🥀 Rosszfiút szeretni 🥀

▪️4.▪️

Bár nem akartam, hogy túl sokat tudjon ezekről a dolgokról de értenie  kell.

Tudtam, hogy apám ma nincs itthon ezért nyugodtan ide hozhattam.

- Elmondod végre?

- Azt már tudod Félix a bulin történtek miatt van rád kattanva. Abban a hitben van tudsz valamit amiért ő bajba kerülhet...ő azokat az embereket eltűnteti aki veszélyt jelenhet rá.

- Ezt már egyszer mondtad. De én nem láttam semmit.

- Vissza jöttél ezért gondolja,hogy láttál valamit.

Próbáltam finoman elmondani a történeteket.

Kis ideig csend volt közöttünk.

- Arra még nem válaszoltál,  hogy miért. - pillantott fel.

Ott álltunk a szobám közepén egymás szemébe nézve.

- Mert te vagy az első akinek számított, hogy velem mi van.

Kimondtam.

Az arcát fürkésztem. Szemeiről az ajkara téved a tekintetem. Ajkam már már az övéhez ért. Ekkor toppant be hirtelen az apám. 

- Antoan.- szét rebbentünk ahogy megszólalt. 

- Apa...

Elizabeth olyan zavarban volt.

- Már menni készültem...Majd...beszélünk. Viszlát.

Kikerülve apámat elviharzott. Utána mentem de már nem láttam sehol.

- Ő a barátnőd? - jött ki utánam ő is.

- Nem. Csak beszélgettünk.

Rám nézett azzal az aha... igen... persze nézéssel.

- Nekem akarsz hazudni?

- Nem hazudtam.

Később Dany írt, hogy hívjam ahogy tudom.

- A csaj Félix emberénél van. Követem őket. - hadarta el ahogy felvette.

Azonnal indultam.

- Hova mész már megint? - kérdezte apám az ajtónál.

- Dolgom van. Jövök majd.

Hamar oda értem. Dany keresztbe vágódott az autó előtt,így kénytelen volt megállni .

- Szedd ki és vidd el innen! - mondtam miközben én már az autó sofőrjét húztam ki.

- Antoan. - odarohant hozzám mielőtt megütöttem volna.

Szorosan ölelt.

- Menj Danyvel kérlek.

Próbálta elhúzni onann ami végül nagy nehezen sikerült. Zokogva kiabálta a nevem.

Ahogy beültek és elhajtottak ütni kezdtem.

- Add át neki, hogy ez az utolsó figyelmeztetésem! - vittem be egy utolsót.

Eztán ott hagytam. Felültem a motorra és hívtam közben Danyt.

- Félre álltunk nem messze. - mire kimondta már oda is értem.

Csak letámasztottam a motort már nyitottam is az autó ajtaját. Szinte kiugrott belőle. 

- Semmi bajod? Nem bántott? - öleltem át ezután végig néztem majd magamhoz húztam újra.

Csak a fejét rázta zokogva.

Arcát a kezem közé fogva csókoltam meg.

- Nem hagyom, hogy bárki bántson.

Némán ölelt.

- Dany menj nyugodtan. Haza viszem. Köszönöm. - pacsiztunk ahogy szoktunk.

Lassan megnyugodott ő is így elindultunk.

A ház előtt állva átölelt, egy köszönömöt suttogott és elsétált.

Otthon apám jött a kérdéseivel de elhajtottam.

Estig lassan telt az idő. Beszélni akartam vele...látni, tudni, hogy minden rendben vele. De nem tudom a számát...csak a keresztnevét.

- Elizabeth Deen. - jött be apám.

Éretetlenül néztem rá.

- A lány aki ma itt volt...Az apjával dolgoztam. A bőre alatt is pénz van.

- És?

- Csak gondoltam jó ha tudod. - ezzel ki is ment a szobámból.

Magamban a nevét mormoltam.

Nyilván a rangra gondolt. Hogy mi máshova tartozunk. De ez engem nem érdekel.

Bepötyögtem a nevét a keresőbe. Ami hamar kihozta a profilját.