Megvagy! {Befejezett}

22.rész: "Ryan bácsi barátnője"

Miután magamra aggattam a kapott ruhákat és seggfej fehér pólóját amit legszívesebben leköptem volna a tükör elé beállva kezdtem szemügyre venni tükörképem. A 3 napja tartó fogságomat leginkább a hajam szenvedte meg mivel, seggfej ugyan tiszta ruhákkal és tisztálkodás lehetőségével szolgált, fésűt eddig soha nem adott a kezembe így kénytelen voltam ujjaimat segítségül hívni hogy valami formát varázsoljak a fejem tetején pihenő szénaboglyából. Több kevesebb sikerrel. 

Sminket sose használtam nagyobb mennyiségben így az hiányzott a legkevésbé viszont ezúttal nem utasítottam volna el némi alapozót ha felkínálták volna ugyanis a szemem felett vöröslő ütésnyomot melynek keletkezésére már nem emlékszem, nem mutatott túl jól. De szinte biztos vagyok abban hogy seggfej nem fog nekem szépségápolási termékekkel szolgálni itt tartózkodásom alatt. Talán Sue-tól kérhettem volna, ha mást is nem egy fésűt kölcsönbe de tekintve hogy seggfej eltiltotta tőlem ezt a tervet aligha tudom majd kivitelezni. 

Tükörképemmel való farkasszemezés közben hirtelen egy piros színű aprócska hajgumit pillantottam meg a mosdó szélén. Ahhoz túl vékony volt hogy lófarokba kössem a hajkoronámat de talán másra még jó lesz. Gyorsan érte nyúltam majd hirtelen ötlettől vezérelve gép módjára, idő szűke miatt, fonni kezdtem barna hajamat. Mindig is büszke voltam hosszú, dús loknijaimra de akkor inkább átkoztam hogy ilyen sokáig tart míg fonatot csinálok belőlük. A fonás befejeztével új frizurámat megkoronáztam még a piros hajgumival majd az egészet átdobtam a vállamon így a fonat hátulról jött előre. 

Épp hogy befejeztem a munkát mikor a hústorony kopogás nélkül betört az ajtón majd némán, egy kemény pillantással illetve, utasított a távozásra. Engedelmesen mellé sétáltam majd karjaimat előre nyújtva vártam hogy megbilincseljen ám a férfi csupán taszított egyet rajtam hogy elé kerüljek aztán felkaromat durván megragadva kezdett a szobám felé vezetni. 

A folyosó közepén járhattunk mikor váratlanul a semmiből egy szőke hajú, csinos ruhácskába öltözetett kislány állta utunkat ki hatalmas kék szemivel kíváncsian fürkészett minket. A hústorony annyira meglepődött a kislány felbukkanása miatt hogy elengedte eddig béklyóba tartott karomat így szabaddá vált számomra az út viszont eszembe se volt futásnak eredni a kislány jelenlétében mivel felismertem. Őt és a testvérét (vagyis gondolom hogy a kis srác a testvére lehetett) láttam múltkor hogy seggfej nyakába ugranak az ajtóban. Nem tudtam milyen rokonságban állnak elrablómmal de minden bizonnyal nem vetne jó fényt rám ha most menekülőre fognám. Szegény összezavarodna és biztosan bemártana seggfejnél. Nem azért mert rosszat akar nekem hanem mert gyerek és kíváncsi. 

-Szia – üdvözölt kedvesen, szerény mosollyal az arcán majd bátortalanul közelebb araszolt hozzánk. – Te ki vagy? – kérdezte kíváncsian, bármi hátsó szándék nélkül. Lopva hátra pislogtam a hústoronyra engedélyt kérve aztán mikor ezt egy apró bólintás képében megkaptam guggolásba ereszkedtem és így, immár egy magasságba kerülve a kis vendégünkkel feleltem kérdésére 

-Alyson vagyok – mutatkoztam be neki szelíd mosollyal az arcomon. A kislány zavarában a szoknyája szélét kezdte markolászni, tekintete pedig köztem és a hústorony közt cikázott. Úgy tűnt, az útibbitól kicsit megrémült de nem vennék mérget arra hogy tőlem is tart. 

-Te Ryan bácsi barátnője vagy? – folytatta a kérdezősködést bennem pedig egy pillanatra megállt az ütő. Erre mégis mi a lószart mondjak? Nem mondhatom hogy nem, „Ryan bácsi” elrabolt engem és fogva tart egy szobában ezért, más lehetőség híján csupán bólintottam egyet remélve hogy elég hihetőnek látszott. Bizarr játék ez. Egy perc alatt változtam át seggfej foglyából, „Ryan bácsi barátnőjévé” Viszont nem hagytam figyelmen kívül azt a tényt se hogy a kislány „bácsinak” hívja, nem apának ezért elméletem, miszerint nem lehetnek a gyerekei beigazolódott. De akkor mégis kicsodák hogy ilyen bensőséges viszont ápolnak egy idegbeteg ember rablóval, bár feltételezem hogy az utóbbi tényről valószínűleg a családja, vagy legalább a gyerekek nem tudnak.