Megvagy! {Befejezett}

30.rész: Küzdelem

A szobában fél homály uralkodott hála a behúzott függönyöknek melyek alatt vékony csíkokban tört be a napfény. Mint általában, ezúttal se volt tudomásom arról hogy pontosan hány órát írunk, a napszakokat is csak sejtettem. Ez alatt a pár nap alatt teljesen elvesztettem az idő érzékemet.

Kissé kómásan sétáltam oda az ágyhoz majd óvatosan a szélére huppantam mintha csak attól tartanék hogy az ágy lelök magáról. Eddig még nem volt időm részletesebben szemrevételezni a szobát ezért gyorsan cselekedtem. Sokkal jobb állapotban volt mint eddigi „birodalmam" ami valójában nem lepett meg annyira, eddig is sejtettem hogy seggfej direkt az „elnöki lakosztályban" szállásolt el engem. Az ágy mellett közvetlenül egy kopottas éjjeliszekrény ácsorgott rajta egy antik olajos lámpával amin több rétegben állt a por. Nem mertem volna rá megesküdni hogy még működik viszont kipróbálni se mertem nehogy nyomokat hagyjak magam után és seggfej rájöjjön hogy kutakodtam a holmija közt. Ugyan, nem voltam biztos abban hogy az ő szobájában tartózkodom de elméletem elég valószínűnek bizonyult hiszen a szoba egy tipikus férfi barlang volt. A földön ruhák és alsóneműk hevertek hanyagul széthagyva, a szekrény ajtónak a szélén pedig egy kék kockás ing lógott amit pár napja láttam is seggfejen.

A szobában csupán 3 bútor kapott helyet. Egy ágy melyen ücsörögtem, egy 2 szárnyú szekrény és egy porosodó íróasztal a sarokba tolva. Előtte egy fából ácsolt székkel. Hajtott a kíváncsiság hogy bele lessek Ryan asztalán hagyott papírokba és megtudjak már plusz információt ami később egész biztosan a segítségemre lesz de ahogy tettem egy tétova lépést az asztal felé hirtelen egy ezer éve nem hallott hang ütötte meg a fülemet

- Hol van a lányom te mocskos buzi?! – üvöltötte idegesen magából kivetkőzve ám a beszélgetés további részleteit elnyomta a vad dulakodás zaja. Puffanások, nyögések és állatias hörgések együttese szűrődött fel a szobába én pedig nem tétlenkedtem tovább. Időt nem vesztegetve téptem fel az ajtót és lépteimet megszaporázva rohantam végig a már jól ismert folyosón egészen a lépcsőig melynek tetején aztán szoborrá dermedtem ahogy szemem elé tárult a kép aminek eddig csak tompa zajait hallottam. A hallottak alapján számítottam rá hogy oda lenn nem éppen egy ártalmatlan baráti küzdelem folyik de a látottak minden elképzelésemet felülmúlták.

Az első akin megakadt a tekintetem seggfej volt ahogy fenyegetően pisztolyt szegez egy férfira aki jelenleg háttal állt nekem, arcán pedig ott virított az általam oly nagyon gyűlölt önelégült mosoly. Őt két oldalról egy-egy hústorony fogta közre – valamikor említette is a nevüket de ha megkínoznak se tudtam volna megnevezni őket – akiknek kezében szintén egy-egy pisztoly pihent cél állásba téve. Zömök ujjaik fenyegetően feszültek a ravaszra amit minden bizonnyal a férfi is észrevett. A 2 hústorony mellett még jó pár nem túl szimpatikus kinézetű fickó ácsorgott akiket még életemben nem láttam így tippem se volt honnan csődítette őket ide ilyen gyorsan seggfej.

Az ellentétes oldalon a fickó mellett – szintén háttal nekem – pár tökig felfegyverzett megtermett férfi állt egyenruhába. Tippem szerint rendőrök lehettek akiket látszólag megrémisztett a kialakult szituáció. A 2 banda egymással szembe állt, középen a 2 vezérrel akik heves farkas szem küzdelmet vívtak és nem úgy tűnt hogy a közeljövőben bármelyikük is feladja.

- Utoljára kérdezem Jackson! Hol van a lányom? – szólalt meg fojtott hangon a férfi ami után már kétségem se fért ahhoz hogy ő az akinek gondoltam. Majdnem felsikkantottam örömömben hogy rám talált és tényleg eljött értem de szerencsére az utolsó pillanatban vissza nyeltem.

- Na de Frank, mi ez a goromba hangnem? – kérdezte nyájasan seggfej mire apu idegesen fújtatni kezdett. Igen, soha nem bírta ha húzzák az idegeit és ezt úgy látszik seggfej is pontosan tudta, erről árulkodott fülig érő vigyora mellyel csak még tovább feszegetett apu határait. – Miért nem ülünk le és beszéljük meg ezt egy kávé mellett? – ajánlotta seggfej ám apu nem kért a műsorból. Kilépett a rendőrök alkotta sorfalból és felemelve pisztolyát melyet még csak most vettem észre, lövő állásba helyezkedett egyenesen seggfej arcára célozva.

- Egy Jackson nem volt elég?! – tört ki Ryan majd intett egyet bandájának akik egy emberként mozdulva egyenesen apura vetették magukat. És ez volt az a pillanat hogy nem bírtam tovább tétlenül nézni ahogy az egyik legfontosabb embert az életembe holtra veri egy csapat faszfej.

- Apu! – kiáltottam fel mire a szobában megfagyott a levegő és a benne tartózkodók másodpercre pontosan fordultak felém nyomon követve ahogy szinte lerepülve a lépcsőn apu nyakába vetem magamat aki kihasználva a támadói figyelmetlenségét sikeresen lelökött magáról mindenkit.

- Alyson! Nem meg mondtam hogy maradj a szobában?! – rivallt rám gorombán seggfej de én rá se bagóztam. Csupán arra figyeltem hogy apuból minden levegőt kiszorítsak ölelésemmel. 3 napja most először éreztem magam biztonságban. De sajnos nem sokáig élvezhettem apu szeretetteljes ölelését mivel a következő pillanatban 2 izmos kar ragadta meg vállaimat és szabályosan lerángattak apuról. 2 karomat a hátam mögé fogva vezettek oda seggfej mellé aki csupán egy gyilkos pillantást intézett felém. Apura ismét rávetették magukat seggfej emberi és ezúttal sikeresen véghez is vitték az akciót. Ujjai közül kitépték a fegyverét amit aztán hanyagul elhajítottak majd háta mögé csavarva kezeit egy bilincset kattintottak csuklói köré. Azonnal mozdultam hogy segítek neki de a 2 hústorony vasmarokban tartott. Ficánkoltam, minden erőmet bevetve tapostam lábaikat de fogva tartóimat meg se rendítette a kis műsorom. A szorítás még csak meg se gyengült csuklóim körül.

- Mégis mire jó ez?! Mit ártott ő neked?! – üvöltöttem rá hisztérikusan seggfejre közben ismét megpróbáltam kiszabadulni. Kérdéseimet költői kérdésnek szántam, nem vártam rájuk választ ezért is ért teljes meglepetésként mikor seggfej szinte vakkantva válaszolt rájuk

- Megölte az apámat