Megvagy! {Befejezett}

16.rész: Helytelen érzelmek

- Nem tudsz te semmit – morogta végül az orra alatt melyet jó jelnek vettem hisz semmit mondó válasza is csak azt bizonyítja, hogy sikerült sarokba szorítanom. 

- Az lehet, viszont egy dolgot biztosra tudok – mondtam miközben minden egy elhangzott szó után egy kicsivel közelebb araszoltam hozzá, míg végül már csak egy hajszálnyi választott el minket egymástól. Normál esetben sose mentem volna ilyen közel hozzá, hiszen már a jelenlététől is undorodom, de ez a mozdulatsor most szükséges volt a kellő hatás elérése érdekében. Azért pedig megéri áthágni a saját szabályaimat. Tervem sikeresnek bizonyult ugyanis seggfej szemei a kétszeresére tágult és még innen is hallottam, hogy szívverése is felgyorsult. Sikerült elérnem, hogy teljes figyelmet rám fordítsa, talán mióta itt vagyok most először. – akármennyire is tagadni akarod, szépfiú – szándékosan félbe hagytam a mondatot, hogy megnézzem miképp reagál a „becenevére”. Nem csalódtam, seggfej szemei dühösen szűkültek össze, kezeit ökölbe szorította. Arcáról tökéletesen leolvasható volt, hogy elég egy rossz szó és robban. Sokan ezt ltva biztos vissza vonulót fújtak volna viszont én örültem neki, pontosan ezt akartam elérni. – neked is van szíved – böktem ki végül mire seggfej dühösen ragadta meg vállaimat és egész testével a falnak szorított. 2 kezét a fejem két oldalán tartotta ezzel teljesen elzárva a menekülés útját. Csukott szemekkel vártam, hogy eszméletvesztésig verjen aztán eltűnve a szobából sorsomra hagyjon de a várt ütések még fél perc elteltével se érkeztek. Éreztem égtő tekintetét magamon és teste hőjét melyet sugárzott és ami valami megmagyarázhatatlan biztonság érzetet keltem bennem. Azonnal elhessegettem a helytelen gondolatokat és óvatosan kipillantva szemhéjaim alól felnéztem seggfej arcára ám a dühtől forrongó tekintetek helyett egészen más látvány tárult elém. Seggfej zavarban volt. Vagyis, nem is ez a legjobb szó, inkább bizonytalannak tűnt mintha nem tudna mit kezdeni a kialakult helyzettel. Bár ezzel nem volt egyedül. Ahogy ott álltunk, én a falnak feszülve ő pedig karjaival körülöttem támaszkodva olyan idillinek és meghittnek tűnt a pillanat. Pedig közel se volt az. Én fogoly voltam ő pedig az örült fogva tartóm aki váltság díj fejében fog csak szabadon ereszteni ha addig ki nem nyír. 

Seggfej váratlanul oldalra döntötte a fejét és egy hajszányit közelebb hajolt az arcomhoz így már csak tényleg centik választottak el minket egymástól. Kék íriszeiben valami eddig nem ismert érzelem csillogott melyet, ha nem saját szemmel látok biztosan nem hiszek el. Nem mozdult csak várt hogy miképp reagálok közeledésére. Magamat is rendesen meglepve nem akartam ellökni, pofon vágni se bármi fajta módon fájdalmat okozni neki viszont ezen gondolataimat soha semmi pénzért nem adtam volna az előttem álló féreg tudtára. 

Seggfej végül még közelebb férkőzött hozzám és orrával megbökve az enyémet ajkait finom az enyémekre simította. Ez nem olyan volt mint az előző csókunk. Míg az követelőző és durva volt ez finom és gyengéd. Mintha nem is seggfej állt volna előttem hanem valaki aki csak nagyon hasonlít a fogva tartómra. Nem csókoltam vissza, félő volt hogy félre értené és azt hinné ennyivel képes lekenyerezni ami teljeséggel lehetetlen. Egyetlen csók miatt nem fogok szemet hunyni azok felett amiket eddig tett velem. 

- Soha többé ne merd azt mondani, hogy nekem van szívem – suttogta ajkaimra miután megszakította csókunkat. Először fel se fogtam szavait, még mindig az előbb történtek érzelmi hatása alatt voltam de mire felócsudtam seggfej már nem volt előttem. A következő pillanatban már csak annyira lettem figyelmes hogy seggfej kisétál az ajtón ezzel engem ismét magamra hagyva a gondolataim kusza hálójában.