Nikó/BEFEJEZETT/Marvel ff./

50.fejezet🥳

Egy extra hosszú fejezet KPanka008 jóvoltából! Innen is köszönöm neki❤️-iró

Cloe szemszöge:

Hú szóval eléggé ideges vagyok. És, hogy miért? Alex elhívott randizni én meg azt sem tudom merre vagyok arcal. Remek most meg kopognak. Félek, hogy Márkó az mert ő csak még egy lapáttal rátenne az idegességemre. Ha apa az, ő szerintem el se engedné ha megtudná, hogy randira megyek. Könyörgöm csak anya legyen mert ő még segíteni is tud.

-Cloe bejöhetek? - szól anya.
-Igen, persze - hála a jó istennek.
-Minden rendben kicsim? - kérdi miután bejött.
-Igen. Miért? - bakker ennyire látszik rajtam az idegesség?
-Csak eléggé ideges fejed van. És egy kicsit sápadt is vagy. Biztos minden oké?
-Hát.... Igazából van valami... - vakarom meg a tarkóm.
-Na mond - ül le az ágyamra.
-Csak előbb becsülöm az ajtót. - sétálok az említett tárgyhoz és kulcsra zárom.
-Ajajj. Ennyire komoly? - aggódik.
- Nem. Csak...lányos téma... - ülök le mellé az ágyamra.
- Csak nem egy fiúról van szó? - érdeklődik.
- Igazából eltaláltad... - próbálok egy mosolyt tettetni kisebb nagyobb sikerrel.
- Na mesélj. - bátorít engem ismét.
- Oké. Szóval. Alexnak hívják és nagyon megtetszett nekem.
- Ez nagyon jó! - mosolyog. - De akkor mi a baj? Hm? - simogatja meg a hátam.
- Elhívott randizni aminek én természetesen nagyon örülök, de fogalmam sincs mit vegyek fel, milyen sminket csináljak. A hajamról meg már ne is beszéljünk. - dőlök a vállára.
- Hé kicsim - ölel át engem. - Semmi baj. Megoldjuk. Segítek is ha szeretnéd.
- Tényleg? - Nézek rá bociszemmel ami egyébként a titkos fegyverem is egyben.
- Hát persze. - ölel mégjobban magához.
- Anya... Túl szoros. Ne fojts meg, kérlek. Nekem ma még van egy randim. Amire mellesleg el szeretnék menni. - kuncogok.
- Ajjj. Annyira ölülök neked. - lazít az ölelésen. - Na gyere keresünk neked valami szép ruhát utána segítek megcsinálni a sminked és a hajad. És nagyon szeretném ha közben mesélnél erről a bizonyos Alexről. - enged el.
- Oké, és köszi anyu. - ölelem meg.
- Ez csak természetes kicsim. Na, de mikorra is kell menned? - érdeklődik megint.
- 6-ra. - válaszolom.
- És neked randi előtt egy órával kell szólnod úgy, hogy még oda is kell érned? - néz rám felvont szemöldökkel.
- Hehe. - vakarom ismét a tarkóm. - Tudod, hogy szeretlek...
- Néha olyan szétszórt vagy, hogy elgondolkozm azon valyon biztos az enyém vagy-e. - forgatja a szemét.
- Hát na. Apától is kellett valamit örökölnöm. - vonom meg a vállamat.
- Nagyon humoros vagy kislányom. - forgatja a szemét.
- Tudod, hogy szeretlek. - nevetek.
- Na jól van. Duma helyett kezdj el készülődni. - heseget a szekrények felé.
- Oké oké oké! - nevetek megint. - De fogalmam sincsen mit vegyek fel...
- Majd találunk valamit. - nyugtat.
- Ha te mondod.

A keresgélést a telefonom csörgése zavarta meg. Ránéztem és Alex neve volt rajta.

- Anya egy picit ki mész kérlek? - nézek rá ismét bociszemmel.
- Persze kicsim. - mosolyog őszintén, mert sejti az okát.
- Köszi. - és már kint is van. Én meg gyorsan felveszem a telefont.

- Szia! - köszönök Alexnak.
- Szia. Csak érdeklődni szeretnék azzal kapcsolatban, hogy inkább moziba vagy étterembe szeretnél menni? - kérdezi aranyosan.
- Nekem bármelyik tökéletes. - mosolygok, de a hangomon hallani az idegességemre.
- Minden rendben Cloe? - aggódik. Istenem ilyenkor olyan édes.
- Persze. Miért? - próbálom leplezni.
- Mert kicsit mintha ideses lennél. Biztos jól vagy? - aggódik tovább.
- Jó. Igazából semmi sincs rendben. - ülök le az ágyamra.
- Na mond mi a baj?
- Hát...fogalmam sincs mit vegyek fel, a sminkem és a hajam sem tudom és az sem segít, hogy halál ideges vagyok mert semmit sem akarok elrontani a randin. - mondom neki és az idegességtől már lassan sírok.
- Hé Cloe. Semmi baj. Nem kell annyira kiöltöznöd és a sminked meg a hajad is mindegy nekem. - vígasztal ami meglepően hatásos.
- Kösz. Jól esik ezeket hallani tőled.
- Semmiség. Na, de hagylak készülődni. És még valami.
- Mond csak
- Ne idegeskedj. Tökéletes vagy és minden tökéletesen fog elsülni. Jó?
- Oké. - nevetek.
- Na ezt már szeretem hallani.
- Ezt most pontosan mire érted?
- Szeretem mikor nevetsz. Akkor vagy a leggyönyörűbb. - ennél a kijelentésénél kifejezetten örültem annak, hogy most csak telefonon keresztül beszélünk különben látná a piros fejemet ami egy paradicsommal egyenlő körülbelül.
- Köszi. Nagyon aranyos vagy.
- Nálad aranyosabb nem nagyon lehetek.
- Majd azt meglátjuk.
- Hát jó. Na menj készülődni.
- Oké. De...hova menjek?
- Te csak marad otthon, májd érted megyek kocsival.
- Jajj Alex. Nem muszáj. Sétálok én.
- Nem nem. Ragaszkodom hozzá, hogy én megyek érted.
- De...
- Nincs de! Hatra megyek érted és kész! Nincs vita!
- Oké. - forgatom a szemem és sóhajtok egy nagyot.
- Na ne durcizz.
- Oké. - nevetek.
- Na azért.
- Akkor ha nem baj én megyek készülődni.
- Oké. És ne feledd. Olyan ruhát vegyél fel ami kényelmes! És ne izgulj!
- Oksi.
- Akkor majd találkozunk. Szia.
- Szia.