Megvagy! {Befejezett}

26.rész: Fültanú

Seggfej beváltotta ígéretét arra vonatkozóan, hogyha nem fejezem be a kapálózást, nem áll jót magáért. A szorítás erősebb lett ezzel párhuzamosan pedig az életfunkcióim szinte zuhanórepülésben közeledtek a vég zóna felé. Hallásom tompulni kezdett, látásom homályosult és egyre csapkodó lábaim is fokozatosan lassulni kezdtek míg nem teljesen fel nem hagytak a mozgással. Szervezetem többé már nem küzdött seggfej ellen, feladta a harcot és hagyta, hogy elinduljak az a bizonyos fény felé. Szívem még dobogott, ugyan, sokkal ritkábban én lassabban de még pumpálta a vért viszont szellemileg elvesztem. Az utolsó amit még képes voltam érzékelni és felfogni az seggfej kétségbeesett, szinte már remegő hangja: „Alyson....ne!" 

  ......

- Mit tettél már megint te mocskos rohadék?! Mit ártott neked ez a szerencsétlen lány?! - hosszú kihagyás után ezek a cseppet sem kulturált formában megfogalmazott kérdések voltak az elsők melyeket agyam képes volt értelmezni. Bár a lüketőt fájdalom, mely időről-időre bele nyílalt a fejembe, egyáltalán nem könnyítette meg a dolgomat. Próbáltam megmozdítatni a kezem de mikor végtagjaim nem akartak reagálni a küldött ingerekre, elfogott a rémület. Te jó isten! Levágták a kezeimet vagy mi a szar?! Még élet bennem a remény ezért ismét szerencsét próbáltam, ezúttal a bal karomnál de válasz, most se érkezett. Mi a lószar?! 

- Nem tudom mi történt! Az a 10 perc teljesen kiesett! – ezúttal egy másik, pokolian ismerős hang ütötte meg a fülemet viszont ha megkínoznak se tudtam volna megmondani kihez tartozik. 

- Megint be voltál szívva?! – emelte fel a hangját az első mely egészen biztosan egy nőhöz tartozott míg a másik egy mély tónusú férfi hang volt. Szóval egy férfi és egy nő szócsatájának lettem fül tanúja alig azután hogy valami ismeretlen okból elájultam és most képtelen vagyok megmozdulni. Pazar. Már megint mibe kevertem magamat. 

Sorsomba beletörődve, jobb szórakozás híján a vitázó felek veszekedését kezdtem hallgatni mivel az eddig elhangzottak fel csigázták a kíváncsiságom. Abból, amit eddig hallottam azt szűrtem le hogy aligha nem, a férfinek művelt velem valamit, ami miatt eszméletemet vesztettem. És nem tudom megmozdítani a végtagjaimat! Bárki is ez a férfi, nem túl jól indítja a kapcsolatunkat. 

- Nem dehogy! Tudod hogy már leszoktam! – kiáltotta magából kikelve a férfi. 

- Nálad ezt sose lehet tudni! Egy kurva bűnöző vagy akinek már rég a börtönben kéne rohadnia! És a seggnyaló bandát se jobb! – kiáltozott ezúttal a nő. Szavait hallva kirázott a hideg és éreztem hogy az összes szőrszálam az égnek áll. Ohh, megnyugtató hogy legalább a szervezetem normálisan működik ha már a végtagjaimat elvesztettem. Aztán hirtelen belém nyílalt a felismerés. Ha a szőrszálaim képesek az ég felé meredezni a karjaimon, akkor vannak karjaim! Szóval nem vágták le őket. De ez nem magyarázza azt hogy miért nem vagyok képes őket mozgatni. 

- Nem azért hívtalak ide hogy szent beszédet tarts nekem! Hanem hogy segíts! – felelte kiabálva a másik fél. Ezek csak ordítozva tudnak egymással kommunikálni? 

- Nem mintha megérdemelnéd – morogta szemrehányóan a nő majd léptek zaját hallottam meg. Ezt követően valaki leguggolt mellém – ezek szerint a földön fekszem, jó tudni – ugyanis éreztem a testéből áradó hőt ahogy puha kezeivel végig simít a karomon egészen a csuklómig ahol kitapogatta az ütőeremet. Ezen mozdulatai mind azt igazolták hogy nem tévedtem, valóban meg vannak még a karjaim. – Egyébként, ki ez a lány aki így elcsavarta a fejedet? – a beszélgetés hirtelen hangnemet váltott. Ordítozás helyett most már normális, emberi hangon csevegtek egymással. 

- Nem csavarta el a fejem! – kontrázott rá idegesen a férfi mire a nő felnevetett. Egyetértettem reakciójával, még így, félig ájult állapotban is megtudom állapítani hogy hazudik. És akkor hirtelen összeállt bennem a kép: egy férfi, akinek pokolian ismerős a hangja, valószínűleg leütött engem vagy tudom is én, melynek következtében elájultam. Aztán ide hívott valakit, aki lebaszta azért mert egy bűnöző. És most kiderül hogy ugyanez a férfi gyengéd érzelmeket táplál irántam. Mint egy nyálas spanyol szappan opera forgatókönyve komolyan! 

- Ennyi év után még mindig azt hiszed hogy át tudsz verni! Jobban ismerlek mint saját magadat. Nem hívtál volna fel telefonon és rángattál volna ide ha nem volna fontos számodra ez a lány. Szóval ki vele, mégis mi a faszom folyik itt? – na látod, ez engem is kurvára érdekelne!