJEZETT] Két tűz között [Mitsuya x fem reader]

[2. rész] 13. fejezet

– Mitsuya, mi a baj? – idegesnek tűnt, próbáltam megnyugtatni.
– Kisaki valamiben szagot fogott. Egy csomó embert ide küld, hogy rátok nézzen, nem maradhattok, le fogtok bukni! – hadarta.
– Ide jön? – kérdeztem vissza. – Honnan ismeri ezt a címet?
– Mert ezt adtad meg neki, nem...? – nagyot nyelt a fiú.
– Egyáltalán nem, nem vagyunk hülyék. Egy vastelepen van az az állítólagos cím.
– És mi lesz, ha ott keres, és nem vagy ott?
– Talán 0-24 a "bázisunkon" kellene lennem? – válaszomra felsóhajtott, majd szorosan átölelt.
– Kibaszottul megijedtem...
– Semmi baj – simogattam meg hátát.
– Bocsi, hogy beleszólok – a mögöttünk álló Chifuyu törte meg a romantikus pillanatot. –, de mi a fasz? Mit keres itt Mitsuya??
– Ez egy kicsit hosszú sztori... – szabadultam ki szerelmem öleléséből.
– Akkor ő szokott átjárni hozzánk éjszakánként?
– Várj, te tudtál róla? – meredtem Chifuyura.
– Hogyne, a falak papírvékonyak... Csak éppen azt hittem, hogy összeszedtél valakit, de nem éppen Mitsuyára számítottam... – szavaira Baji felnevetett, miközben Takashi kérdő tekintete égette bőrömet.
– Meg ne szólalj! – néztem a fiúra, aki épp kérdőre akart vonni – Te hagytál itt 3 évre, akkor se hisztizhetnél, ha lett volna valakim. De megnyugtatlak, nem volt – aprót bólintva fogta fel mondandómat, majd a témát el is felejtettük.
– Szóval, a Mikey tervvel mi legyen? – kezdett bele Keisuke.
– Baji-san! – szólt rá Chifuyu, szemeivel Takashira mutatva.
– Chifuyu, feltételezem, hogy Mitsuya is mellettünk áll, ha a kislányt rendszeresen látogatta.
– Ki a kislány? – kérdeztem vissza.
– Most nem tudod rám küldeni a bátyádat – öltött nyelvet válasza végén.
– De meg tudlak én is verni helyette! – szórakoztunk. Mitsuya hangos nevetése töltötte meg a nappalit, mire mindannyian meglepetten néztünk rá. Mikor kacagása alább hagyott, meleg mosollyal arcán kezdett beszélni:
– Tudjátok, ez nagyon hiányzott! – ezen én is elmosolyodtam. – Mintha csak tegnap találkoztunk volna mindannyian utoljára – igaza volt, miután letudtuk a "kivel mi történt az elmúlt időben" beszélgetést, tényleg ott folytattuk, ahol annak idején abba hagytuk. – Beavattok a tervbe? Hátha tudok valamit segíteni!

Nagy vonalakban felvázoltuk neki a helyzetet, hiába próbáltam eltitkolni előtte, hogy milyen ügyesen lettem kamu maffiózó, most mindenre fény derült. Draken nem mondott erről az ügyről neki semmit, azért szaladt át hozzánk, mert csak annyit mondott neki, hogy valószínűleg bajban vagyok... Csak annyit hallott ő is, hogy Kisaki emberei mozgolódnak, amiből Draken arra következtetett, hogy hozzánk küldi őket, de Mitsuyához ebből nem a fantasztikus női maffiozó kiléte jutott el, hanem egy szimpla "Azt hiszem Y/N-ért mennek", mire a fiú azonnal szaladt is a lakáshoz. Persze a történet után nem maradhatott el a leszidás sem...
– Neked elment az eszed?! Ez fordítva is elsülhetett volna! – emelte fel a hangját.
– De nem sült! Sanzu, Koko, Inui és Chifuyu rengeteget segítettek! Draken se köpött be, illetve Baji és te is mellettünk vagytok!
– Hogy Draken tudott erről? – kérdezett vissza.
– Oké, asszem többet mondtam, mint akartam...
– Chifuyu, te meg miért nem állítottad le? – fordult a szőke fiú felé.
– Ismered te is, szerinted hallgatott rám? Egy éve mondom, hogy ez a Sanzu nem megbízható, de szalad utána... – felelte barátom.
– Komolyan mondom, agyvérzést fogok miattatok kapni – sóhajtott Takashi.
– Örülök, hogy ezt letisztáztuk. Na, akkor a terv... – ezzel pedig Baji felvezette a Mikey-tervet. Mitsuya hevesen bólogatott, szinte mindenben egyetértettek Keisukével. – Tehát, itt járunk.
– Mikey-t bízd rám – Takashi mondatán mindannyian meglepődtünk. – Bíztatott minket, hogy ha van lehetőségünk, akkor keressük meg a többieket... Szerinted nem szállna be?
– Nem erről van szó, de Kisaki... Te is tudod, hogy a napfénytől is védi...
– Kivéve egyszer.
– Hogy mi? – Keisuke értetlenül kérdezett vissza.
– Mikey a kis kedvence, ez tény – a magyarázata mindannyiunknak szólt, nem csak Bajinak. –, és éppen emiatt, Mikey minden héten kap egy szabadnapot, velünk ellentétben. Mikey olyankor mit csinál vajon? Járja a várost? Csajozik? Neeeem... Mikey elmegy egy szállodába, mindenkitől távol, és alszik. De konkrétan. Kisaki számlájára végigeszi a menüsort, aztán megint alszik. De Kisaki ezt nem bánja, hiszen ekkor is pontosan tudja, hogy Mikey hol van.
– És ez nekünk miért jó, hogy minden vasárnap alszik Mikey?
– Mert néhány ismerőssel véletlenül össze tud futni a hotelben – válaszoltam Baji kérdésére.
– És a fődíj a tiéd! – mosolygott rám Takashi.
– Holnap péntek van, ki kellene deríteni melyik hotelbe megy...
– Majd én – vetette fel Chifuyu. – Eddig szinte semmit se csináltam, majd követem kocsival... Ha pedig megvan, akkor írok.
– Az túl veszélyes lenne – vágott közbe Baji.
– Igen, majd én írok – nézett rám Takashi. Te inkább vigyázz Y/N-ra/re – Chifuyu bólintott.
– Ahhoz képest, hogy nem akartátok, hogy belefollyunk a dologba, most elég rendesen velünk terveztek – csipkelődtem velük.
– Ha már nem hallgattatok ránk, meg kell oldanunk, hogy ne ölessétek meg magatokat – vigyorgott rám gúnyosan Mitsuya. 

