"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A mai nap után nem akartam mást csak otthon biztonságban lenni. Elfelejteni mindent. Mindent csak őt nem. Csókja még most is az ajkamon ég. Olyan érzéseket ébreszt bennem amit eddig soha nem éreztem. Minden porcikám ég az érintéséért.
* Antoan Broke ismerősnek jelölt * - jelzett a telefonom.
A szívem azonnal hevesebben vert.
Majd jött az üzenet.
🔹️Sajnálom ha sok voltam.
🔸️Sok?
🔹️Csók...
🔸️Úgy érzed nem kellett volna?
🔹️Minden percben újra megtenném. 🔹️Csak gondoltam esetleg neked...
🔸️Nekem?
🔹️Azt tudom én mit érzek...azt nem, hogy te mit érzel. 🔹️ Hogy bánod e.
🔸️Nem. Nem bánom.
Ezután nem jött újabb üzenet. Elnyomott az álom. Reggel apa sofőrje vitt suliba. A kapuban várt.
- Jó reggelt. - lépett közelebb.
- Neked is. - még mielőtt kimondtam volna átöleltem.
- Liza. Végre egész délután nem hívtál vissza. - tökéletes időzítés a barátnőmtől.
- Gabriella. - fordult felé Antoan.
Gabi szemeivel szikrát szólt. Gyűlöli ha a teljes nevén szólítják.
- Csak Gabi.
- Elnézést. Gabi. - javította ki magát - Majd még beszélünk. - nézett végig rajtam ezután bement az épületbe.
- Mikor melegedtetek így össze? - faggatott rögtön.
- Jó fej.
- Ha te mondod. - vállát vont - Látom amit látok.
Bemenetünk mi is.
Ma majdnem minden órán együtt voltunk. Antoan olyan intenzitással bámult, zavarban voltam.
- Ne nézd már. - bökte oldalba Dany.
Ezen csak mosolyogtam.
Zsebemben megrezzent a mobilom.
🔹️ Imádom a mosolyod.
Komolyan üzenetet ír az órán mikor itt ül 2 padra tőlem?!
