Megvagy! {Befejezett}

2.rész: Zöldfülű emberrabló

Mi ez a bűz? Ez volt az első kérdés ami megfogalmazódott fejembe mikor egy számomra ismeretlen szobában magamhoz tértem. A következő amit észrevettem hogy nem tudom mozgatni se a kezeimet se lábaimat ugyanis egy székhez voltam kötözve. Hirtelen rám tört egy különös érzés amit az emberek csak dezsavu-ként emlegetnek. Mintha én ezt már láttam volna valahol. Miután ezeket letisztáztam magamba alaposabban szemügyre vettem a szobát. Velem szembe egy szebb napokat is látott egykor barna színben pompázó korhadt faajtó magasodott. A fém zár szerkezetet már alaposan belepte a rozsda, csoda hogy még működött. A fal mentét végig a penész különböző árnyalatai tarkították aminek láttán az emberre rátör a hányinger. A falakon néhol még látszott a halvány rózsaszínes tapéta ami egykor fedte őket viszont az évek során nagyrészük lekopott láttatni engedve ezzel a tört fehér árnyalatú falat. Jobbra egy téglalap alakú ablak kapott helyet ami egyetlen fényforrását képzete a szobába. Akárki is volt az elrablóm előre láthatta hogy az ablakot meglátva első gondolatom a szökés lesz ezért kemény fém ráccsal elzárta előlem a menekülési útvonalat. Az ablak alatt egy fémszerkezetű, enyhén rozsdásodó ágy feküdt rajta egy száz évesnek látszó matraccal melynek huzatán több szakadás is éktelenkedett. A hátam mögött húzódó falra hiába forgattam fejem nem láttam rá de lehet ez nem is olyan nagy baj. A bal oldalamon egy régi, nehéz fából készült szekrény porosodott. Az évek során zárja elkophatott hisz jobb ajtaját nem lehetett rendesen becsukni. A kis résen benézve többnyire leszakadt polcokat, aljában pedig néhány döglött egér tetem látványa tárult elém. Azon polcokat amik még a helyükön álltak több centis porréteg fedett amiből könnyen következtethető hogy egy ideje senki se használta őket. Igen, minden stimmel. Egy székhez kötözött ártatlan lány egy dohos, undorító szobába bezárva. Ha jól látom 2 lehetőség áll fenn. Az első az hogy beválogattak egy horrorfilmbe és elfelejtettek erről tájékoztatni csupán ezért mert így hitelesebbnek tűnik az alakításom. A második pedig hogy valóban elraboltak viszont bárki is tette a filmekből tanulta a szakmát. Nem is tudom melyik opció hangzik jobban. Váratlanul kulcszörgés zajára lettem figyelmes ami az ajtó irányából jött. Néhány pillanat elteltével a zár kattant ezzel bejutást engedve a túloldalon ácsorgó személynek. A fiú csak résnyire nyitotta ki az ajtót és amint bejutott vissza is csukta. Mi lehet oda kinn amit ennyire titkol előlem? Egy középmagas, sötét barnahajú 25 év körüli srác állt előttem. Ha nem utálnám annyira azért mert bezárt még helyesnek is mondanám de így csak egy undorító féregként tudnám jellemezni. Sötétkék inget, fekete feszülős farmert és szintén fekete tornacipőt viselt. Átlagos egyetemista srác benyomását kelletette, olyan akiről sose gondolnád hogy szabadidejében ártatlan lányokat rabol el majd zár be egy lepukkant szobába. Épp a hétköznapi külseje miatt nem kezdtem reszketni félelembe, nem tűnt veszélyesnek de mint már életem során megtanultam: soha ne higgy a látszatnak. 

-Alyson Rangel – szólalt meg mély hangon. Nem csak a külseje, hangja se volt félelem keltő pedig erősen próbálta rám hozni a frászt. Viszont azzal meglepett hogy tudja a nevem de az internet világában ez már nem olyan meghökkentő. Ha nagyon akarnám én is kitudnám deríteni bárki személyes adatait, az más dolog hogy nincs se időm se kedvem ilyenekhez. Mivel én nem rendelkeztem az előttem álló fiú adataival rögtönöztem egyet az eddigi információk alapján. 

-Seggfej srác aki a filmekből tanulta az emberrablást – szóltam vissza miközben villantottam felé egy ezer wattos mosolyt. Szavaimra való reakciója csak még inkább igazolta hogy egy kezdővel van dolgom. Egy profi soha nem mutatta volna ki érzelmeit hisz ezek mind felhasználhatók ellene viszont az ő vonásain tökéletesen látszott ahogy a düh elborítja az agyát majd meggondolatlanul nekem ront. Egy pillanatig azt hittem megver de csak egy nagyobb pofonnal ajándékozta meg jobb arcféltekémet aztán a fülemhez hajolva reszelős hangon a következő szavakat  suttogta: 

-Én a helyedben kétszer is meggondolnám mit mondok. Ha még egyszer ilyen hangnemben mersz beszélni velem átrendezem azt a csinos ki pofidat. Remélem érthető voltam, ribanc– végszóra elhajolt tőlem majd egy kacsintás kíséretében határozott léptekkel elhagyta a szobát. Az ajtó keményen vágódott be sötét alakja mögött ezt követően már csak a zár kattanása hallatszott. Ha jól sejtem ezzel a tettével a félelem keltés volt a célja de őszintén megvallva továbbra se tudok úgy tekinteni rá mint egy kegyetlen emberrablóra. Ezek után nem hogy félelmet sokkal inkább szánalmat érzek iránta hisz szegény tényleg igyekszik hozni a kemény macsó szerepét, az más dolog hogy nem sikerül neki. Talán először valami kisebb botránnyal kellett volna kezdeni, mondjuk graffitizni vagy felnyomni egy kocsit. Az emberrablás kicsit nagy falatnak bizonyult számára. Miután ezeket letisztáztam magamba azon kezdtem agyalni miképp léphetnék meg ebből a putriból. Az tagadhatatlan hogy a srác zöldfülű e téren szóval az esélyeim viszonylag nagyok. Mindenekelőtt viszont azt kéne kitalálnom hogy szabadítom ki végtagjaimat a csomó szorító fogságából.