▪️9.▪️

515 11 0
                                    

Mesébe illően alakult minden

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Mesébe illően alakult minden. Randik, találkozók, romantikus séták. Boldog vagyok mellette. A vágy ami kettőnk közt tombol leírhatatlan.

Egy napon azonban a rózsaszín felhők sötétek vegyültek. Eltűnt. Minden szó nélkül. Egy üzenetet sem hagyva.

Rövid ideig kicsengett a mobilja...aztán már nem volt kapcsolható.

Szörnyen éreztem magam...napról napra rosszabb volt. Kegyetlenül hiányzott és fáj, hogy így itt hagyott.

Hetek óta hír sincs róla. Elhatároztam, hogy a házukhoz megyek. Ahol hátulról valaki a számat befogva egy kocsihoz vonszolt. Egy ütést éreztem a tarkómon amitől elsötétült minden.

Székhez kötözve tértem magamhoz. Egy fekete ruhás maszkos alak jött be.

- Hol van?

- Micsoda? - kérdeztem vissza. 

- Antoan és az apja.

Hiába mondtam, hogy nem tudom nem hitt nekem. Ahányszor azt mondtam nem tudom annyiszor ütöttek meg.

Napokat töltöttem ott a székhez kötözve.

- Az utolsó esélyed...hol vannak?

- Esküszöm bármire tényleg nem tudom.

Nyilván nem hittek nekem. El vesztettem az eszméletem az újabb ütéstől.

- Liz...Liz. Nyisd ki a szemed, nézz rám kérlek. - hallottam egy ismerős hangot a távolból.

Nehezen tértem magamhoz.

- Antoan. - hangom suttogás csupán.

Ahogy eloldozott a karjába vett és ki vitt. Körülöttünk holtan feküdtek azok akik fogva tartottak.

Bele égett a kép a szemembe. Az autó hátsó ülésre fektetett.

- Kortyolj kicsiket. - tartott egy üveg vizet.

Az hogy lassan nem igazán jött össze.

- Dany jön és elvisz innen. Elintézem az itteni dolgokat és megyek utánad.

- Neem! Nem akarok vele menni.

- Muszáj!

Nem hagyott választási jogot. Amint Dany odaért, rám csukta a kocsi ajtót és el is indult.

Sírva üvöltöttem hogy ne vigyen el de mindhiába.

- Utánad fog jönni.

Felvitt a lakásba.

- Csinálok egy fürdőt neked. Jól fog esni, hidd el.

Nem akartam semmi mást csak hogy itt legyen, átöleljen.

- Be tudsz sétálni? - kérdezte.

Bólintva felkeltem minden lépésnél összerogytam volna ha nem tart.

- Támaszkodj rám.

Ebben a pillanatban lépett be Antoan. Azonnal mellettem termett.

- Majd én. - vett át.

Ahogy volt velem együtt a kádba ült. Ölelve tartott.

- Miért tűntél el?

- Mindent el mondok csak legyél jobban. - puszilt a vállamra - Anyukád ide hozza Dany. Beszéltem vele.

Hosszas fürdő után kiszált mögülem át öltözött majd segített kiszálnom.

- Megoldom egyedül. - nem akartam öltözni előtte.

- Liz  ... alig állsz a lábadon. 

Segített levetni a vizes ruháimat majd egy nagy pólót adott.

- Ennyi. - homlokon csókolt - Irány az ágy.

Nem ellenkeztem. Alighogy elfeküdtem a szemem csukódott és elaludtam.

- Hol a lányom? - anyám hangjára ébredtem.

Antoannal együtt jött be.

- Kicsim. - ölelt át - Annyira aggódtam. Szólok apádnak ide jön és haza viszünk.

A fejem ráztam.

- Nem akarom. Maradni akarok. - tört ki belőlem hisztérikusan.

Ha elvisznek újra eltűnik. Nem akarom.

- Had maradjon...ígérem vigyázok rá. - Antoan kiment anyámmal.

Nem hallottam mit beszéltek de egyedül jött be.

- Ha maradni szeretnél maradj kislányom. - kezdett bele - De ...

Ez már rosszul kezdődik.

- De apád is látni szeretne.

- Ő nem fogja engedni.

- Bízd rám ezt a részét. Itt maradhatsz. - nyugtatott.

Végül így is lett. Persze apám nem volt elragadtatva az ötlettől és Antonanra gyilkos szemekkel nézett.

- Apádnak nem vagyok szimpatikus. - jelentette ki ahogy elmentek a szüleim.

- Nem. Ha haza mentem volna biztosan nem láttalak volna jó ideig.

Bár mondogatta, hogy nem így lett volna én ismerve apám tudom.

🥀 Rosszfiút szeretni 🥀Where stories live. Discover now