Megvagy! {Befejezett}

21.rész: Él

Seggfej-t a kis konyhai incidens óta nem láttam. Pár perccel azután hogy tudatosult bennem,futni hagyott egy őr jelent meg az ajtóban – azt hiszem Max – és színtelen hangon közölte: indulás! Megkaptam a szokásos bilincsemet, Max pedig mögöttem araszolva a szobámba kísért aztán amint megszabadított fém béklyómtól szó nélkül rám zárta az ajtót. 

Bár fáradt voltam, leginkább lelkileg mégsem voltam képes egy szemhunyásnyit sem aludni. Végig seggfej különös viselkedésén járt az agyam és azon, vajon mit művelhet szegény Sue-val a szomszédos szobában. Védtelen lány nem tehetett semmiről, én kevertem bele mégis ő bűnhődik helyettem aminek semmi értelme. Seggfej az egészet elintézhette volna annyival hogy ejt rajtam egy halálos sebet és megvárja míg a szervezetem feladja a küzdelmet. Viszont az lehet hogy a váltságdíj bezsebeléséhez élve kell hagynia ezért nem lőtt le de mégsem magyarázz meg mindent. 

Még csak meg se fenyegetett ahogy szokott csupán némán kisétált a szobából míg a szemeim csukva voltak. 

Ilyen gondolatokkal a fejembe nyomott el az álom mikor már pirkadt az ég és a madarak már éberen, lágyan dalolva kergetőztek a narancssárgás égbolton. Mikor legközelebb kinyitva szemeimet rácsodálkoztam a világra az ajtóm előtt egy fehér tálcán már ott várakozott a reggelim. Ezt a képet meglátva azonnal kiszállt minden álmosság belőlem, mintha csak elfújták volna és helyét átvette a döbbenet. Szürke állományom azonnal működésbe lendült és hamarosan már a legkülönfélébb teóriák kergették egymást a fejembe miközben lassan belapátoltam a meglepően finom táplálékot. Akárki is a szakács, ma különösen kitett magáért. 

Eddig mindig felvertek reggelente mikor megérkeztek a kajával ezért is találtam roppant furcsának hogy ezúttal a legnagyobb csendben, engem hagyva szunyókálni intézték el a „szoba szervizt” 

Alig nyeltem le az utolsó falatot mikor nyílt az ajtó és az idősebbik őr – Jo – dugta be rajta a fejét, rá fél pillanatra pedig Max is megjelent a látókörömben. Jo némaságba burkolózva kötelesség tudóan felkapta az üres tálcát majd biccentve egyet társának kimasírozott a szobából míg Max, karon ragadott és a folyosóra húzott. A bilincs ezúttal elmaradt. 

Az utunk a folyosó végére vezetett az általam már jól ismert helyiségbe melynek gondolatára elöntött a boldogság. Végre, 2 nap után ismét zuhanyozhatok. Utálok piszkos lenni de már megtanultam hogy itt, jobb esetben csak 2 naponta van lehetőségem tisztálkodásra. Addig csak a nap 3-szor is mosdó használat után tudok a csapnál egy gyors arcmosást végezni ami lássuk be, édes kevés. 

Az ajtónál Max kezembe nyomott egy cetlit majd finoman belökött a fürdőbe. A múltkori esetből okulva az első dolgom a terep alapos átvizsgálása volt mini kamerákat keresve de a helyiség 3-szori ellenőrzése után se akadtam egyre se így nyugodt szívvel álltam neki beállítani a vízhőfokot. Öltözés közben vettem egy pillantást a cetlire melyen csupán 2 szó díszelgett: „10 perc!’ Seggfej milyen szűk szavú lett hirtelen de a parancsolgatása mit sem változott. 

A ruháimtól való megszabadulás után azonnal beugrottam a zuhany fülkébe és magamra húztam a függönyt. Csupán egy gyors mosdásra volt időm az idő szűke miatt de nem panaszkodom. Ez is több mint a semmi. Seggfejt még kegyesnek mondhatom hogy egyáltalán megengedi a fürdést ezért egy szavam se lehet azzal a kapcsolatban hogy csak 10 percet kapok. 

A fülkéből kilépve az ajtó előtt egy kupacnyi ruhát találtam ami valószínűleg Sue jóvoltából került ide. Legalábbis nagyon remélem hogy nem az egyik biztonsági őr, netán seggfej, törte be ide míg én a víz alatt pancsoltam. 

A nadrág pont passzolt rám viszont a póló valószínűleg seggfej tulajdonában állt de más lehetőség híján kénytelen voltam ezt magamra aggatni. A fehér, egyszínű anyagot felemelve egy cetlire hullott az ölembe amit rögvest meg is néztem a ruhadarab felhúzását követően. Nem seggfejtől származott, ezt már a betűk kanyarításából meg tudtam állapítani. „Ryan megtiltotta hogy a közeledbe menjek! Sajnálom hogy nem sikerült a szökés” 

Csupán ennyi állt rajta de ez a pár szó is épp elég volt hogy megnyugodjak. Seggfej nem ölte meg őt, pusztán eltiltotta tőlem hasonlóan Luke-hoz. Bár az utóbbiban csak reménykedni tudok hogy még az élők sorában van ugyanis az a bizonyos nap óta színét se láttam a fiúnak. Istenem, add hogy nem miattam oltották ki egy ártatlan ember életét!