Nikó/BEFEJEZETT/Marvel ff./

23.fejezet

Talán a fém karommal kiszabadíthatom magam. Elkezdem feszíteni a kötelet a bal karommal. Kisidő múlva elszakad. Eltépem a többi kötelet is. Felálltam és kicsit kinyújtózlodtam. Beálltak az izmaim... Biztos sokat ültem, de még formában vagyok. És ez a lényeg. Volt egy kicsi rácsos ablak magasan. Felugorva elértem. Felhúztam magam és kinéztem. Egy erdőt látok és füvet. Valahogy ki kell jussak. Hallom hogy nyílik az ajtó így leugrok az ablakból. Jake jön be. Összefonom a karjaim.
-látom felkeltél...-egy tálca volt a kezében rajta reggeli. Mésik kezében pár ruha. Direkt nem válaszolok.-hoztam reggelit és váltó ruhát.
-miért csaptál be?
-mert nem tehettem mást...
-mindíg tejetsz mást!
-ha nem hozlak el nekik megölnek!
-persze... Az életed fontosabb a rengeteg más ember életénél?!
-nem engem! Téged!
-nem tették volna meg!
-honnan tudod?
-egy kellek nekik élve! Kettő ha megölnek ők veszítenek többet!
-akkor sem hagyhattam!
-már mindegy úgyis megtetted!-lerakja a tálcát és a ruhákat.
-majd még jövök...
-most meg menekülsz...-ez is "nagyon" férfias... Nem szól semmit csak kimegy. Gyorsan átöltözöm. Egy fekete melegítő, pulcsi és póló. Legalább erre figyelt... Elkezdek enni. Megkell hagyni egész finom volt... De ez nem azt jelenti hogy újra bízom benne! És mi van ha tényleg miattam tette... És ha tényleg megöltek volna? Bizzos hogy nem! Hisz kellek nekik! Mukájuk van bennem! Megettem az ételt. Ráfekszem a megviselt ágyra. Nézem a plafont. Nem tudom hogy mennyi ideje nézhettem de kinn már sötét volt. Egy lámpa volt benn a cellámban. Halvány fénye alíg világította be a zárkát. Reggel óta nem jött Jake... De már nem is érdekel... Csak az higy kijussak innen. Ekkor hallom hogy nyílik az ajtó. Odanézek és kit látok? Jake... Ki más? Vissza dőlök.
-Nikó elkell mennünk!
-nahát! Csak nem rossz zsaruból jó zsarulett?
-ez most komoly! Ha most nem szökünk meg engem megölnek téged meg újra aktiválnak!
-én? Veled? Sehova nem megyek!
-Nikó... Jó bocsánat hogy becsaptalak! Hogy bealtatóztalak! És hogy miattam most itt vagy! De tudnod kell hogy ezeket. Mind azért csináltam hogy élhess!
-hogy éljem az életem az ismerőseim nélkül? Titkolózva? Félve hogy valaki megtudja és félnek tőlem?! Persze... Pont ez a legfontosabb! Nem érdekel hogy élek-e vagy sem! Mett ez így nem élet!
-Nikó csak ezt az egyet kérem tőled hogy most gyere és szökünk meg utána csinálhatsz amit akarsz!
-és ki tisztázza a nevem?
-oké még azt is megoldom!
-ja és nem te leszel a "hős megmentő"!
-oké... Bár nem is akartam... De gyere!-fel állok és Jakehez megyek aki közben kinyitja az ajtót. Kimegyünk és elkezdünk osonni a folyosókon. Végül egy hangár szerüségben kötünk ki. Sétálunk a gépek között mikor meghalljuk hogy jön valaki. Behúzom Jaket az egyik gép mögé. Jön két járőr. A gép alig takar minket. Épp melletünk sétálnak. Levegőt is alig merünk venni Jake-el. Sőt nem is veszünk. Vissza tartjuk a lélegzetünk míg el nem mennek. Kicsit arréb sétáltak. Nem látom őket a rejtekhelyet nyújtó géptől. Hallom ahogy halkan beszélgetnek. Gondolom megálltak.
-meg...-mondaná Jake de befogom a száját. A másik kezemen lévő mutató ujjamat a szám elé teszem, hogy hallgasson. Elveszem a kezem a szájáról és hallgatózom tovább. Még mindíg ott álltak és beszélgettek. Kicsit kilesek. Háttal állnak nekünk. Mutatom Jakenek, hogy maradjon itt. Kiosonok a gép mögül közelebb az őrökhöz. Halkan lépkedve közelítek feléjük. Cikázok a kisseb búvó helyek között. Közben szememet le sem véve az őrökről. Megállok. Hallom ahogy valaki oson. Körbenézek és látom Jaket tíz méterre tőlem. Ő is rám nézett. Mutogattam ne menjen tovább. Nem értette és vissza nézett az őrökre. Én is ezt tettem és látom hogy elkezdtek lassan és komótosan megfordulni. Próbálok jobban össze húzódni nehogy meg lássanak. Jakere nézek aki az őröket nézi, de gyorsan vissza is nézek én is rájuk. Most oldallal álltak nekem. Most is beszélgetnek. Levegőt is alig veszek... Megint... Nem akarok verekedni, mert az feltűnést okoz. Feltűnés több őrt és katonát ami pedig azt jelenti hogy újra bezárnak... Vagy rosszabb... Nem! Arra nem is gondolok! Nem fog megtörténni! Nem hagyom! Egyszerűen nem történhet meg! És ha mégis?... Akkor sem hagyhatom! Mem ölhetek meg mégtöbb ártatlan... Vagyis számomra ártatlan embert... Érzem hogy feltörnének a könnyek, de ezt sem hagyhatom. Mély levegőt veszek. Elnyomom az érzéseimet és újra az őrökre figyelek. Semmi másra. Tovább fordulnak. Bebújok a lehető legjobban a doboz mögé. Felénk sétálnak...