▪️11. ▪️

482 12 0
                                    

A napok teltek, ő pedig mindvégig velem maradt

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


A napok teltek, ő pedig mindvégig velem maradt. A rémálmok továbbra is gyötörnek minden éjszaka. De ő ott van, ölelve, simogatva és puszilgatva nyugtat.

Az anyám két naponta meglátogat.

- Ideje lenne haza jönnöd. Nem? - kérdezte - Vagy kényszerít, hogy maradj? - éppen ekkor lépett be Antoan.

- Ezt mégis miből gondolja? - dühös lett - Egy csóró mellett nem maradna ott? Csak ha kényszerítve van?

- Én akarok itt lenni. Mellette biztonságban érzem magam. - léptem oda hozzá, hogy átkaroljam - Had maradjak vele. Kérlek.

Könyörögve kértem anyámat. Aki csak a fejét rázta és távozott.

- Ha ellenedre van ... haza is mehetek.

- Ne beszélj butaságot. - arcom keze közé fogva megcsókolt. 

Éreztem, hogy feszült. Amiatt amit anyám mondott.

- Nem sétálunk valahol? - dobtam fel az ötletet. 

- Szeretnél?

- Igen. - bólogattam.

Magához vette a kocsikulcsot és az ajtóhoz indult.

- Akkor ... mehetünk? - nézett kérdőn.

- Kocsival sétálni?

- Na tessék jönni. - nevette el magát.

Csoda helyre vitt. Annyira szép volt. Sétáltam mellette közben gyönyörködtem a tájban. Antoan lassan cirógatta a tenyerem aztán össze fonta ujjaink.
Másik kezével az arcom simitotta végig finoman maga felé fordítva.

Tekintete mosolyra késztetett.

- Imádom amikor mosolyogsz. - csókkal fejezte be a mondatot.

- Én pedig ezt imádom. - súgtam válaszul.

- Ezt? - csókolt újra.

- Ühüm.

Estig haza sem mentünk. Megvacsoráztunk a parton. Megnéztük a naplementèt s csak aztán indultunk vissza.

- Suliba is bemehetünk holnap?

- Ahogy szeretnéd. - keze a  combomon  pihent.

➖️ Másnap reggel ➖️

Gabi szinte a nyakamba ugrott ahogy kiszáltam a kocsiból.

- Végre! Annyira hiányoztál már! - ölelt át.

- Most már itt vagyok.

- Antoan és Te? - súgta szemöldök húzogatva.

Csak bólintottam.

- Azt hiszem. - tettem hozzá.

Ujjongott örömében.

Minden órán mellettem ült. Szünetekben pedig beszámolót tartott azokról a dolgokról amikről lemaradtam míg nem voltam.

- Ugye megiszunk egy shaket? - kérdezte már az órák után.

- Öhm...- Antoan ekkor jött oda.

- Shake? Remek ötlet. Menj csak. - puszit nyomott a homlokomra - Hívsz és érted megyek. - csókkal búcsúzott.

- Na jól van már... - Gabi a karomnál fogva húzott el.

A shake mint mindig most is isteni volt.

- Hamarosan itt a suli bál. El kell mennünk ruhát nézni rá. - Gabi csak mondta mondta és mondta eközben én csak kapkodtam a fejem ide oda.

Azt éreztem figyelnek. Nem éreztem magam biztonságban.

- Egy ... egy pillanat. - dadogtam felkelve az asztaltól.

Értetlenül nézett utánam.

A mosdóba mentem. Hideg vízzel mostam meg az arcom, próbáltam elhessegetni a rossz gondolatokat. Néhány perc múlva vissza indultam. Az asztalunk mögött megláttam egy férfit, felismertem ... ott volt amikor elraboltak és fogva tartottak. Kirohantam a kávézóból. A járdán szinte futva indultam el, folyton hátra nézve ellenőriztem, hogy követ e.

- Hova rohansz? - ütköztem össze Antoannal.

Felsikoltottam ijedtemben majd mikor tudatosult bennem kiléte szorosan öleltem át.

- Vigyél el! Kérlek vigyél el innen. - tört ki belőlem a zokogás.

- Mi történt?

- Ott bent ... ott van ... - értelmetlen dadogás csupán amit mondtam.

- Liz! Lassabban. - keze közé fogta az arcom.

- Bent van...ott volt akkor... láttam. - próbáltam érthetőbben mondani miközben húztam a másik irányba.

Telefonált. A másik pillanatban már ott volt Dany.

- Nem akarok vele menni. Kérlek ne küldj el vele megint. - tudtam miért jött.

- Utánad megyek amint elintéztem azt az alakot. Menj. - csukta rám a kocsi ajtót bármennyire is ellenkeztem.

🥀 Rosszfiút szeretni 🥀Where stories live. Discover now