Nikó/BEFEJEZETT/Marvel ff./

43.fejezet

Nagyon elgondolkodott az előbb álltalam elhadart, életem össze foglalóján. Annyira hosszasan, hogy közben kicsöngettek, szóval mentem a következő terembe. Jött utánam és szintén Zack helyére ült. A szünetben hozzám se szólt, sőt ezen a napon már békén hagyott. Egyedül Zack helyét foglalta be minden teremben. Miután haza mentem, apával megebédeltem és bementem a szobámba. Leültem és rajzoltam egész estig. Teljesen véletlen szerű dolgokat rajzoltam. Ami csak eszembe jutott. Este kilenc körül, pizsamát vettem és befeküdtem az ágyamba. Hamar bealudtam. Álmomban a családommal voltam. Épp piknikeztünk egy nagy mezőn, ahol a közepén egy hatalmas tölgy fa volt. Nevetgéltünk és jól éreztük magunkat. Majd hirtelen beborult az ég, korom fekete lett. Hirtelen vörös füst jelent meg. A családomból pedig eltűnt anya. Hirtelen már Panni is eltűnt. Én maradtam Buckyval és apával, aki rejtéjes módon mikor megfordultam eltűnt. Csak Bucky maradt itt. Mikor meg akartam ölelni félelmemben, ő is eltűnt. Teljesen pánikba estem. Keresni próbáltam a többieket, de a fekete égen és a piros füstön kívül mást nem láttam. Futni kezdtem. Pánikoltam és nem tudtam mi tévő legyek. Hirtelen bele futottam a fába, hiszen a ködtől nem láttam merre megyek, ezért teli erőmből neki futottam. Hátra esek, az utolsó emlék kép, hogy elhomájosul minden és a fekete egybe olvad a pirossal, majd körbe vesz a sötétség. Mikor magamhoz térek, egy székben voltam. Le volt kötözve mind a két kezem, és a lábaim is. Szabadulni próbáltam, de ekkor a nagy sötétségből ami körül vett, elő lépett Zola.
-szabadulni próbálunk? Szabadulni próbálunk?-kérdi gúnnyal.- tőlem soha nem szabadulsz meg!-ezután egy gonosz nevetés. Ez az ember, már ha az, ilyesztőbb, mint volt... Hirtelen éreztem egy sokkolást a derekam tájékán. A fájdalomtól fejordítok. Mégegy sokkolást érzek, és újra ordítok, már pár könny csepp is ki folyt a szememből. Kaptam egy harmadik sokkolást is, ami után szintén ordítottam. Zola csak nevetett, jött egy újabb sokk és még egy, meg még egy... Egészen addig míg fel riadva fel nem ülök zihálva az ágyamon. Teljesen levert a víz. Lehet hogy a pánik nem is az álomban volt csak? Ki mászok az ágyamból. Még csak hajnali négy óra van. Egy hosszasabb tusolás után már jobb volt egy fokkal. Mostmár van öt óra is, olyan sokáig áztattam magam. Előkészítettem mindent a mai napra, felöltöztem közben. Szokásos fekete szettemben voltam. Nem félre érteni! Nem vagyok depis! Max depressziós... De az ki nem lenne azok után, amiken átmentem...? Mire elkészültem, lett hét óra. Közben meg reggeliztem.

Miközben vettem föl a cipőm apa jött oda hozzám.
-ma délután nem leszek itthon, és későre érek haza.
-hova mész?
-behívott a S.H.I.E.L.D. de elvileg semmi veszélyes dolog... Csak egy kis beszélgetés...
-rendben, azért vigyázz magadra!-ölelem meg.
-vigyázok! Neked meg jó sulit aranyom!-így hív mióta ide költözött... De nekem tetszik és örülök, hogy velem élhet! Sokszor merengtem el régen, hogy nekem miért nem él vele az apukám... Zavart hogy nem így volt... Idegesített és elszomorított... De most végre itt van velem! És támogat! Szeret! Mindennél jobban! És ez a fontos számomra.

Megöleltem apát, majd vettem a téskám és indultam is a suliban az elköszönés után. Beérve lehupoantam a helyemre és nem meglepve találtam magam mellett nem Zacket, hanem Márkót.
-szia cicus! Hosszú volt az este?-kérdezte, közben a szemem alatt lévő karikákra utalt, amik ugye a folytonos rémálmok miatti alvásomtól vagy alvástalanságomtól alakultak ki.
-nem.-feleltem egyszerűen.
-akkor mitől vagy fáradt? Csaknem fiúval voltál este? Vagy esetleg buliztál?-kezdett elönteni a düh.
-nem.-mondtam határozottan, de bele vezettem a dühömet is.
-úúú... Dühös a cicus...-mosolyodott el önelégülten.
-békén hagynál?!-fordulok felé.
-miért hagynálak?
-mert ha nem, akkor kitekerem a nyakad és hurkát csinálva belőle megetetem a fejeddel ami már nem lesz a testeden, és ami a testedet illeti... Azt nyárson megsütöm és azt is megetetem veled!-akadtam ki, de egy kicsit sem sikerült hatnom rá, sőt! Az önelégült mosolya csak nagyobb lett tőle!
-de előtte azért csak lenne részem egy kis kalandban...-mondja és továbbra sem rejti önelégült győztes mosolyát, csak most hozzá párosul a perverz is.
-nem! Nem lenne részed!
-megadod a telefon számod cica? Hátha kell egy kis segítség a matekban...-vált témát hirtelen.
-nem. Nem kapod meg.-erre nem is kellett több ő fogta és kivette a telefonom, ami eddig a farzsbemben pihent...