Nikó/BEFEJEZETT/Marvel ff./

21.fejezet

A suli egész közel van. Három utcányira a háztól, kb tíz perc séta. A suliba beérve Jake már ment is az órájára mert alig maradt öt perce becsöngőig, én meg indultam igazgatói irodát keresni. Pár kedves tanár vagy diák (nem tudom) segített útba igazítani és így viszonylag hamar meg is találtam. Kopogok.
-Ki az? Jöjjön be!-szól az igazgató. Hangjából ítélve egy nő az. Bejövök az irodájába.-ülj le nyugodtan. Nikoletta? Én Kata néni vagyok.
-Igen, de szólítson csak Nikónak kérem.
-Rendben Nikó, itt az óra rended.-átnyújt egy nyomtatott lapot. Elveszem és kicsit megnézegetem.-ezt az adat lapot kérem kitölteni és holnapra ide az irodába hozni.-nyújt mégegy nyomtatott lapot. Amit szintén elveszek és az órarendel együtt elteszem.-más egyenlőre nincs úgy hogy kérlek menj órára, köszönöm hogy, bejöttél.
-öm... Szivesen?-ez gyorsan elintéztük de a lényeg hogy mehetek órára, ígyhát fel állok.-akkor viszont látásra...
-Viszont látásra.-ezután csak fogtam magam és kimentem. Elkezdtem keresgélni a termem, amit hosszas keresgélés után egy kisseb folyosón meg is találok. Kopogok majd benyitok. Az osztály teljes figyelme rám hárul. Bejövök és becsukom a terem ajtót.
-Nikoletta vagy?-támad le a tanár úr.
-Igen.
-Remek, téged vártalak! Osztály ő itt Nikoletta az új osztály társatok. Kérlek mutatkozz be pár mondatban.
-Teljes nevem Nikoletta Bojovnik, de hívjatok Nikónak. Amit érdemes tudni rólam, hogy lovagolok és régebb röpiztem csak abba hagytam...
-A kesztyű miért kell?-kíváncsiskodik az egyik elöl ülő lány.
-Jó kérdés, és azért mert nem rég volt egy balesetem ahol a sérülés miatt eléggé csúnyácska lett...
-Köszönjük Nikolett foglalj helyet.-ahogy láttam csak hátul van pár hely meg egy közép tályt az ablak és egy fiú között. Az egyik hátsó pad mellet döntök és oda is ülök. Az óra folytatódik. Próbáltam minden órán többnyire figyelni és jegyzetelni, de nem mindíg tudok. A történelem tanár nő hangja olyan mintha mesét olvasna. Altató hatása van, de sikerül nem bealudnom az óráján. Szünetben Jake-et felkerestem és végig beszélgettünk. Az osztálytársaim kicsit messzebről figyeltek vagy klikkesedve beszélgettek. Kb minden szünetem így telt és minden órán figyeltem meg jegyzeteltem. Utolsó órám után megint megkerestem Jake-et. Neki még volt egy órája ezért ide adta a házkulcsot. Haza sétáltam csak lazán bemegyek a szobámba levágom a asztalhoz a táskám és rádőlök az ágyra. Kicsit bambulom a plafont, majd átmegyek a konyhába és neki látok valami ebédet főzni. Készítek spagettit. Mikor elkészül, leülök a kanapéra enni, és hallom hogy bejön valaki.
-Helló Nikó!-hallom Jake hangját.
-Szia!-mintha nem együtt lógtunk volna egész nap... Ő is lerakja a táskáját, utána idejön hozzám.
-csak nem főztél?
-éhes voltam.
-mindent értek... Jó étvágyat.
-kössz.-a konyhába ment és tett magának is kaját, majd szintén a kanapéra ülve enni kezd. Bekapcsolom a TV-t. Valami filmre kapcsolok. Míg eszünk azt nézzük. Mikor befelyezem fel állok és a tányérom csak a kagylóba rakom.
-te mosogatsz!-kijelentem és erre rám néz.
-miért én?
-mert én főztem! Ennyi jár nekem!
-jó...-slrtődötten jelenti ki. Meg ő sértődött?! Főztem neki és ez a hála?! Többet nem kap a főztömből, ha nem kér bocsánatot!-a könyvtáras keresett. Oda akarta adni a tankönyveid, de elhoztam neked...
-köszi! Hol vannak?
-szobámban a táskámban.-bemegyek a szobájába. Itt a fal halvány kék és feketés bútorok vannak. Az elrendezés majdnem ugyan olyan mint az én szobámé, csak itt nincs tükör. A táskája csak úgy az ágyára volt dobva. Kinyitom és kiveszem belőle a könyveket amik a fehér szatyorban voltak hogy meg külömböztessük őket. Át vittem a szobámba és elkezdtem beborítani. Ugyanis találtam borítójat a szekrényben meg még pár hasznos cuccot. Mikor eztel is végeztem felcímkéztem a füzetekkel együt. Bepakoltam holnapra és elő készítettem a ruhámat. Holnap is fekete nadrág csak piros pólóval és ugyan ezzel a fekete pulcsival. Közben rájövök hogy túlsok a világos és színes ruhám... Már nem annyira akarok ilyeneket hordani. Elkéreckedek Jaketől, hogy vegyek pár ruhát. Mikor kijövök a szobából hallom hogy már nem megy a TV. Biztos a szobájában lesz. Kopogok.
Nem jön válasz. Kopogok megint. Semmi válasz. Benyitok és látom hogy egy fejhallgatóval a fején épp tanul. Gondolom bömböl benne a zene... Oda megyek és leveszem róla a fejhallgatót.
-nem is hallotam hogy bejöttél!
-mert hangos a zene.
-igaz... De miért jöttél?
-kimegyek vásárolni.
-akkor pillanat mehetünk.
-mehetünk?!
-igen. Nem hagyhatom hogy egyedül menj egy ilyen emberekkel teli helyre...-csak sóhajtok egyet és kijövök a szobájából. Cipőt húzok és a kesztyűm. Ő is veszi a cipőjét, majd elindulunk. Bementünk kb három boltba és vettem pár sötét ruhát. Aztán haza mentünk. Persze egyből a szobámba mentem és leraktam a ruhákat az ágyamra.