Nikó/BEFEJEZETT/Marvel ff./

32.fejezet

Azt tudni kell... Hogy az apai ágon lévő felmenőimet nem ismerem. Csak az apám, de őt se nagyon... Ugye kiskoromban ment el, így nem is volt rá alkalmam, hogy megismerjem... Azért fáj, hogy nem ismerhetem, de talán jobb így... Anya elmondása szerint veszélyes. Panni inkább elfelejtette vagy csak nem beszél róla. Szóval kíváncsi vagyok mi derült ki...
-a felmenőideől van szó Nikó az apai ágon...-alig tudok erről valamit...-kiderült, hogy te-mutat rám-és Barnes-mutat az említett személyre-rokonok vagytok!-erre mind kettőnk meglepődött.
-de... De hogy?-szólalok meg hamarabb.
-Barnesnak volt egy nővére-mind ketten nagy érdeklődéssel figyelünk.-akinek lett egy lánya-Bucky ilyenkor elnézett. Tudhat valamit...-és a lányának lett egy fia-és ő az apám!-és neki lett két lánya... Panna és Nikolett. Barnes nővérén is kísérletezett a Hydra-meglepődve fordul Bucky újra Coulson felé.
-én erről miért nem tudtam?-kérdi a fém kezű ex Hydrás.
-miután téged lefagyasztottak...-Buckyra nézek és látom a szemeiben az emlékek által felhozott érzéseket-azután vezették bele a programba. Hasonló szereket kapott mint ti.
-és mi lett vele?-kérdi Bucky elfolytott hangon.
-a háborút miután megnyertük, azután kiszabadítottuk. Rendes életet kezdett élni. Lett egy lánya, mint mondtam korábban. A lány apja orosz volt. Még a Hydránál hozták össze. Felnevelte a lányt. Majd újra a Hydrához került. Ezután már nem került elő... Sajnálom-végig Bucky arcát figyeltem. Nem láttam, még ennyire sebezhetőnek. Biztos sokat jelentett neki a nővére...-a lánya orosz országban élt, miután az anyja eltűnt önállósodott és ő is megházasodott. Szintén orosszal. Nekik lett egy fiúk. Az anya bele halt a szülésbe. Az apa kapcsolatban volt a Hydrával így feltételezzük a fiúnak is köze van hozzá...
-mit tudunk a fiúról?-kérdem mert ugye ő az apám... Akarom tudni mi van vele...
-feltételezzük, hogy most is a Hydránál dolgozik... Az apját annak a szerbiai bázisnak a közelében észleltük legutóbb ahol Barnest is fogva tartották... Feltételezzük, hogy ott dolgozik vagy dolgozott...
-nem tudunk elmenni oda és megkeresni?-kérdem reménykedve, azért mégis csak az apámról van szó... És szeretném ismerni...
-lehet, de ehhez engedélyre lesz szükség és ti nem mehettek.
-miért?-értetlenkedek.
-mert úgy gondolják hogy veszélyesek vagyunk...-modja Bucky.
-de ez akkor sem indok! Az én apámról van szó! És Bucky.... Bucky család tagjáról!
-Nikó be kell érned ennyivel-Coulson próbál győzködni.-nem mehetsz oda! Újra kimossák az agyatok és "újra indítanak" és kész! Vége a játéknak! Nikó nem mehettek oda! És a téma lezárva!-fájt bele gondolni, hogy tudom hogy hol van az apám, de nem mehetek oda...
-tudod mit? Nem érdekel! Én meg akarom ismerni! És meg is fogom! Ha kell egyedül megyek oda és keresem fel!- felállok lözben és a hangom is felemelem.
-Nikó nem mehetsz oda!-próbál leállítani Coulson.
-nem érdekel!
-még tudnod kell valamiről!-ez meglepett. Azt hittem mindent elmondott...-azért téged szúrt ki a Hydra újjabb Tél katonának, mert te örökölted a felmenőidben "össze adódó" szerek hatását... Könnyen megtanultál mindent... Sosem voltál átlagos gyerek... Kiemelkedsz a sportokban és a tanulásban is. Fizikailag szinte tökéletes a felépítésed. És most... Hogy már a Hydra kezébe is voltál... Tökéletes "fegyver" vagy nekik! Jobb mint Barnes!-erre Bucky rám kapta tekintetét meglepődve. Nem tagadom. Én is eléggé meglepődtem.
-ho... Hogy én? Egy... Egy... Tökéletes fe... Fegyver?-makogom és érzem, mintha fájna ez a szó hogy, "fegyver". Könnyek gyűlnek a szemembe. Nem akarok sírni! Megpróbálom vissza fogni őket.
-sajnálom...-mondja Coulson.-nem hagyhatom hogy oda menj... Akármennyire is megakarod ismerni az apád...-nem kellett több. Kiviharoztam a szobából az ajtót jól becsapva magam mögött. Egy eldugodt sarkot kerestem, ahol leülve összehúztam magam és a fejem a térdemre hajtva halkan sírni kezdek. Talán tíz perce sírhattam már... Mikor egy kéz átölel. Nem tudom ki az. Nem néztem rá, csak hozzá bújtam. Jól esett, hogy itt van. Ismerős illata volt, de mégis más... Bucky, de nem olyan illata volt már, mint a Hydránál... Sokkal jobb. Megnyugtatott szépen lassan. Ölelt, simogatott és suttogott nekem. Ami, tegük hozzá, eléggé fura volt tőle... De nagyon örülök neki.
-elmegyünk... És megtaláljuk az apád-suttogja a fülembe.-nem számít mit mondanak itt... Tudom milyen nehéz... Segítek neked.
-mikor indulunk?-kérdem a sírástól kicsit rekedtes hangon.
-tudsz várni holnapig? Ma már késő van... És még össze kell cuccolnunk...