"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A mai nap egyenesen maga volt a pokol azok után ami az előző éjjel történt.
Eltűnt, megkerült de mintha nem is ő lett volna. Amikor Dany az erkélyre vitt kiosont. Nem értük utol. Hiába kerestem.
Idegesen mentem haza. Nem találom a helyem nélküle.
Valamikor a kora reggeli órákban kaptam üzenetet tőle. Borzalmas állapotban volt. A karomban vittem fel.
- Elmondod mi történt? - tettem le az ágy mellett.
Bólogatva feküdt el húzva engem is.
A mellkasomra feküdt.
- Leveszed? - húzta a pólóm alját.
A pólóm a földön landolt. Szorosan ölelt.
Néhány perccel később már aludt.
Danyvel SMS-ben beszéltem.
🔹️ Írt. Azt kérte jöjjek ide. 🔹️ Alszik.
🔸️ De legalább mellette lehetsz.
Igaza van. Bármennyire is szeretném megtudni erre már nem kerül sor.
Reggel az ébresztő óra sipolására keltem. Nem győztem kinyomkodni. Sokadjára szólalt meg mikor Liz felébredt.
- Úristen...már ennyi az idő? - ugrott ki mellőlem majd lázas készülődésbe kezdett - El fogunk késni!
Nem volt kedvem bemenni, de végül muszáj volt. A szülei a konyhában kávéztak mikor leértünk. Igen csak meglepte őket a jelenlétem. Főleg az apját. Gyilkos tekintettel nézett felém. Egy kacsintással viszonoztam majd átkarolva Liz derekát elindultunk suliba.
Elkezdődött az évzáró bál szervezése. A végzős táncra készülés.
- A táncra mindenki válasszon párt, délután a koreográfus két órát dolgozik majd veletek. - mondta el a tudnivalókat az osztályfőnök.
- Ugye táncolsz velem? - Liz mellé léptem.
- Igen.
- Reméltem, hogy ezt mondod. - csókoltam meg.
- Az ilyesfajta megnyilvánulásokat hagyjátok iskolán kívülre!
Ezen elmosolyodva újabb csókra húztam.
A próbán néhány párt újra alkottak, a miénk szerencsére marad. Elég nehéz koreográfiát kellett betanulni.
Eközben egy nagy balhé is szerveződött amiben nyakig benne voltam már én is.
- Ez túl veszélyes! Szállj ki míg nem késő. - mondta Dany.
Igaza van...de nem szállhatok ki.
- Ígérj meg valamit...ha engem bármi ér vigyázz rá.
- Na ilyenbe bele se kezdj!
- Csak ígérd meg.
- Természetesen. - ölelt meg - De vissza kell jönnöd.
Liz annyit tud, hogy elutazom egy kis időre.
Nehezemre esett elbúcsúzni.
- Szeretlek! - csókoltam még utoljára majd elindultam.
Nem ment minden a terv szerint. Elhúzódott az ügy. Egy hónapja hogy eljöttem. Épp Elizabethel beszéltem telefonon, amikor mondtam, hogy maradnom kell még dühös lett. Rám csapta a telefont. Ezután napokig fel sem vette.
Ez idő alatt a koreográfiát Dany tanította nekem. Már csak gyakorolni kell.
- Ma lesz a nagy nap! - kezdett beszédbe a főnök - Nem lesz veszélytelen vigyázzatok.
Felosztotta a csapatot.
Indulás előtt még próbáltam hívni, nem vette fel.
🔸️Nagyon szeretlek! - írtam SMS-t.
Ezután írtam Danynak.
🔹️Nincs jó passzban. De erősnek mutatja magát.
🔸️ Csak vigyázz rá.
🔸️ Mond el neki, hogy az életemnél is jobban szeretem őt! Nekem ő jelent mindent.
🔹️ Te fogod ezt elmondani neki!
Rossz érzésem volt az akcióval kapcsolatosan. És eddig a megérzéseim sosem hagytak cserben.
