Nikó/BEFEJEZETT/Marvel ff./

27.fejezet

A sok nevetéssel teli vacsora utánelmentünk lefeküdni. Így fekszem most pizsamában az ágyamon, bámulom a plafont... Újból. Most boldog vagyok, hogy Zsófi itt van. Lassan lecsukom a szemem. Álomba merülök. Egy mély, nyugodt, álom mentes álomvilágba alszom. Reggel az ébresztőmre kelek. Kinyomom és kinyitom a szemem. Elsőnek a plafont látom, ugyanis hátom aludtam. Kellemes jó kedvvel kelek. Miután kimásztam az ágyból, nyújtózkodtam egy jót. Felöltöztem egy szokásos fekete póló és pulcsi. Egy sok zsebes fekete nadrág, és természetesen a kesztyűm amit most zsebre rakok. Zsófi úgyis tudja, és majd úgyis fölveszem, ha suliba megyünk. Kimegyek a szobámból, célba veszem a konyhát. Zsófi még alszik gondolom... Nem egy korán kelő típus... Csinálok reggelit és föl keltem. Össze hoztam, nem tudom hogyan, egy rántottás reggelit. Vágtam mellé paprikát és paradicsomot is. Megszórom fel vágott friss hagyma szárral és kicsi piros paprikát is szórok rá. Ez jól néz ki! Kiteszem a tányérokat az asztalra és indulok Zsófit kelteni. Belépek a szobályába, látom ahogy békésen szuszogva, nyitott szájjal alszik. Oda megyek hozzá.
-Zsófi! Ideje fölkelni! Hasadra süt a nap!-mondom neki közben rázogatom a vállánál.
-mmm-ad választ.
-nem aludhatsz tovább! Dolgunk van!
-mmm-válaszol megint hümmögéssel.
-csináltam reggelit.
-és mi az?-szólal meg végül csukott szemmel.
-rántotta, úgy ahogy szereted.
-megyek.... Öt perc.
-oké-ezzel kimegyek a szobályából és leülök az asztalhoz. Öt perc múlva kijött a szobályából felöltözve, fésülködve és mosolyogva.
-ha jól érzem a szagokat, nem égetted oda...-jegyzi meg.
-nem, rántottát tudok csinálni, attól függetlenül hogy fém karom van...-leülmellém az asztalhoz és tányérját maga elé húzza.
-jó néz ki! Csorog tőle a nyálam!
-az nem csorgott eleget míg aludtál?-nevetjük el magunkat a kis poénon, majd enni kezdünk.
-amilyen jól néz ki... Olyan finom!-mondja az első falatok után.
-köszönöm.-mikor mindketten megettük, Zsófi elmosogatott, hogy nekem ne kelljen bénáznom vele... Hálás vagyok neki ezért.
-mikor indulunk?-kérdi kezét törölve.
-cipőt veszünk és mehetünk.
-most?
-nem... Három év múlva-mosolygok rá, amire csak egy fáradt nézéssel reagál.
-akkor megyek cipőt húzni.-mikor mind ketten felvettük lábbeli ket elindultunk a suliba. Persze a kesztyűt fölvettem és a táskákat is hoztuk. Út közben dumáltunk mindenről IS. Zsófi kiképzése alatt be lett iratva a suliba. Velem egy osztályba jár, így jobban tud rám vigyázni. Sajnos mellém nem ülhet, mert melletem egy fiú ült. Így Zsófi az ablak melleti helyre ült le, szintén egy fiú mellé. Órákon szokásosan figyeltem és jegyzeteltem, bér nem túl sok olyan dolgot mondtak ami nekem is új... Azt észre vettem, hogy a melletem ülő srác, egész órán engem nézett vagy írt. Szerencsém, hogy a jobb oldalamon ült... A másik oldalamról lehet észre venné... Mondjuk ennek kevés az esélye... Bár ha így néz engem sok esélye lehet... Figyeltem az órát, a tanárt, a srácot, és mikor meghallotam akkor Zsófi hangját... A fél órát át beszélgette azzal a sráccal... A szüneteket átbeszélgettük Zsófival, és minden órán a melletem ülő srác nézett... Persze úgy hogy azt higgyem nem néz, de én észre vettem. Mikor nem nézettengem, és valamit irogatott a füzetébe, próbáltam bele nézni a füzetébe... Jó... Kíváncsi lettem mert kicsit sem akkor írt mikor kellet volna... Egész nap ezt anklt dolgot csinálta... Még szünetben is! Mikor elteltek az órák, össze pakoltam és Zsófival eggyüt megyünk ki a teremből. A srác nemsokkal utánunk. Mi jobbra tértünk, ő balra. Huh... Azt hittem már követ! Ezek szerint nem. Most ez megnyugtatott kicsit... Zsófinak haza fele úton be sem állt a szája... Folyton az unalmas órákról és a mellete ülő fiúról papolt... Én csak hallgattam és azon járt a fejem miért csinálta az a férfi nemű egyed amit csinált... Talán kémkedett utánam? Megfigyelt? Hydrás lenne? Ezek soha nem hagynak már békén!? Először Liam! Aztán Jake! Most meg ő?! Nem tudnak leállni?! Kezd nagyon elegem lenni belőlük! Ennyire kellenék nekik? Akkor jobban vigyáznának rám! Áááá! Nem tudom! Csak hagyjanak békén! Holnap a suliban majd megkérdem a... Kém! Igen! Ezentúl így hívom! Szóval a kém csávótól, hogy miért néz szinte mindíg engem! Ha nem válaszol... Azzal is választ ad! Ha válaszol... Akkor meg kapok rendes választ. Nem sokára haza érünk. Már látom a házat. Zsófi még mindíg non-stop beszél... Nem tűnik fel neki, hogy kicsit sem figyelek... Aminek örülök, mert bármin elgondolkodhatok míg ő beszél megállás nélkül...