Megvagy! {Befejezett}

24.rész: "Adj egy csókot"

A jelenetet követően a nappalira békés csend borult melyet csak a tv játék hangjai és időnkét a 2 fiú kiabálása tört meg. Ryan és Katie testvére teljesen bele élte magát a játékba, szinte már ugráltak a kanapén miközben minden erejüket beleadva nyomogatták a konzol gombjait. Katie halálos nyugodtsággal figyelte az eseményeket míg én szórakozottan, halvány mosollyal az arcomon pillantottam rá a két „gyerekre" Seggfej azokban a pillanatokban sokkal inkább tűnt kezelhetetlen gyereknek mintsem kegyetlen gyilkosnak aki elrabolt egy lányt és bezárta egy szobába. Őszintén szólva, ez az éne sokkal szimpatikusabb volt mint a bunkó, faragatlan személyisége aki időnként fenyegetőzve pisztolyt fog az arcomra. 

Seggfej játéka közben, bizonyos időközönként fél szemmel felénk pislogott, majd mikor felmérte, még mindig ugyanott ülök és fonom a kislány haját, zavartan vissza fordult a tv-hez és ismét belefeledkezett a játéka egy időre. Minden bizonnyal szemkontaktust akart felvenni velem, gondolom hogy megtárgyalja velem ezt az abszurd szituációt de én makacsul nem hagytam magam. Egyrészt, örültem hogy kicsit kiszabadultam a ketrecemből és bőrömet éri pár napsugár, továbbá, így sokkal nagyobb esélyem volt kiszökni a házból mivel a gyerekek miatt, seggfej nem tudott megakadályozni olyan radikális eszközökkel mint eddig tette. Csak nem dughat pisztoly csövet az orromba 2 óvodás kisgyerek szeme láttára! Főleg úgy nem hogy, a kicsik úgy tudják, járunk. 

- Alyson — törte meg a csendet seggfej, lágy hangja melyre reagálva elszakítottam tekintetem Katie szőke tincseiről és felnéztem, egyenesen seggfej kék szemeibe. — Kijönnél velem a konyhába egy percre? — kérdezte bizonytalanul, minden szót megfontolva. Gondolom nem volt hozzá szokva hogy ilyen hangsúllyal beszéljen a „foglyaival". Ezzel párhuzamosan pedig nekem is új volt hogy nem bunkón és lekezelően szól hozzám hanem normálisan, ahogy egy emberi lényhez illik. 

Kérését meghallva, egy pár pillanatig hezitáltam a válasszal mivel nem vonzott a gondolat hogy a történtek után kettesbe maradjak vele egy helyiségbe, főleg nem a konyhában, ahol már történetek bizonyos dolgok. Kis gondolkodás után viszont rá kellett jönnöm hogy a gyerekeknek furcsállnák ha nemet mondanék szóval sarokba lettem szorítva. Biztos vagyok benne hogy seggfejnek pont ez volt a célja. 

- Persze — nyögtem ki remélve hogy hangom elég magabiztosan cseng és nem remeg annyira hogy ez bárkinek szemet szúrjon. Már előre rettegtem attól a pillanattól mikor becsukódik mögöttünk a konyha ajtaja. Egyedül az a gondolat vigasztalt hogy lelőni nem tud mert a pisztoly hangjára tuti felfigyelnének a kicsik viszont más, ennél csendesebb fegyvert, nyugodt szívvel használhat ellenem. — Csak ezt még befejezem — biccentettem a haj fonat felé remélve hogy nyerhetek még egy kis időt ám a sors ellenem volt mivel már pont a munka vége felé jártam. Mindössze pár apróbb mozdulat és a hajgumi volt hátra ami nem vett igénybe több időt mint 2-3 percet. 

A frizura elkészítése után, csontjaimat ropogtatva tápászkodtam fel a kényelmes kanapéról mely szinte felüdülést jelentett a kemény szék után amin napok óta töltöm az éjszakákat. Mintha ezer éve lett volna hogy utoljára puha anyagon ücsörögtem pedig csak 3 napja vagyok Ryan foglya. 

Vonakodva ugyan de seggfej után eredtem aki határozott léptekkel közeledett a konyha felé. Ahogy elém tárult a barna fa ajtó látványa, mely előtt seggfej ácsorgott engedelmesen bevárva engem, hirtelen összeszorult a torkom és végtagjaim remegésbe kezdtek. Bár utáltam házi ketrecemet akkor, abban a pillanatban mégis azt kívántam, bár inkább lennék oda bezárva ahelyett hogy kettesbe maradjak seggfejjel. 

A csempézett helyiségbe beérve aztán erőt vettem magam és eldöntöttem, nem fogom megadni seggfejnek azt az örömöt hogy lássa, milyen hatást gyakorol rám. Így aztán gondolatban felpofoztam magam és arcomról elűzve a kétségbeesett grimaszt, közömbös arckifejezést erőltettem magamra. 

- Sokkal barátságosabb ez a helyiség ha nem fognak rád egy pisztolyt — jegyeztem meg gúnyosan, vissza találva rendíthetetlen személyiségemhez miközben halálos nyugodtsággal körbe sétáltam a szobát, felmérve minden centijét ám igazából fegyverek után kutattam amivel leüthetem seggfejt ha a helyzet megköveteli. 

- Mégis mi a faszomat művelsz? — kiáltotta magából kikelve elrablóm mire én pimaszul lepisszegtem. 

- Csendesebben, drágám. Nem illik így beszélni a gyerekek előtt — közöltem vele vigyorogva majd elégedetten figyeltem ahogy szavaim hatására seggfej arca pipacsa pirosra változik, kezei ökölbe szorulnak és minden erejét bevetve próbálja fékezni magát. — Adj egy csókot édesem —Ennyi kellett. Seggfej elvesztette az önkontrolját. És 3...2...1.. robban!