Megvagy! {Befejezett}

11.rész: A szakács

Az ajtó előtt, sarkamon ülve szuggeráltam a kezembe tartott fehér félbe hajtott A4-es lapot melyen ott sorakoztak az én és titokzatos beszélgető partnerem üzenetei. A sorok a sietség miatt igen csúnyán voltak írva így nem tudtam belőlük megállapítani lány avagy fiú kezéből származnak. Pedig, őszintén fúrta az oldalam hogy kivel bonyolítottam le az előbbi üzenet váltását és képtelen lettem volna várni a következő alkalomig hogy megkérdezzem. Azt viszont tudtam, hogy nem seggfej műve. Túl aprólékos szervezést igényelt volna mindez és ismerem már annyira seggfejt hogy tudtam, ennyi időt nem vesztegetne olyan dologra aminek bármennyire is köze van hozzám szóval a lehetséges alanyok leszűkülnek…mindenki másra ebben a börtönben. Vagyis, nem ismerem itt túl sok embert, seggfej, leveses srác és ezzel kifúj a lista. A biztonsági őrökből nem néznék ki ilyen manővert ezért őket eleve kihúzhatom így marad leveses srác vagy valaki akit én nem ismerek ő viszont engem nagyon is. Leveses srác gondolatára jutott csak el a tudatomig hogy mostanában nem is láttam a fiút. Lehet hogy seggfej kirúgta mert rajta kapta hogy beszélget velem? Nem, seggfej csak nem ilyen kegyetlen! Éppen újra átfutottam a beszélgetést nyomra vezető apróságok után kutatva mikor kulcs zörgésének hangja csapta meg a fülemet mely közvetlenül az ajtó túloldaláról jött. Minden bizonnyal ő miatt rohant el a titokzatos beszélgető partnerem is – raktam össze a fejembe a dolgokat mialatt gyorsan állásba pattantam a papaírt pedig jobb ötlet híján az íróasztal nyitott fiókjába rejtettem a rejtélyes francia versek és arany nyaklánc mellé. A tervem következő lépése az lett volna hogy levágódom a székre és látványos unatkozásba kezdtek ám ezt már nem tudtam végre hajtani ugyanis a kulcs zörgető már belépett rezidenciámba. Emlegetett szamár – villant be a híres szólás amint megláttam az ajtóban zavartan toporgó srácot kezében a már megszokott tálcával melyen 2 kicsit égett szélű pirítós és egy bögre valami díszelgett. Már jóval dél után járhattunk akkor így kicsit furcsának tűnt hogy most kapok reggelit de tegnap este óta nem ettem ezért természetesen csak e miatt nem utasítottam vissza az ételt. Egy pillanatig eszembe ötlött hogy rákérdezek mit gondol seggfej különös kiviharzásáról de leveses srác okos gyereknek tűnt, biztosan furcsállta volna én erről honnan tudok mikor be vagyok ide zárva és akkor aztán benne lettem volna a ganyéban így elvetettem az ötletet.   

-A szakácsnyak kicsi fázis késése van, nem gondolod? – utaltam játékosan a reggeli késői tálalására remélve hogy kicsikarhatok leveses srácból egy halvány mosolyt ezzel is kicsit oldva a feszült hangulatot köztünk. Nem tudom mikor és miért romlott meg a „kapcsolatunk” de még szükségem volt rá a szökésemnél így minél előbb rendezni akartam a dolgokat köztünk. 

-Talán de ezt nehogy elmond neki! – villantott rám egy ezer wattos mosolyt, én pedig már tudtam, nem nagy a baj. Ha az volna, biztos nem poénkodna velem. Vagy csak ezért meri mert tudja hogy seggfej nem tartózkodik a közelben így nem kaphatja rajta a dolgon? Ha így van, seggfej valamit nagyon jól csinálhat hogy az alkalmazottja így félnek tőle bár ezt erősen kétlem hiszen engem se tudott megfélemlíteni pedig kitartóan próbálkozik szegényke. 

-Azt se tudom ki a szakács – mondtam nevetve miközben letörtem egy darabot az ölembe helyezett tálcán elhelyezett pirítós sarkából. Leveses srác arca, szavaimat hallva azonnal elkomorodott mire az enyémről is eltűnt az önfeledt mosoly. Abszolút nem érettem ezzel most mi rosszat mondtam de már nem ez az első eset hogy a srác hangulata egyik pillanatról a másikra változik meg ezért lehet nem bennem van a hiba. Viszont az már tényleg rejtély volt számomra, egy szakács kilétére miért reagál így. 

-Nem is baj – jelent meg egy kényszer mosoly az arcán amit gondolom csak azért csinált hogy elterelje a gyanúm a hangulatváltásáról. Ez viszont nagyon nem jött össze! Ezek után már tényleg nagyon kíváncsi voltam arra bizonyos szakácsra és hogy miért kell ennyire titkolni a kilétét előttem. Ha csak egy egyszerű szakács volna aki nem is kerül kapcsolatba velem biztosan nem rejtegetnék ennyire szóval valami többről lehet itt szó. Talán ismerem is – tűnődtem miközben szemmel végig követtem ahogy leveses srác kikulcsolja az ajtót majd egy szolid intés következtében kisomfordál a szobából. Oké, gyerekek, mi a fene folyik ebben a házban?!