Megvagy! {Befejezett}

1.rész: Barna és szőke

Egy megkönnyebbült sóhaj szaladt ki torkomon mikor meghallottam a csengő idegtépő hangját. Egy újabb szenvedésekkel teli iskola nap ért véget ezzel egy nappal közelebb jutatva minket a nyári szünethez. Kevesebb, mint 2 hét van már csak vissza az édes szabadságig, amikor is több mint 2 hónapig senki se fog a tanulással és a korán kelléssel fárasztani. A hónap kezdete óta a napokat vissza számolva várom a vakáció eljövetelét, ami bár lassan, de közeledik. Körülöttem a diákok füzeteiket és könyveiket hanyagul a táskába dobva ugranak fel helyükről ezzel próbálva csökkenteni a terembe töltött percek számát. Péntek délután révén mindenki szabadulni akar az iskola kopár fali közül, hogy minél előbb belevethessék magukat a hétvégébe. Péntek esti bulik helyszínei és időpontjai szálltak telefonról telefonra és szerelmes párok egyeztetik programjukat, hogy minél több időt tölthessenek együtt. Csak egy szokásos Péntek délután a gimiben. Jómagam már csak 1 évig vagyok még az iskola tanulója ugyanis jövő ilyen korra remélhetőleg már egy sikeres érettségivel a hátam mögött készülök az érettségi partira, amit néhány vadabb osztálytársam már 9. óta szervez. A folyosón, az út közepén beszélgető diákok közt szlalomozva törtem utat magamnak megcélozva a szekrényemet. Gyorsan bepakoltam a könyveimet majd kivettem azokat, amikből jövő hétre még készülnöm kell. Néhány tanár nem akar tudomást venni a tényről miszerint 2 hét múlva kitör a nyár és kitartóan próbálnak valami tudást szuszakolni a fejünkbe még az utolsó napokban is. Nos, ezekre a tantárgyakra kell még tanulnom. Simán leszarhatnám, ahogy az osztálytársaim nagy része viszont a mosatni hétvégén nyugodtnak ígérkezik így nem kizárt, hogy belenézek a tankönyveimbe.  

A kijárt felé tartva a barátnőm, Molly csapódott mellém majd egy laza „hello”-t ide dobva újra belemélyedt telefonjába. Azt hittem ennél több kommunikáció nem is lesz köztünk viszont Molly rácáfolt erre, mint más oly sokszor ezelőtt. 

- Eric medencés bulit szervez és hivatalos rá az egész suli. Fullos srácok felsőtesteit bámulhatjuk legálisan, mit szólsz? – kérdezte fel se nézve telefonja kijelzőjéről. A srácok felsőtestének bámulása nem is hangzott rosszul, viszont az hogy a bulit Eric tartotta már annál inkább.  Veszélyes a srác és a bulijai rendszerint rendőrségi közbeavatkozás miatt érnek véget ez pedig sose vett ránk, az ott bulizókra jó fényt. Apunál már így is kihúztam a gyufát azzal, hogy kettesre zártak le fizikából nem kéne ezt még egy rendőrségi üggyel is tetőzni. 

- Nem is tudom…- mondtam végül fintorogva – Eric bulijai sose végződnek jól – osztottam meg vele gondolataimat mire Molly vált rántva tovább nyomogatta telefonját ezzel részéről lezártnak tekintve a témát. Én se feszegettem tovább a dolgot így az út további részét csendesen tettük meg. Molly felajánlotta, hogy haza kísér ,de én még beakartam ugrani a közeli kisboltba némi édességért így a saroknál szétváltunk. Ő ment hazafelé, továbbra is mobilját bújva, én pedig egyenesen a kisbolt irányába. Az áruk összeszedését hamar letudtam viszont a kasszánál álló sort mint mindenki más én is köteles voltam végig várni. A bolt méreteiből adódóan csak 1 pénztár van így mikor sok ember egyszerre szeretne fizetni mindig hatalmas dugó keletkezik. Eme kis bökkenő miatt az eredetileg 10 percesre tervezett bevásárlásom elhúzódott fél órásra. 11.-es kiváltságomnak köszönhetően az iskola „fakultáció” címszó alatt a nyakunkba sózott plusz 2 órát, mindenkinek más napokba. Én balszerencsémhez hűen péntek délutánonként tudom le eme kötelezettségeimet ennek köszönhetően fél 2 helyett 4 környékén szabadulok csak a suli fogságából. Nyár révén csak később kezdett sötétedni így még bőven kiélvezhettem a nap sugarainak simogatását miközben kezembe a vásárolt finomságokkal teli szatyrot szorongatva róttam az utcákat. Kellemes idő volt így nem vettem gyorsra a tempót, lassan lépkedtem a házak kerítései mellett.  Meglepően kevés ember keresztezte utamat pedig ilyenkor mindig sokan szoktak a szabadég alatt időzni főleg hogy most még az időjárás is kedvező volt. Váratlanul egy sötétebb árnyalatú kék autó jelent meg mögöttem majd leparkolt az útpadka tőlem olyan 10 méterrel előrébb. A márkáját nem tudtam megállapítani, nem vagyok ennyire jártas a kocsikban annak ellenére hogy apám nevelt. Rendszámát se láttam ahhoz túl messze volt. Magamba leszögeztem hogy még soha nem láttam erre felé ezt a kocsit de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Biztos látogatóba jöttem vagy eltévedtek. Gondolkodás közben a kocsi mellé értem, hajtott a kíváncsiság így észrevétlenül bekukkantottam jobb első ablakán. Egy sötétbarna és egy szőke hajú olyan 25 év környéki srác ült benne szemüket mereven a szélvédőre szegezve. Nem úgy tűnt mintha nagyon elveszettek lennének, rendkívül furcsa viselkedést tanúsítottak. Úgy gondoltam jobb biztosra menni így kicsit megszaporáztam lépteimet hogy minél előbb magam mögött tudhassam ezt az utcát. Egy nyikorgó hang ütötte meg fülemet amit hangos ajtócsapkodás zaja követett. Még gyorsabbra vettem a tempót de közben nem feledkeztem meg magabiztosságot sugározni mozdulataimból. Határozott léptek egyenletes csattogása hallatszott közvetlenül mögülem majd 2 kar markolt rá vállaimra ezzel megállásra késztetve. Időm se volt kiabálni vagy bármit is tenni annak érdekébe hogy szabadulhassak. A fogva tartóm egy koszos rongyot nyomott az orrom elé ami erős bűzt árasztott magából. Próbáltam visszatartani lélegzetem ameddig csak lehetséges volt de egy bizonyos idő után kénytelen voltam oxigént magamhoz vennem ám helyette valami mást jutattam szervezetembe ami valószínűleg nem tett jót neki. Erős émelygés tört rám. Légzésem elnehezedett, szerveim sorra adták be a kulcsot, szívem mintha lassabb ütemet kezdett volna diktálni majd végül a látásom is elhomályosult. Másodpercek töredéke alatt vesztette el testem a tartását ezzel egyenesen a fogva tartóm kezeibe lökve. Többet nem érzékeltem a külvilágból, elvesztettem eszméltem.