Megvagy! {Befejezett}

9.rész: A csók

Seggfej szavait hallva hirtelen viszketni kezdett bőröm a póló alatt, szinte kényszerített arra hogy most azonnal szabaduljak meg tőle és ha a körülmények engedték volna gondolkodás nélkül engedtem is volna testem kérésének. De nem voltam olyan helyzetben hogy ezt megtehettem volna. Egyrészt: 2 hústorny tartotta erős béklyóban karjaim, ezek nélkül pedig nehezen ment volna a vetkőzés. Másrészt: Ha sikerült is volna tervem, nincs más pólóm azaz egy szál melltartóban kellett volna parádéznom a továbbiakban. Tekintve hogy a már a gondolattól is, miszerint seggfej melltartóban lásson feláll a szőr a hátamon úgy határoztam, inkább szenvedek de nem adom meg azt az örömöt seggfejnek hogy győzzön. Tudtam, mi a célja. Pontosan tudtam mit akar elérni az ilyen kis húzásaival. Ki akar akasztani. Azt akarja hogy megadjam magam,ne szóljak vissza neki, hogy főnökömként kezeljem és teljesítsem minden kívánságát. Hát, sajnálatos módon ez sose fog neki sikerülni. Nem vagyok apuci kicsi lánya, ha kell, lelkiismeretfurdolás nélkül behúzok neki egyet. Viszont a saját érdekemben ezt nem fogom seggfej orra alá kötni, meghagyom abban a hittben hogy van esélye megtörni, akkor még nagyobbat fog koppanni mikor a mérleg váratlanul az én oldalamra billen. 

Seggfej tekintete rólam a jobbomon álló hústoronyra vándoroltak, váltottak egy sokat mondó pillantást majd a hústorony akkorát rántott karomon hogy azt hittem ott szakad ki helyéről. A bal oldali mamlasznak végre leesett a tantusz így jobb hústornyot követve a „házi börtönömhöz” rángattak. Seggfej önelégült vigyorral az arcán figyelte tehetetlenségem, tagadni se tudta volna hogy élvezi az uralmat. Ezt látva az undorom felé kétszeresére nőt és ha nem fogtak volna le, gondolkodás nélkül neki esetem volna és addig vertem volna míg nem kezd kegyelemért könyörögni. Itt már nem volt helye szimpátiának és érzelmeknek, csak a düh diktált bennem az pedig egyre csak azt szajkózta, nincs kegyelem. 

Fogva tartóm egy színpadias mozdulattal kitárta „szobám” ajtaját ezután a 2 hústorony kíméletlenül belökött aminek következtében én a mocskos padlón landoltam. Hallottam hogy az ajtó bezárul majd léptek zaját közvetlenül mellőlem. Nem kellett felnéznem hogy tudjam, ki tört be ismét „rezidenciámba”. Egy pillanatra átfutott az agyamon, itt a pillanat, végre kettesben vagyunk, az ajtó zárva, senki se zavarhat meg tervem végre hajtásában de inkább elhessegettem. Még nem támadhatok rá, minél tovább várok annál nagyobb lesz a meglepetés. 

2 karomra támaszkodva tornásztam magam ülő helyzetben így szembe kerülve seggfej lábaival ki közvetlenül előttem állt. Váratlanul egy szőrős két jelent meg előttem ami kizárásos alapon csakis egy személyhez tatozott mégse tudtam elhinni. Ez a kedves gesztus olyan távol állt seggfejtől mint tőlem az autórablás. Lehetetlen. Úgy határoztam próbára teszem hátha van még benne remény. Bártortalanul kezéért nyúltam ám mielőtt tenyereink találkozhattak volna seggfej elrántotta az övét. Pff, gondoltam. 

- Azt hitted mi? – nevetett fel gúnyosan mire én egy gyilkos pillantást vetettem felé mialatt feltápászkodtam a földről így nagyjából egy szintbe kerülve mélységes utálatom tárgyával. 

- Köcsög – köptem foghegyről nem törődve azzal hogy ezért mit fogok tőle kapni. Ohh, ha tudná hogy a háta mögött seggfejnek hívom és fejembe már a temetését szervezem… 

- Mit mondtál, kurva? – csattant fel élesen majd erősen rászorítva karomra magához rántott. Testem élesen csapódott az övének, beleremegtem ebbe az intim közelségbe. Nem akartam hozzá ilyen közel kerülni, egy undorító féregnek tartottam amit legszívesebben eltaposnék. Ficánkolva próbáltam kiszabadulni szorításából de ő erősebbnek bizonyult. – Ismételed meg, cica – súgta kéjesen fülembe amitől kirázott a hideg de nem jó értelemben. 

- Nem vagyok cica, eressz el! – mondtam határozottan miközben minden erőmmel azon voltam hogy lefejtsem magamról karjait de szorítsa nem hogy enyhült, még erősebb lett. Ennek tutira nyoma marad – a gondolt hatására fintorognom kellett ami seggfejnek is feltűnt 

- Mi ez a fintor, baby?! Más lányok ölni tudnának azért hogy ilyen közel kerüljenek hozzám – hangja mély volt és rekedtes. Még sose hallottam így beszélni, biztos akkor használja amikor le akar venni egy lányt a lábáról. Nem tagadom, valóban hatásos módszer, ha nem utálnám ennyire még talán be is adnám a derekam de jelen helyzetben a sarokban lakó pókot többre tartom mint ezt a férget. 

- Azokat a lányokat biztos nem raboltad el és zártad be egy szobába ahol döglött patkány tetemek vannak! – vágtam vissza élesen közben egy pillanatra se szakítva meg a szemkontaktust. Utálat ide vagy oda, el kell ismernem hogy gyönyörű szemei vannak. Seggfej nem válaszolt helyette bal kezét a csípőmre helyezve még jobban magához préselt majd száját az enyémre tapasztotta. Csó?! Nincs az a pénz! Próbáltam elhúzódni ám karja a derekamról a tarkómra csúszott ezzel minden fajta mozgást megakadályozva. Nyelvével bejutásért könyörögött ám eszembe se volt ezt megadni neki, szoborrá dermedve vártam hogy végre feladja a próbálkozást és szabadon engedjen. Nem tudom mennyi idő telhetett el míg elfogadta, csatát vesztett méghozzá ellenem és hagyta hogy kiszabaduljak karjai közül. 

- Még nem végeztünk! – szólalt fel fenyegetően majd kikulcsolva az ajtót eltűnt a látókörömből. Ebből a fenyegetésből már tudtam, ez a csók még csak a kezdet, ennél csak durvábbak jönnek.