Nikó/BEFEJEZETT/Marvel ff./

24.fejezet

Elsétálnak melletünk. Nem vettek észre. Nagyon nagy szerencsénk van! Mikor elmentek Jakehez mentem.
-mondtam hogy maradj ott!-üvöltöm le halkan a fejét.
-ne üvölcs még észre vesznek!-válaszol szintén halkan. Erre csak egy dühös nézést kap tőlem. Elfordul és tovább osonunk a gépek között. Az egyik queenjet rámpája. Pont arra szállunk fel. Jake elkezdi beindítani.
-készen állsz?-kérdi kis idő múlva.
-igen.
-kösd be magad húzós menet lesz!-hallgattam rá és a másod pilótai székbe ülve becsatoltam magam. Elkezdünk fölszállni. Egyből kapcsol a riasztó engedély nélküli fölszállásért. Mire fölemelkedtünk kb öt méterre, kisseb csapatok fogtak fegyvert a gépre a földről. Kicsattolom magam és elkezdtem kezelésbe venni a repülőn lévő fegyvereket. Neki látok kilőni őket, közben Jake elindul kifelé a hangárból. Majdnem kiestem de sikerült megkapaszkodnom. Még kilőttem pár csapatot, közben kisuhantunk az épületből. Mikor túl távolra értünk vissza ültem a másod pilótai székbe. Csöndben repültünk egy jó ideig.
-hova repülünk?-szegezem neki a kérdést.
-először a S.H.I.E.L.D.-hez... aztán haza-kis szünetet tart-remélem...
-miért csak reméled?!-akadok ki.
-mert nem tudom mi lesz! Téged biztos haza küldenek! De engem...
-elárultál! Nem felejtettem el! De ki is hoztál onnan!
-tudom, de nekik akkor is áruló vagyok!-pár perc néma csend.
-akkor te mihez fogsz most kezdeni?-kérdem hirtelen.
-nem tudom. Megpróbálom tisztáZni a nevem.... Ha lehet.-megint hallgatunk. Azért kicsit aggódom érte. Kockáztatott mindent értem. Segítenem kéne neki, de nem tudom hogy! Bárcsak tudnám hogyan segíthetnék neki... Ha úgy vesszük tartozom neki! Egyszer már lesokkolt hogy ne báncsak senkit... Mondjuk... Utána én is lesokkoltam... Mindegy! Egyszer meg elhozott a Hydrától... Bár nem tudom hogy... Most meg az állását és az életét kockáztatta az enyémért, ha úgy vesszük... Várjunk csak! Ezt... Mind... Értem teszi?! Csak nem... Az nem lehet! Azt hittem már van neki... Sosem említette... És nem is kérdeztem meg... Lehetséges lenne? Nem hiszem! Lehetetlen! Nem! Meg kell kérdezzem! De akkor sem lehet! Nem szerethet belém! Ő csak vigyáz rám! A gondolat menetemből Jake zavart föl.
-minden rendben?-kérdi.
-igen!-vágom rá.
-nem úgy látszik... Előbb elég fura fejet vágtál...
-tényleg?
-igen.
-nem direkt...
-Nikó ha valami van elmondhatod!
-nem! Nincs semmi!
-biztos?
-igen! Száz százalékig!
-oké...-tovább utazunk csöndben. Nem most fogom megkérdezni... Talán máskor... És ha nem lesz máskor? Lehet letartóztatják a S.H.I.E.L.D.-nél... ki tudja? Lehet nem. Nem hagyhatom! Sokat segített nekem! Ezt nem érdemli meg! Bár ha árulónak nézik... Ott én seü tudok sokmindent tenni... De próbálkozni lehet! Ennyit csak megérdemel nem? Nem tudom!!! Kezdek egyre idegesebb lenni emiatt... Nem akarom hogy Jake belém szeressen! De azt sem hogy lecsukják! Nem tudom mit tegyek. Talán nem kéne elmondani nekik... Akkor Jakenek megmaradna a munkája és nem is csukják le... De egy egész életen át mind ketten tudjuk hogy bármikor kiderülhet és akkor lecsukják tutira! Nem akarom ekkora bajba keverni... Talán az lenne a legjobb ha... Őt itt kitenném és egyedül megyek el a legközelebbi repülő térre... Elfogatom magam. Feladom magam egyszrűen. És akkor neki sem lessz semmi baja. Velem sem kell foglalkozzon, és nem is csukják le.
-Jake! Tedd le ott a gépet!-mutatok egy kisseb mezőre a közelben.
-miért?
-ne kérdezz csak csináld!
-oké, oké főnök asszony...-gúnyos hangsúllyal mondja.
-ne hívj így!
-jól van na!-megint gúnyosan. Letette a gépet a kis tisztásra.
-figyelj rám Jake!
-figyelek.
-most szállj ki a gépből és én elmegyek egyedül a S.H.I.E.L.D.-hez.
-nem! Egyrészt messze van mászrlszt miért tenném?
-mert nem akarom hogy lecsukjanak árulásért. És ha egyedül megyek vissza nem foghatják rád!
-Nikó így is úgy is kifog dwrülni előbb utóbb...
-nem, ha most hallgatsz rám és azt teszed amit mondok! Szálj ki a gépből... És kezdj újéletet... Engem meg felejcs el...
-Nikó ezt nem tehetem!
-kérlek Jake! Nem akarom hogy lecsukjanak...
-nem momdom hogy nem fognak de akkor sem szállok most ki!
-miattam? Szeretsz és azért nem hallgatsz most rám?-erre meglepődik.
-nem. Nem miattad. És nem én nem vagyok szerelmes beléd!-megkönnyebülök.
-akkor mit fogsz csinálni?
-felvállalom a tetteim... És a következményeit is...-erre mindketten hallgatunk. Pár perc elteltével Jake beindítja újra a gépet. Megint fölszállunk. Néma csöndben repülünk tovább. Kifelé bambulok az ablakból. Látom ahogy elsuhanunk a fák fölött. Szép látvány. Nyugodt, semmi másra most nincs szükségem csak egy kis nyugalomra. Átkell gondoljak sok dolgot... Belemélyülve gondolataimba észre sem vettem mikor aludtam be...