"A ház előtt állva még hallottam a dübörgő zenét. Belépve csak egy két embert láttam, elindultam a nappali felé mikor valaki elkapta a karom és húzott kifelé.
- Nem kéne itt lenned. - dühös volt.
- Tudni akartam ... - tekintetétől a szó is belém fa...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Felkavart a hívása ezért kértem Gabit,hogy menjünk el a bàrba. Ki kell kapcsolnom.
- Szerintem beszéljétek meg, ti együtt...Jó csak mondom. - tette fel a kezét jelezve, hogy feladja.
- Kikapcsolni jöttem nem róla beszélni.
Iszogattunk, táncoltunk.
- Most már elég az italból, menjünk haza. - karolt át.
- Mii? Ne már. Még maradni akarok. - intettem a pultosnak aki töltötte is a következő kört.
Néhány óra múlva teljesen kiütött.
- Liz ez így nem lesz jó. - próbált terelgetni.
Otthon az ágyamban ébredtem, szörnyű fejfájással. Csak emlék képek vannak a fejemben, hogy táncoltunk, ittunk, aztán egy sötét autó, hogy valaki kézben visz.
Egy kávét készítettem és hívtam Gabit.
- Felszáradtál? - nevetett.
- Azt hiszem...Bocsánat kéréssel tartozom.
- Ugyan maradj már, berúgtàl haza vittünk hej de nagy dolog. Te hányszor hoztál haza engem.
Kicsit beszélgettünk majd elköszönve indultam haza.
Eltelt három hét. Nem láttam, nem beszéltünk...
Megismerkedtem Dylannel. Azt hittem elfelejthetem. Csak beszélgettünk néha beültünk a kávézóba, duplarandiztunk Gabiékkal semmi több.
Noha ő azért szerette volna, mindig hárítottam.
- Mi van veled? - kérdezte Gabi mikor látta, hogy minden probálkozásra elhúzódom - Kurva jó pasi...próbáld meg.
- Értsd meg nem megy!
- Antoan miatt van az egész. Rá gondolsz.
Igaza van.
- Bármit teszek ott van a kibaszott fejemben. - buktam ki.
Haza mentem, nem volt kedvem az este további részéhez.
Dany SMS-t írt...néhány naponta rá kérdez mi van velem. Azt gondoltam Antoannak jelent így mindig azt mondtam jól vagyok.
🔸️Miért hazudsz?
🔹️ Hazudok? 🔹️Ezt miből gondolod?
🔸️ Liza...láttalak ma a kávézóban.
🔹️ Pillanatnyi megborulás volt csupán. Már minden rendben.
🔸️Ahhhham. 🔸️Látom amit látok.
🔹️🤷♀️
Ezzel le is zártam a beszélgetést.
A suliban zajlott minden a maga medrében, a tánctanár minden próbán Antoan helyében táncolt velem.
- Szerintem jobb ha én kiszállok.
- Nem. Szó sem lehet róla. Megoldjuk. - mondta minden alkalommal amikor felhoztam a dolgot.
Gabi napokig győzködött a ma esti bulit illetően.
- Jó csak hagyjatok már! - adtam meg magam.
- Hagyjunk? - kérdezett vissza.
- Dylen is folyton ezzel nyúz.
- Akkor tényleg jönnöd kell. Menjünk vegyünk valami rucit!
Suli után már a pláza folyosón loholtam utána üzletről üzletre.
- Nálam készülődünk. - intett le egy taxit kiérve.
- Inkább menjünk hozzánk, nincs otthon senki.
El akartam kerülni az anyukája kérdéseit.
Hosszas készülődés után indultunk el.
Dylen nem győzött hálálkodni Gabinak, hogy meggyőzött és eljöttem.
Táncoltunk, iszogattunk próbáltam jól érezni magam.
Dylannal sétáltam amikor megjelent Antoan.
- Vedd le róla a kezed! - ezzel a mondattal esett neki.
- Elég hagyd abba! - löködtem hiába.
- Ha még egyszer meglátlak a közelében megöllek! Világos?! - torkánál fogva szorította falnak - Azt kérdeztem világos?!
Dylen hevesen bólogatott majd elrohant ahogy elengedte.
- Ezt megis miért kellett?! - kérdeztem dühösen.
Nem válaszolt. A karom fogva húzott csendesebb helyre.
- Eressz el! - rángattam a kezem.
Erei majd szét pattantak a nyakán.
- Nem tűröm, hogy hozzád érjen!
- Miért is ne tehetné? Te zavartál el, ha nem emlékeznél. Bármit megtehet.
- Nem! Nem tehet. - őrült dühös volt.
- Hát képzeld csak el ahogy végig fogdosott itt ... majd itt...egészen idáig. - tapogattam magam imitálva a mesém.
