🥀 Rosszfiút szeretni 🥀

▪️8.▪️

Szuperül alakult az este. A vacsora után még szerettem volna megmutatni neki egy helyet.

- Csak bízz bennem. - mondtam oda érve miközben ki segítettem az autóból.

A szírt széléhez vezettem.

- Kinyithatod.

Csak álltam mögötte átkarolva.

- Ez gyönyörű. - nézett körbe.

A város fényeit látni a tó mögött. 

- Ha lehetne sosem mennék el innen. Itt minden olyan nyugodt.

Leültünk a fűbe, ölelkezve csodáltuk a látványt.

- Lassan haza kéne vigyelek.- néztem az órámra.

- Nem akarom. Még egy kicsit. - könyörgött.

- De... - válaszoltam volna.

Felém fordulva csókkal folytotta belém a szót.

Olyan csókkal ami felperzsel. Ami elfeledtet mindent. Megszűnik a világ.

Levegő hiányában elváltak ajkaink.

- Menjünk. - simitottam végig az arcán majd egy csók után felkeltem. Segítettem őt is.

Tízre pont haza ért.

- Köszönöm a ma estét. - fordult felém miután leparkoltam.

Finom csókkal búcsúzott.

Megvártam míg eltűnt az ajtó mögött csak aztán mentem haza.

Eztán szinte minden nap töltöttünk egy egy kis időt. Minden olyan tökéletes volt...egészen a mai napig amikor is haza érve apám már a nappaliban várt.

- Pakolj össze. El kell mennünk. Legalább egy hétre de lehet több is?

- Mii? Hova? Miért? - sokkolt.

Végre sínen lehetne az életem erre megint el kell menni.

- Azért mert ezt mondtam. Pakolj!

- Nem maradhatnék?

- Nem! Csináld amit kértem. Indulnunk kell! - lökdösött a szobám felé.

- Legalább had búcsúzzak el ...

- Nincs már időnk Antoan! - kiabált.

Néhány ruhám szedtem csak össze.
Hiába kérdeztem miért megyünk el semmit nem mondott.

Amikor Liznek akartam írni kikapta a kezemből a telefont és kihajította az ablakon.

- Ezt miért csináltad!? - dühös lettem.

- A saját érdekében!

Hosszú órákon át autóztunk. Mígnem egy elhagyatott helyen megálltunk. Csak egy kis ház a semmi közepén. 

- Te ezt komolyan gondolod? Itt akarsz lenni? - borultam ki.

- Indulj befelé.

Nem volt mit tenni...itt tengettem a napjaim. Telefon és internet kapcsolat nélkül.

Az időm nagy részét edzéssel töltöttem.

- Jön majd egy tanár hozzád felkészít az évzáró vizsgára.

- Nem mehetnénk vissza...itt vagyunk mióta.

Lassan egy hónapja.

- Soha nem megyünk vissza.

Na itt akadtam ki teljesen ... mikor eljöttünk egy hétről volt szó.

- Csinálj amit akarsz én nem maradok itt.

- Már pedig itt maradsz! - zárt be a szobába.

Eztán csak a tanárt engedte be hozzám.

- Benett vagyok. - lépett be - Én fogom segíteni a felkészülést.

- Téged ismerlek. - felismertem amint megláttam.

Könyveket hozott, kijelölte a tanulni valókat amiket a következő találkozásra kell megcsinálnom.

- Ezt még neked hoztam. - tolt élem egy telefont nagy vigyorral az arcán majd kisétált.

Az ajtót tárva hagyta.

Először nem értettem miért hagyott itt telefont...majd megnéztem jobban. Egy videó volt rajta. Elizabeth székhez kötözve, vérző sebekkel.

Ezt látva lementem apám elé toltam elvettem a kocsikulcsait és a gps segítségével elindultam haza. Útközben telefont szereztem, Danyt hivogattam.

Miután írtam egy smst, hogy én vagyok azonnal felvette.

- Hol vagy? Már mindenhogy próbáltalak elérni.

- Megyek. Még egy óra és ott vagyok. Derítsd ki nekem hol van Elizabeth!

- Szóval már tudod. - sóhajtott - Már a rendőrség is keresi...egy hete tűnt el.

- Egy hete? - ez sokkolt.

- Igen...a házatokhoz ment...nem akarta elfogadni, azt ahogy eltűntél minden szó nélkül. Oda ment majd onnan eltűnt. 

Ezektől a hírektől csak még gyorsabban hajtottam.

Felhívtam apám, kérdeztem ki miatt kellett eljönni de nem akarta megmondani.

- Elizabeth egy hete eltűnt! Nála van...ha egy kicsit is fontos vagyok számodra megmondod ki az! - üvöltöttem.