Azon az estén Baji nálunk töltötte az éjszakát, Chifuyuval rengeteget beszélgettek, a szobámból hallottam, ahogy a nappaliban nevetgélnek. Egy furcsa nyugalom fogott el. Semmi sem volt olyan, mint annak idején, de valamiért mégis boldog voltam, hogy lépésről lépésre, de a célunk egyre közelebb került.
– Nagyon vigyorogsz – a szekrényben pakolásztam, mikor Mitsuya megszólalt. Ő is nálunk maradt, biztonságosabbnak látta, ha ketten tudnak ránk figyelni Keisukével. Persze Chifuyu két mondatban megállapította, hogy ez egy borzalmas kifogás, és miért nem csak annyit mond, hogy mellettem akar lenni.
– Mert boldog vagyok – feleltem. – Tudod, nem is olyan rég, ezt elképzelni se tudtam volna. Hogy ti ketten itt lesztek. 
– Ami azt illeti, ez nekem se fordult meg a fejemben, hiába álmodoztam róla, nem tűnt valóságosnak.
– Már csak Torát kellene visszahozni és a srácokat... Akkor mindenki nagyon boldog lenne – befejeztem a pakolást, és az ágyhoz léptem, leültem a fiú mellé, aki csak magához húzott. 
– Mit csináltál volna, ha nem Baji, hanem Kazutora van ott ma? Egyből felismert volna...
– Letagadtam volna, hogy én vagyok. 
– És Kisaki nem hitte volna el...
– Pedig igencsak meggyőző tudok lenni!
– Pont te? Ne is haragudj, de minden az arcodra van írva. Azt sem értem, hogy eddig a pontig miként jutottatok el – kuncogott bele. 
– Na ezt én sem... Annyira felfoghatatlan az egész, mintha csak egy álom lenne. 
– Akkor ez egy rettenetesen kegyetlen és hosszú álom... Minél előbb fel akarok ébredni, hogy megint ott legyünk tizenévesen, és az legyen a legnagyobb problémánk, hogy kifogyott az üzemanyag a motoromból. 
– Takashi – szólítottam meg mondata végén. –, ha ennek az egésznek vége, akkor végre elmegyünk nyaralni? – meglepetten pislogott, majd pillanatokkal később meleg mosolyra húzta száját. 
– Csak ha előtte találunk egy lakást. Kell egy vendégszoba is, két ággyal. Luna és Mana majd ott alszanak, ha pedig nem ők látogatnak meg,  akkor lesz hely a bátyádnak, vagy akár Chifuyunak – kissé elnevettem magam. – Most meg mi olyan vicces?
– Semmi... Csak elképzeltem a helyzetet. Kutyánk is lesz?
– Ha szeretnéd, akkor bármi. Állatkertet is nyithatsz a lakásban! – a beszélgetést tovább folytattuk, nevetgéltünk, próbáltunk nem a legkellemetlenebb szituációra gondolni, ami éppen az életünkben zajlott. Reggelre persze a két fiú sehol sem volt. Csendben ültünk az asztalnál Chifuyuval, várva valami csodára, hogy bekopognak, és mondjuk az egész hétvégét itt töltik, holott tudtuk, hogy ez szinte lehetetlen. Csak egy üzenetre vártunk, hogy mikor és melyik hotelbe menjünk, de ezt sem kaptuk meg. Amennyire jónak és biztosnak tűnt a terv azon az estén, később annyira voltunk idegesek Chifuyuval. Mi történhetett?