Nikó/BEFEJEZETT/Marvel ff./

40.fejezet

Másnap megint rémálomra riastam fel... Már egészen hozzá szoktam... Ma lesz az utolsó nap a szünet előtt a suliban. Zsófival a szünetben terveztünk elmenni lovagolni Katához, és haza menni apuval anyáékhoz...

Szokásos reggeli rutinom elvégzése után bementünk a suliba, ahol szintén egy viszonylag átlagos napom volt. Kaptam kérdéseket, de már nem rohantak le velük. Zackkel is jókat dumáltam, majd nap végén nyugisan haza mentem és márcsak a szünet van hátra...

Másnap film maratont tartottunk Zsófival és apuval. Nagyon élveztem. Annyi popcornt ettünk, hogy a kanapénak is bőven jutott. Késő estig filmeztünk, és szerintem bele aludtam, mert a jövetkező reggelen ugyan úgy a kanapén ébredtem apával magam mellett és Zsófival, aki rám volt dőlve. Óvatosan kimászok és reggelit készítek. Miközben eszek felkelnek a többiek is. Miután össze szedtük magunkat, elindultunk a lovardába. Az eglsz napot kinn töltöttük. Estére megint csak haza értünk, én hulla fáradtan dőltem az ágyamba. Nem sokra rá be is aludtam.

Másnap hajnalban szokásomat betartva, rémálomra riadtam fel. Egy gyors tusolás után rendbe szedtem magam és leültem gondolkodni míg a többiek felkelnek. Ma megyek először haza azóta, mióta ide költöztem. Kíváncsi vagyok, hogy anya és panni hogy fogját fogadni apát... Van egy gond viszont... A nevelő apám... Ő nem fog örülni apának. Az tuti. Majd megoldjuk...

Mikor felkeltek a többiek és megreggeliztünk, össze pakoltuk a cuccokat és indultunk haza. Pár órás kocsi utat végig beszélgettük és énekeltük. Zsófit kiraktuk a házuk előtt... És most jön a fekete leves.

Apa leparkolt a házunknál.
-ez az?-kérdi majd rámutat a házunkra.
-igen.
-semmit sem változott.-kiszáltunk a kocsiból és elindultunk a bejárat felé. Én álltam elöl és becsöngettem.
-NYITOM-hallottam anya hangját bentről, nem sokkal utána nyílt is az ajtó.
-Nikó!-ölelt meg-örülök hogy haza jöttél a sok tanulás közepette...
-szia anyu... Nem csak haza jöttem... Hoztam is valakit...-félre állok így anya meglátja apát és látom ahogy meglepődik.
-E...Enikő?-kérdi apa.
-Frank!-ölelte át könnyező szemekkel anyám.-de... de mégis hogy?
-a csodás lányodnak köszönd! Ő hozott haza.-ekkor kaotam én is egy ölelést anyától.
-hogy?
-tudod anya... Vannak dolgok amikről nem tudsz... És szerintem ez így jobb is.
-ahogy te akarod! Gyertek be! Szólok Panninak is!-bementünk mindhárman és helyet foglaltunk a nappali kanapéján.
-PANNI! GYERE LE KÉRLEK!-kiált fel anya, makd ő is helyet foglal a nappaliban. Nem sokra rá lejött Panni is és helyet foglalt szintén szerény kis társaságunkban.
-jó napot!-köszön apának.
-nem kell magáznod... Ez most váratlan lesz... De én vagyok az apád...-Pannit sokkolta a hír kicsit.
-t... Te hoztad haza Nikó?
-igen.-megölel. A délutánt beszélgetéssel töltöttük, idő közben a nevelő apum is. Szerencsére jól fogadta apát. Aki megkapta estére a vendég szobát.

Így a maradék napokat a szünetből ismerkedéssel és újra össze szokással töltöttük. Utolsó előtti nap átmentem Zsófihoz és kiderült, hogy elköltöznek. Így nem jöhetett vissza velem. Szomorkodtam kicsit a híren, de mondta hogy ott lesz velem Zack. Amiben igaza is van. Zack a másik legjobb barátom. Bízok benne. Neki köszönhetem, hogy a suliban már nem stresszelek vagy félek, hogy megtudják, ki vagyok... Nagy nehezen elbúcsúztam Zsófitól is és a szüleitől. Haza mentem és az ágyamba feküdve el aludtam. Hajnali ébresztőm szünetben sem tétlenkedett.

Mikor utolsó nap hajnalban meg volt a szokásos tusolásom, össze pakoltam a cuccaim, ugyanis tegnap már túl későn és túl fáradtan jöttem haza Zsófiéktól. Elraktam pár olyan cuccomat is, amit nem vittem magammal először. Levitrem a sport táskám amibe pakoltam, reggeliztem és közben le szivárgott szépen lassan mindenki.
-mikor akarsz indulni?-kérdi Panni mellém ülve.
-olyan egy óra múlva.
-és hogy megy az új suli?
-szuperül. Vannak barátaim és beilleszkedtem az osztályba is.
-és a karoddal nem volt baj?
-nem.
-fiúk terén hogy állsz?
-van fiú barátom, de csak barát.
-aha... Csak barát...
-tényleg az!
-hogy hívják?
-Zack
-na majd meglátjuk, mikor legközelebb jössz hogy lesz ezzel a Zackkel...
-nem lesz semmi. Csak a barátom.
-mindegy...
Ezután még dumáltunk kicsit, majd anyával is beszéltem. Apa vissza jön velem és ott fog élni mellettem. Segít a minden napjaimban.

Bepakoltunk a kocsiba és ideje volt búcsúzkodni.
-szia Panni! Hiányozni fogsz!-ölelem meg, amit viszonoz is.
-vigyázz magadra anyu.-búcsúzkodom egy öleléssel anyától is. Nevelő apum szerencsére nincs itthon, így tőle nem kell elköszönnöm. Nem sokára beültünk az autóba és apa haza vezetett. Késő estére értünk haza, így leraktam a táskám és vettem a pizsim, majd mendtem is aludni...