"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Apám meglátott Antoannal.
- Mégis ki ez és mit akar tőled? - szegezte nekem a kérdést amint az ajtó becsapódott.
- Egy srác a suliból, csak beszélgettünk.
- Nem akarlak meglátni megegyszer vele. Világos?
- De ... Nem is ismered. - nem mintha halgatna rám bármikor is.
- Azt kérdeztem világos?! - emelte fel a hangját.
Némán a szobámba mentem. Néhány perc múlva az anyám jött be.
- Min veszekedtetek?
- Látott egy fiúval. Beszélgettünk a ház előtt. De ő megtiltja, hogy találkozzak vele. - a válasz után elvonultam volna.
- Tudod milyen apád. - állított meg - Egy szem kislánya vagy.
- Tizenhat vagyok anya!
- Számára akkor is az a kicsi lány maradsz akit a széltől is óvni kell. - próbálta védeni.
- De nem vagyok! - vágtam be a fürdőszobám ajtaját magam mögött
Már nem jött utánam.
Elmondhatnám, hogy megvédett a buliban és most is a kávézóban...mégsem tehetem. Nem tudnak a buliról sem. Azt mondtam Gabinál alszom.
Gondolataim körülötte forogtak...miért érdeklem? Miért védelmez? Hiszen nem is ismer. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el.
Vasárnap kötelező családi ebéd, hurrá. Minden rokon nálunk vendégeskedik. Nekem pedig akkor is mosolyognom kell ha nem akarok.
- Elizabeth milyen irányban tanulsz majd tovább? - kérdezte a nagynéném.
- Ügyvéd lesz. - vágta rá apám.
- Nem. - ismét ellent mondok, ahogy mindig amikor ez szóba kerül.
Festeni szeretnék, amit itthon nem elfogadott. " A pacsmagolásból nem lehet megélni. " - hajtogatják folyton.
Mielőtt újabb vitára került volna sor felálltam az asztaltól és el leléptem otthonról.
- Elizabeth! Azonnal ülj vissza!
- Elment az étvágyam. - léptem ki az ajtón.
Csak bolyongtam a városban, viszont feltűn, hogy többször szembe jött ugyan az a srác, és vagy négy alkalommal láttam ugyan azt az autót. Folyamatosan azt éreztem figyelnek így inkább haza mentem.
Ebben biztos Antoan keze van gondoltam magamban azonban mikor hétfő az iskola folyosóján számon kértem nem is értette miről van szó.
- Szólj a csatlósaidnak ne kövessenek!
- Miii?
- Ne játszd a tudatlant ... tegnap délután az a srác a parkban, meg az a sötétkék audi akikkel figyeltetsz.
- Nem figyeltetlek. - húzott vissza mikor ott hagytam volna - Hogy nézett ki?
Hangja komoly volt és határozott.
- Magas, szökés barna hajú srác. Talán barna szeme volt. Az egyik szemöldökébe vágva van két csík.
- Félix emberei. - dühös lett - Elintézem. Mikor van az utolsó órád?
- Negyed háromkor végzek.
- A teremben várj meg! Haza viszlek. - ezzel el is tűnt a folyosón hömpölygő tömegben.
Ki ez a Félix? Mit akar tőlem?
- Gyere elkésünk. - zökkentett ki Gabi a gondolataimból - Ennyire jóban lettetek azzal a fiúval? Haza visz meg ilyenek...
- Ne kombinálj Gabi.
Mivel neki van pasia erősen azon van, hogy nekem is legyen. Tudjunk együtt mozizni meg programokat csinálni. Órák után ott vártam, ahogy kérte. Fél órát vártam rá mikor végül elindultam egyedül. Két utcára az iskolától jött szembe motorral, felcsapott a járdára majd csikorogva ált meg előttem.
- Kértelek, hogy ott várj. - nyújtotta a bukósisakot.
- Estig várnom kellett volna? - akadtam ki a számonkérésén. - Hagyjuk, egyedül is haza találok.
- Ne csináld már szálj fel.
- Nincs kedvem a játékaidhoz. - kikerülve indultam tovább.
- Elizabeth.
- Csak az apám hív így. - sétáltam tovább.
- Liz . - került újra élem.
Senki sem hívott még Liznek. Szájából azonban édesen csengett.
Megállva előttem magára emelte a tekintetem.
- Csak óvni próbállak.
- Mitől? Miért? - tört ki belőlem kissé hisztérikusan.
- Beszéljünk erről máshol. Rendben? - kiskutya szemekkel nézett rám közben a fejemre húzta a bukót.
Nem hozzánk vitt. Egy tömbháznál parkolt le.
- Hol vagyunk? Miért hoztál ide? - kérdeztem leszálva..
