Megvagy! {Befejezett}

Írói utószó:

Sziasztok!

Nem szeretek búcsúzkodni de nem is akarok hiszen az írást nem hagyom abba, a wattpad fiókomat se szüntetem meg, csupán a történet végére teszek pontot. Először is szeretném megragadni az alkalmat hogy mind a 45 (!) feliratkozómnak köszöntet mondjak amiért megörvendeztettek engem követésükkel. Amikor elkezdtem ezt a történetet soha nem gondoltam volna hogy ilyen sok követőm lesz, ha számítottam is párra, tíznél biztosan nem többre, erre, majdnem 50-en lettetek. Őszinte leszek veletek, fogalmam sincs arról hogy mi tetszik nektek ennyire abban a macska kaparásba amit én hetente feldobáltam ide de mivel minden részre legalább 60 megtekintés érkezett, gondolom valamit csak jól csináltam xd. Mivel ez egy ilyen „összegzés" féleség, engedjetek meg egy kis nosztalgiázását. A történet keletkezéséről szólva....be kell vallanom valamit....az alapötlet igazából nem tőlem származik hanem egy ismeretlen lánytól. Félre értés ne essék, nem lopásról van szó, egészen másról, engedjétek meg hogy elmagyarázzam. Szóval, az egész úgy kezdődött hogy megírtam a prológust. Akkor még természetesen nem tudtam hogy egyszer prológus lesz belőle, csupán jött az ötlet és megírtam de nem tudtam mit fogok kezdeni vele. Aztán, pár nap múlva az egyik facebook csoportban ami arra specializálódott hogy a bloggerek hirdessék rajta saját műveiket, szembejött velem egy bejegyzés. Egy lány – fogalmam sincs hogy ki, nem figyeltem – írt egy bejegyzést amiben olyan blogokat keresett amikben a 2 főszereplő először utálja egymást és csak később esnek bele a másikba illetve hogy a főszereplő csaj egy erős személyiség legyen. Megfogott a dolog ezért meg is jelöltem a bejegyzést hogy ha valaki linkel hozzá blogot majd elolvasom. Telt-múlt az idő de csak nem jelentkezett senki. És akkor ugrott be: ha más nem, akkor majd megírom én! Ugye volt már egy alapom és csak annyi volt a dolgom hogy ráépítettem egy történetet. És ennek a gyümölcse a „megvagy!"

Szeretném még megjegyezni hogy én is ugyanúgy végig izgultam veletek a történetet ugyanis a fejembe csak vázlatosan volt meg a sztori. Innen indulunk és ide kell eljutni. Ennyi volt meg. Hogy miképpen fogok eljutni a célig arról fogalma se volt. Szombat reggelente írtam meg a részeket így csak pár órával előttetek tudtam meg hogy hogyan folytatódik a történet. Tulajdonképpen én egyszerre voltam író és olvasó xd

És így a végére külön kiemelnék egy kommentet amin, mikor először végig olvastam, őszintén bevallom, elsírtam magamat. Soha nem mondtam még nekem ilyen szépeket, a kedvenc írójuknak pedig pláne nem neveztek. Kedves „ sunshinexlukey" Imádlak <3 Ahogy persze az összes többi kommentelőmet, feliratkozómat és mindenkit aki akár egyszer is beleolvasott a történetbe. Legszívesebben mindenkit megölelgetnék és elmondanám mennyire hálás vagyok a támogatásért. Vagyis nem tudnám mert ez szavakkal nem leírható. Csodálatosak vagytok!

És akkor íme a komment amit olvasva azóta is elérzékenyülök:

„Te jó ég! Ez brutál jó, Istenem! Annyira imádom ezt a történetet, de rettenetesen fog hiányozni, hogy minden szombat reggel izgatottan ébredjek az új fejezet miatt... remélem nem hagyod abba az írást, mert nagyon szívesen olvasnám több munkádat is. Akár hiszed, akár nem, az írást neked teremtették. Fantasztikus, ahogyan nem a legelkoptatottabb szavakat használod, mint mindenki más. Minden egyes mondatodba bele teszel valamit, amitől az különleges lesz.. nekem te vagy a kedvenc írónőm, és ezt teljesen komolyan gondolom. Emlékszem, amikor először olvastam a könyvedet, pár hónapja. Már akkor tudtam, hogy ez egy olyasvalami lesz, ami mellett ki fogok tartani, míg véget nem ér (pedig ez nálam elég ritka), annyira megfogott... nem tudom, mit mondhatnék még.. biztos, hogy újra fogom még olvasni párszor :) Ami pedig téged illet, ajánlom, hogy ne hagyj fel az írással, mert egy igaz tehetség vagy, és én mindig itt leszek, és várni fogok egy új könyvre! xx"

Nem tudom mit mondhatnék még, fogalmam sincs minek kell szerelnie egy ilyen „író utószóba" ezért lehet meg is szegtem pár szabályt ezzel a random érzelmi kirohanással. Na nem baj, csak nem csuknak börtönbe érte :D

Még egyszer köszönök mindent és már elkezdtem írni a legújabb sztorimat ami egy tipikus nyári szerelmi történet lesz, méghozzá magyar szereplőkkel és helyszínekkel. Eddig az első fejezettel készültem el de amint lesz egy kis időm folytatom. Először szeretném befejezni az „ahol véget ér az út" című történetemet, után szerintem publikálom ezt a nyári love story-t is.

Addig is, legyen szép napotok és még egyszer utoljára, köszönöm mindent, mérhetetlenül hálás vagyok minden kommentért, megtekintésért és követésért, hihetetlenül csodálatosak vagytok, imádlak titeket <3 (fhuu de nyálas lettem xd)