Megvagy! {Befejezett}

6.rész: Frank

Nem sokra rá hogy leveses srác magamra hagyott seggfej tette tiszteletét nálam ezzel tapintatlanul félbeszakítva étkezésemet. Megvallom őszintén, a tegnapi finomnak mondható leves után kissé csalódásként ért a reggeli száraz kenyér de még ennek elrágcsálása is jobb programnak ígérkezett mint egy újabb társalgás seggfejjel. De ebben a házban valamiért senki se kérdezi meg hogy én mit akarok, csupán élettelen, gondolkodásra képtelen bábként kezelnek. Seggfej fülén egy telefon lógott, arcán pedig egy elégedett, undorító vigyor díszelgett. Bárki is volt a vonal végén, láthatóan seggfej nem szívlelte az illetőt. Bár, szerintem ő senkit se kedvel és ez többi ember részéről kölcsönös. Seggfej ezen gesztusa – mármint a telefonálás – még jobban felbosszantott, kedvem támadt páros lábbal kirúgni a szobából de mivel hivatalosan én csak „vendég” vagyok itt, ehhez aligha van jogom ezért csak csendben fortyogtam. Oké, tény hogy csak egy jelentéktelen kis „fogoly” vagyok a szemében de mégis csak ember lennék, annyit megérdemlek hogy mikor betör a szobámba beszélgetni rám figyel és nem telefonálgat isten tudja kivel! Ám ahelyett hogy ezt a képébe vágtam volna jó kislány módjára helyet foglaltam a már sokat megélt széken és onnan figyeltem ahogy seggfej idióta mosollyal az arcán hallgatja a vonal másik végéről jövő prédikációt – időnként közbe nyögve egy „igen?”-t vagy egy „aha, képzelem” –et – miközben elfordította a kulcsot a zárban ezzel végleg elszakítva minket a külvilágtól. 

-Nézze, Frank, ugye tegezhetlek? Nagyon megindító volt a monológja és a fenyegetései a zsarukról és arról hogy ha megtalál kiherél. Szívesen mondanám hogy megijedtem, de sajnos hazudnék. Márpedig én jó fiú vagyok, nem szoktam hazudni – mondta szemtelenül. Hatalmas készetetést éreztem hogy arcán virító mosolyt egy egyszerű mozdulattal letöröljem viszont jobbnak láttam ha a seggemen maradok és megvárom míg seggfej végez. Szavaiból nem volt nehéz leszűrni hogy az a valaki megfenyegette – és milyen jól tette – de azt se, hogy látszólag seggfejt ez nem rendítette meg nagyon. 

-Nincs oka aggodalomra, a pici lánya él és virul, itt van mellettem – ahogy kiejtette száján a lánya szót bennem egy pillanatra megállt az ütő. Ez a rohadék az apámmal beszél? – Hát ezt sajnálattal hallom, azt hittem ennél jobb a kapcsolatunk de ha nem hiszel nekem, bizonyosodj meg róla magad – hangjában jól kivehető volt az él amit gondolom apu is érzékelt, amennyiben ez a nem illetem jelzővel igazat mondott és nem csak egy ostoba játékot űz velem. A következő pillanatban csak annyit láttam hogy seggfej előttem áll kezében a telefonnal melyet felém nyújt. Egy gyilkos pillantás kíséretében átvettem tőle a márkás tárgyat majd bizonytalanul a fülemhez hajoltam aztán halkan beleszóltam. 

-Hallo? – csupán ennyi telt tőlem. Rettegtem a reakciótól. Most felélesztette bennem a reményt, ha ezt porrá zúzza az biztosan meg fog látszani rajtam ami jelen helyzetben teljesen kizárt és egyenesen vezetne a halálhoz. Nem szabad előtte gyengének látszanom mert biztosan ellenem fordítaná. Amíg erős vagyok nincs fegyvere velem szembe. 

-Ally? Ohh, kislányom de jó hallani a hangod. Jól vagy? Bántotta az a rohadék? Ha megtudom hogy csak egy hajad szála is görbült bele verem a fejét a seggébe! – apa dühtől átitatott mégis aggódó hangját hallva egy másodperc erejéig elfejtettem milyen szörnyű körülmények közt is vagyok éppen. Ám minden jó kedvem elszállt mikor fülem mellett felcsendült egy ingerült krákogás ami kizárásos alapon seggfejhez tartozott. Komolyan, kezdem azt hinni hogy seggfej direkt arra játszik hogy maga ellen fordítson! Egy dühös pillantást vettettem a mellettem ülő fiúra jelezve, nyugodtan befoghatja, majd válaszoltam a vonal végén várakozó szülőmnek. 

-Szívesen segédkezek benne amúgy kérdésedre válaszolva, minden oké. Fél kézzel elbánok ezzel a barommal – itt direkt seggfejre néztem és nem csalódtam a reakcióban. Tudtam hogy ezt kegyetlenül le fogja rajtam verni miután bontottam a vonalat de ez akkor nem érdekelt. Csak élveztem hogy húzhatom egy kicsit az agyát.  

-Ally, tudom hogy erős és határozott lány vagy, emiatt nagyon büszke vagyok rád! Tudom, hogy sikerülni fog és simán elbánsz azzal a féreggel! Mindent megteszek annak érdekében hogy kiszabadítsalak de nem tudom mikor tudom kivitelezni. Sietek amennyire csak tudok! Esetleg tudnál valami támpontot mondani hogy hol vagy? – szólt bizakodva ám válaszommal le kellet hangolnom. 2 napja bevagyok zárva ide az egyetlen kapcsolatom a külvilággal az ablak viszont azon keresztül csak a környező fák lombkoronájának tetejét láttam. Más egyebet nem. Mikor elraboltak az utazás alatt eszméletlen állapotban voltam így arról sincs fogalmam mennyi ideig kocsikáztunk vagy hogy merre vezetett utunk. Semmi apa számára lényeges információval nem tudtam szolgálni azon kívül hogy a házba melybe bezárva tartanak, emeletes. 

-Na jó! Vége a bájcsevelynek! – gondolataim sűrűjéből seggfej idegesítő hangja szakított ki. Arra se hagyott időt hogy rendesen elköszönjek aputól csak kegyetlenül kirántotta kezemből a telefont majd néhány gúnyos megjegyzés után bontotta a vonalat. Az iránta való ellenszenvem egyre csak nő minél több időt töltök vele és nem tudom mikor érek el arra a szinte mikor már nem fogom eltűrni és egyszerűen megfojtom egy kanál vízben. 

-Rendben kurva, kiszórakoztad magad! – lépett elém miközben vészjóslóan ujjait tördelte. Szemében düh és bosszúvágy fortyogott amit látva egy pillanatra megingott rendíthetetlen önbizalmam. Lehet kicsit elvetettem a sulykot de hát mit árthat nekem! Szemmértékben egy súlycsoportba tartozunk azaz nem sokkalta erősebb nálam. Annak lehetőségét hogy „egy nőre nem emel kezet” már rég kizártam, többször is bizonyította hogy nem érdeklik az alapvető esztétikai szabályok. – Akkor most jöhet a büntetés