"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Bár nem akartam, hogy túl sokat tudjon ezekről a dolgokról de értenie kell.
Tudtam, hogy apám ma nincs itthon ezért nyugodtan ide hozhattam.
- Elmondod végre?
- Azt már tudod Félix a bulin történtek miatt van rád kattanva. Abban a hitben van tudsz valamit amiért ő bajba kerülhet...ő azokat az embereket eltűnteti aki veszélyt jelenhet rá.
- Ezt már egyszer mondtad. De én nem láttam semmit.
- Vissza jöttél ezért gondolja,hogy láttál valamit.
Próbáltam finoman elmondani a történeteket.
Kis ideig csend volt közöttünk.
- Arra még nem válaszoltál, hogy miért. - pillantott fel.
Ott álltunk a szobám közepén egymás szemébe nézve.
- Mert te vagy az első akinek számított, hogy velem mi van.
Kimondtam.
Az arcát fürkésztem. Szemeiről az ajkara téved a tekintetem. Ajkam már már az övéhez ért. Ekkor toppant be hirtelen az apám.
- Antoan.- szét rebbentünk ahogy megszólalt.
- Apa...
Elizabeth olyan zavarban volt.
- Már menni készültem...Majd...beszélünk. Viszlát.
Kikerülve apámat elviharzott. Utána mentem de már nem láttam sehol.
- Ő a barátnőd? - jött ki utánam ő is.
- Nem. Csak beszélgettünk.
Rám nézett azzal az aha... igen... persze nézéssel.
- Nekem akarsz hazudni?
- Nem hazudtam.
Később Dany írt, hogy hívjam ahogy tudom.
- A csaj Félix emberénél van. Követem őket. - hadarta el ahogy felvette.
Azonnal indultam.
- Hova mész már megint? - kérdezte apám az ajtónál.
- Dolgom van. Jövök majd.
Hamar oda értem. Dany keresztbe vágódott az autó előtt,így kénytelen volt megállni .
- Szedd ki és vidd el innen! - mondtam miközben én már az autó sofőrjét húztam ki.
- Antoan. - odarohant hozzám mielőtt megütöttem volna.
Szorosan ölelt.
- Menj Danyvel kérlek.
Próbálta elhúzni onann ami végül nagy nehezen sikerült. Zokogva kiabálta a nevem.
Ahogy beültek és elhajtottak ütni kezdtem.
- Add át neki, hogy ez az utolsó figyelmeztetésem! - vittem be egy utolsót.
Eztán ott hagytam. Felültem a motorra és hívtam közben Danyt.
- Félre álltunk nem messze. - mire kimondta már oda is értem.
Csak letámasztottam a motort már nyitottam is az autó ajtaját. Szinte kiugrott belőle.
- Semmi bajod? Nem bántott? - öleltem át ezután végig néztem majd magamhoz húztam újra.
